Karácsony Béláékkal

Végül csak összejött. Hektikus volt , mint mindig a buli. Zajongó gyerekekkel és papír halmokkal. Máté most egyáltalán nem akadt ki. Egy lépés előre!! Sőt még szóba is állt Andrissal. Hanna ezen ugyan annyira fellelkesedett, hogy azonnal lebirkózta, hátha már ilyet is lehetne vele végre. De nem.

A nótafa

Nótafa

Máté nagyon szeret énekelni. És nagyon szereti, ha én éneklek neki. A legvadabb pillanatokban követeli ki, hogy rázendítsek a Madárka, madárka kezdetű népdalra vagy a Tavaszi szél vizet árasztra. Ez itthon önmagában még nem lenne gond, de egy elnyűtt idegzetű emberekkel zsúfolt boltban kimondottan mókás. Ilyenkor vagy én éneklek és az sem jó a szerencsétlen áldozatoknak, vagy Máté kezd nagyon hangosan hőbörögni, és az meg végképp nem jó nekik. Tehát, nem marad más hátra mint sorbanállás közben egyszercsak rázendíteni Máté kedvenceire. Ő is szívesen elénekli őket gondosan intonálva, olyan artikulációval, hogy Lörincze tanár úr is elégedett lenne vele, a szövegeket némiképp érthetővé pofozva. Pl. Hát én immár érthetőségi okokból, Mátém immár lett.

Újdonságként az ismert dalokat már szituációkra is alkalmazza. A fenti képen ugyan nem hallatszik,de kalapálás közben a Hallod-e te kiskovács, mit kopog a kalapács kezdetűt énekelgette magának.

Orsi is fun!

Bár a srácok még nem teljesen százasok egészségileg, de Orsi azért bemerészkedett közénk. És Orsi is fun! Olyan nagyon az, hogy sajnáltam, hogy eljött a nyolc óra ideje és menniük kellett. Olit és Zsombit pedig testközelből még csak most láthattam ilyen hosszú ideig. Édesek, mozgékonyak, viccesek, és meglepően jól álltak Mátéhoz, aki a megdöbbenéstől, hogy számára ismeretlenek lopóztak a nappalinkba, elkeseredetten bevonult az ágyára és gyorsan elaludt. De aztán felkelt, és a srácok közelébe is merészkedett. Nagy terveim között szerepel a gyerek sereglet tavaszi mezei legeltetése, és egy Orsi-Norka_Kriszta Konferencia összeütése. És ismét, kár, hogy messze laknak ők is.
Azért még nem tettem le Norkáékkal való randiról se. Talán a hétvégén sikerül végre. Andi keresztmamáék pedig megbetegedtek, így velük sem sikerült összejönni egy kis ünneplésre még.

Nagycsaládos kiskarácsony

Máté kiütötte magát a szőnyegen

Bori kezében jól áll Bebe

A férfi részleg valamit forral...

A család és a terülj,terülj aztalkám.

Már nagyon vártuk, hogy eljöjjön a szokásos nagycsaládos karácsonyozás Annáéknál. Annyira, de annyira jó volt, hogy már most elkezdtem várni a következő karácsonyt. Csupa olyan emberrel eltölteni egy egész délutánt akiket szívből szeretek, ez nagy ajándék. Ez most olyan közhelyesen hangzik, de mit csináljak...Marha mázlis vagyok, hogy ilyen az új családom. Csak azt bánom, hogy távol lakunk egymástól. Én, aki megrögzött vidéki vagyok, és Pestre is csak akkor megyek ha nagyon kell, hazafelé azt latolgattam, hogy az elkerülhetetlennek tűnő beljebb költözésnek az lesz az egyik legpozitívabb hatása, hogy többet láthatom őket is. Most is volt evészet, és móka meg kacagás, mint általában. Csak Aliék hiányoztak, de nagyon a csapatból.Máté is nagyon vígan volt, egész addig amíg el nem fáradt. és aztán egy kiadós ordítás után el nem nyomta a buzgóság a szőnyegen.
Nagypapáéktól megkaptuk a családi krónikák harmadik epizódját. Innen tudtam meg, hogy Anna Bence lett volna, ha fiúnak születik. Én és Bence ezért bevesszük tiszteletbeli Bencének. Amúgy is nagy élmény olvasni ezeket a feljegyzéseket. Nagyapa stílusa, és a tény hogy ennyi mindent elraktározott nekünk tényleg nagyon nagy élmény. Főleg nekem, akinek a dédnagyszüleinek a neve sem jutott örökül.

Bandzsa Halamandzsa az indiai csodafakír a fa alatt

Máté öt napos nonstop láz után meg(le)fogyva bár, de törve nem, végre egyenesbe jött. Ez Bebéről korántsem mondható el. Ő ugyan nem lázas, de nagyon rondán köhög, és folyik az orra is. Éjszaka tobábbra sem alszunk, mert a hosszú ideig tartó fekvéstől minden felgyűlik a légzőkéje minden részében. Nem tudom, hogy meséltem-e, hogy Bebe az egyetlen gyermekem akit sikerült "elrontanom" azzal, hogy egy ágyban alszunk. Amikor hazajöttünk, főleg az én lelkemnek tett jót az állandó közelsége, de most már annyira összenőttünk, hogy csak nagy nehezen lehetne kiódalbólintani a kisemberemet. Én meg titkon nem is akarom. Jó így együtt szuszogni, és ki tudja, hogy hallok-e ilyet még az életembe. Persze az ilyen átszenvedett éjszakák alatt még kimondottan praktikusabb is a rongálásom.

A két ünnep között nálunk járt a vejem is. Jó, még csak tiszteletbeli, de akkor is...Náluk otthon fogalmazzunk úgy, hogy kényes rend uralkodi. Felettébb kényes. Ami egy morzsa lehullását sem teszi lehetővé. Mondanom se kell, hogy nálunk néha egészen hajmeresztő dolgokkal lehet találkozni ( néha nem érdemes a spájzba bekukkantani, és a szekrényeket is csak akkor nyitogassuk nálunk, ha valaki felkészült egy lavinaomlás veszélyeire is). Ja, és ne bolygassuk a hűtőt se, jobb így mindenkinek... Néha elfilózok rajta, hogy miért is lettem ilyen. Anyu maga a rend egyetemes, tündöklő csillaga (hogy nem láttuk még jóízűen pihenni?), Béla húgom már előre rosszul van a "felfordulástól", amit a munkábaállása után esetleg tapasztalhat a lakásukban. Csak én vagyok ilyen beste lélek. Töredelmesen bevallom, hogy ha egy jó kis olvasás és a rendrakás kötelező penzuma között kell döntenem, én rendszeresen megingok és az előbbit választom. Persze még itt vannak a srácok is. Szeretek velük lenni, játszani, a nagyokkal csak úgy cseverészni, és ez időigényes dolog. Amit jobbhíjján a háztartástól veszek el. Egy reményem van, hogy az életbe magukkal ezeket az időket viszik el, és nem a kényesen rendben tartott lakás képét. Hogy este mit csinálok amikor már mindenki alszik? Hát, én is alszok, vagy olvasok, vagy végre társalgok azzal Aki Van(2.Mózes 3:14) Jánosnak mindezek mellett rendelkezik egy freudi elmélettel is, de bővebben erről tőle.

Ezeket azért meséltem el, hogy megvilágítsam miért is kérte olyan kitartóan Gerda, hogy mutassam be ismét az esztrád varázslós műsoromat. Meg akarta mutatni Pépcinek, hogy rend az nálunk ugyan nincs, de varázló az azért akad. Tehát előadtam az agyament bűvésztrükkjeimet a varázslatos kelet jelmezébe bújtatva, hátha így elviselhetőbbek. Minden tinédzser hiánytalanul felsorakozott a nappaliban. Máténak ez egy kicsit sok inger lett volna egyszerre ( egy csomó ember a nappaliban, mama aki nem vele foglalkozi, és ráadásul nem néz ki mamának), tehát őt lefektettük előtte. A műsort közkívánatra egy kis zenés, táncos produkcióval koronáztam meg.

Aztán Pépcivel is ajándékoztunk egyet.

Karácsony pizsiben

Két túlélő a zűrös fa töviben.

Felejthetetlen ünnepeknek nézünk elibe. Máténak tegnap estére, ami nálunk a karácsony itthoni ünneplésének napja, 40 fokos láza lett, Még bejönni sem volt hajlandó a szobába. Amíg a többiek a konyhában eszegették a tradícionális lasagnét, addig mi lent Mátéval hűtőfürdőztünk és Laci dokival tárgyaltunk. Az estét pizsiben töltöttük el. Persze az összes többi program is ugrott. A srácok nyűgösek és mindenki egyvégtében rí.

Kívánunk mindenkinek nyugodtabb és derűsebb ünnepeket a mienknél !

Néhány kép a Kórság előttről

Ági, Livi és Gabika akció közben.

Bebe rendkívül elfáradt Máté fejlesztésétől.

Produkció labdán.

Mert bizony a mostani Karácsonyi kórság történelmet írt. Lassan végighömpölyög mindenkin. Greggel kezdtük, aztán Gerda, majd Bebe kezdett el fertelmesen köhögni és nátháskodni( ezt még most is műveli), de pénteken felzárkózott Máté a csapathoz, és ma János is.

De azért nézzük mi volt a múlt héten. A karácsonyi beszerző őrület mellett, amit mint minden évben most is az utolsó pillanatra hagytunk, jártunk mi koraiba is mindkét sráccal.Bence tovább küzdött a frásztkapós korszakával, Máté pedig nem akarta produkálni magát a szőke hölgy előtt, akivel ismét közös órát tartottunk. Na, de azért volt áttörés is a héten! Gabika, a kis szöszkénk, talált egy fehér labdát. Persze Máté azonnal ott termett, hogy igényt nyújtson be rá. Erre Gabi átadta a lasztit, Máté pedig eldobta. Gabi utána, és szépen visszaadta Máténak. Az apportírozást egy jóideig játszották. Két dolog derengett fel előttem. Egy, a fiam valamilyen keleti despota vagy szultán jogutódja lehet. Kettő, jééé játszik valakivel. Azt hiszem az autizmusából kifolyólag szeretne minden szituációt a kezében tartani, így nem érzi magát olyan kiszolgáltatottnak. Azok a srácok, akik nagyon aktívan közelítenek hozzá, azért olyan ijesztőek számára, mert nem érti őket, és nem tudja uralni a helyzetet.

Bebe és az oroszlán

Bebét a Koraiban meglepte a Mikulás egy fantasztikus játékoroszlánnal. Olyan pihe-puha, hogy azóta is Bebe hálótársa. Köszönjük azoknak akik a meglepetést szervezték, csomagolták vagy egyáltalán gondoltak a manóinkra!

Ami lemaradt, avagy "Az igazság odaát van!"

Este a szokásos Máté betakarós őrjáratomat intéztem, amikor döbbenten tapasztaltam, hogy a gyerek szőrén-szálán eltűnt a szobából. átkutattam az ágyát, a pici mesesarkot, sehol a gyerek. Komolyan belémhasított, hogy most kéne Mulder ügynök nevét fejhangon sikítani. Egy röpke percig dermedten próbáltam összerakni, hogy hová is tűnt a gyerek, amikor a sötétben erre a kis kupacra lettem figyelmes. A kép persze vakuzva van, szóval így könnyű...

Szökét legelébb, aztán feketét...

Kedden nem tudtunk elmenni fejlesztődni Bebével, mert Bebe éjjel és egyszer reggel hányt. A kedve, szokásosan, töretlen volt ugyan, de azért Laci doki szerint most inkább pihenjen egyet. Azóta a kórság elmúlt. Hétfőn megkapta a fiatalember a Menjuge oltást( valahogy így írják). Amikor megszúrták egy pillanatra elkomolyodott, de a következő percben már folytatta is a vigyorgást. Hát ez Bebe, nehéz a jókedvét elvenni bármivel is.
Szerdán Máté került sorra . Már hétfőn is a tornateremben voltunk Éva helyettesével, Livivel, és ezt most folytattuk. A meglepetés az volt, hogy Ági és Livi egy kislányt is behívott velünk egyszerre a tornaterembe. A kishölgy úgy három éves körül lehetett, szőke ciklon.Mivel szülei otthagyták se szó se beszéd az aprónépet, rettenetesen el volt kenődve az óra tetemes részében. A végére azért csak megvígasztalódott. És ekkor, láss csodát, odament Mátéhoz. Feszülten figyeltünk most mi lesz, vajon Máté szokásáshoz híven beleordít az arcába, hogy " Farkaaas!"( mindíg ezt kiabálja ha megijed), vagy elmenekül. De a fiatal barátunk kézenfogta a hölgyet minden ordítás nélkül és úgy csodálták egymást egy darabig. Hát igen, amit ezer gyógypedagógus, anya, pszichiáter próbál elérni hónapok keserves munkájával, azt egy kis szőke ciklonnak egy perc alatt sikerül. Persze, hol van a mi bájunk az övéhez képest!

Boldog szülinapot!

Elérkezett János szülinapja. Gerda szerint ugyan csak a 28.,mert ő itt elvesztette a fonalat, de igazándiból a 32.. Piszokság az én leendő 40-emhez képest!! De azért megmutatok párat a szülinapi buli képeiből. Béla húgom és Gábor, Hanna és Andris, illetve Laci papa az új arcok. ( Anyu lemaradt,mert utálja ha lefényképezik. Gergő javasolta, hogy rajzoljam le és azt adjam közre, de ezen még dolgozni kell.)

Hivatalos cím változtatás

A szomorkodós ezentúl legyen reménykedős !!!

Új Mátéság

Máté a foltos kecskéről :-Bikolor káske!

Szomorkodós

Most néztem meg Norka blogját, és azonkívül, hogy gyönyörködtem Marciban, és Tomikában egy jót, sajna nem tudtam nem észrevenni, hogy Bebus mennyivel gyengécskébb mint Tomika. Nem tudja még kinyomni magát a két karjával, bár a tornájában szerepel ilyesmi. Persze ő a legigyekvőbb tanuló itthon, századszor is görög a szőnyegen, és negyed órákat töltünk a nagy kék labdán gurulva ide-oda, és még soha egy rossz szava sem volt ellene. Na, de a hipotóniát nem olyan könnyű sarokba szorítani sajnos. Még most is összegörnyedve ül, mint egy újszülött és csak néha néha húzza ki magát. Az embernek lánya meg tele van drukkal, hogy jaj most mi lesz. Persze nem mondanám, hogy egyáltalán nem fejlődött semmit se, hiszen a héten láttam már néhányszor hasról hátra forogni, ellenkező irányban meg tök profi már, és a hátán is tud közlekedni meg nyulkál dolgokért, és néha nagyon igyekezik minden gyengesége ellenére is hason is magához húzni dolgokat. Édes, hogy ő is mennyire igyekszik. Az ember mégis néha pánikba esik, bár kb ezer dolgot tudnék felsorolni miért nem kéne, de mégis...

Mikulás és pedagógusok rajzása

Ahogy mondtam a hét sűrű volt. Hétfőn megérkezett a mélyhűtő. Ez alkalommal nem törtek össze egy vázát sem, és a vakolat is a helyén maradt.

Kedden Bebe már egy kicsit jobban viselte a szomorú tényt, hogy Zsófi nem mama, és nem ordított olyan intenzíven. A drága tanerő persze hiába is vártam, hogy felhív a terveivel, végül rohantomban csak rácsörögtem én. A vonal végén a világ legártatlanabb hangja ismét megtudakolta, hogy van-e Hévnek menetrendje. Gyorsan kinyomoztam neki, hogy melyikre üljön fel, amit persze lekésett. De nagy baj nem volt, mert a srácok nagyon ürelmesen vártak a kocsiban, én meg összefutottam Melával akit pocaktalan most láttam először. A diplomáciai értekezésünknek valóban nem túl sok értelme volt. Megbeszéltük ismét amit a telefonban már megtettünk, kiegészítve néhány új elemmel.

Szerda a Nagy Mikulás Látogatás és nekem a Nagy Orsi Látogatás napja volt. Máté egész jól bírta az öreget, némi lökdösődés árán még azt is megengedte Mikulásnénak, hogy bizonyítsa, hogy valóban csoki van a gyanús piros zacsiban. A délután további részét a pogácsák és az üres lépcsőforduló közti ingázással töltötte, és miután egy gyerek sem akart rárohanni és a közelébe férkőzni a botrányos jeleneteket is megúsztuk.Klassz volt látni Olit és Zsombit is akciózás közben.

Csütörtök Máté nagy napja volt Ágival és Évit helyettesítő Livivel. Hát, ment ez már jobban is. A tornateremben elég nyögvenyelősen indítottunk, de a végére azért lecsúszott egy sor hengeren. A fa felfordítható kishídtól pedig el volt ragadtatva. Szívesen egyensúlyozott át rajta többször is. Mostanában egyébként is az egyensúlyérzékét fejlesztgeti nagy hévvel. Megszerette az óriás labdán egyensúlyozást is itthon, amiről eddig hallani sem akart.Ági addig is amíg Máté Livizet és egyensúlyozott, Bebét ragadta magához. Beb próbált halványan tiltakozni, de aztán nyugodtan ugrált egyet a trambulinon Ágival. Nagyon jó látni, hogy szeretik őkelmét.

Ma csak sétáltunk, és vártuk hátha ránk kerül a sor Marcika őrzésében. Máté egyre vadabb macska nevekkel bombáz. Kedvencei a norvég erdei, rex, burmilla, birman, amerikai rövidszőrű, sziámi, csincsilla perzsa, és persze bármiből a bikolor és a teknőctarka. Új fejezet nyílt a lefekvés körüli játszmák terén. Miután elbúcsúztunk még vagy háromszor visszarendel minket, hogy" Hát, hol van az én kis kecském?" vagy " Mindjárt behozom a dínóm!". Mi meg elszántan kajtatjuk a kecskéket, meg persze a megfelelő dínót a lakás eldugott pontjain.

Hétvége végre

Végre, végre szusszanhatunk egyet. Ezt sétával ünnepeltük meg, mondjuk inkább nevezném dagonyának a sárban. Na, de ilyen a vidéki élet... Máté látott egy csomó verebet egy bokron, ennek hatására délutánra egy tizenöt kilós veréb repkedett és csipogott a nappalinkban. Bebe pedig megismerkedett a sütőtökkel. Nagyon lelkes volt, és Mátéhoz hasonlóan ő is tud mennyiségeket nyomtalanul eltüntetni.

A jövő hét igen pörgős lesz már megint. Hétfőn több oldalú diplomáciai manővereinknek, és a dzsihád terroristáit is megszégyenítő fenyegetőzéseinknek hatására negyed év elteltével meghozzák a csere mélyhűtőt.

• Keddet a szokásos Bebe fejlesztés mellett a legnagyobb örörmömre meg kell spékelnem egy Gerda iskolájából a nyakunkba zúduló fejlesztő pedagógussal is. A sztori édes. Már szeptember óta rebesgetem a tanerőknek, hogy Gerinek olyan felesleges bejárnia a matekórákra, mert úgyis alszik csak, miért ne alhatna az ágyában a pad helyett. Nem lelkesedtek az ötletért. A múlt hét előtt viszont a matek tanár ultimátumot intézett hozzám, hogy vagy aláírom, hogy a gyerek nem jár be ezentúl az óráira, vagy le fogja osztályozni. ( Az érvényes felmentése ellenére?? ) Üzentem, hogy ide nekem azt a papírt. A múlt héten felhíva suliból ez a fejlesztő izés pedagógus, hogy ez így nem lesz jó, alá kéne írnom egy papírt, hogy a gyerek nem jár matekra ezentúl. Momdom neki, hogy oké. El is magyaráztam neki, hogy én ezt szeptember óta mondom, és hogy Gerda negyedikes kora óta nem is járt matekra, mert külön foglalkoztak vele a diszkalkúliája miatt, és ezért nem is érthet csórikám smmit az óraiból. Elmondtam, hogy a törteket sem tudja értelmezni, hogy osztani meg végképp nem tud, de jegyeztem meg szerényen, ez benne áll a hivatalos felmentésében (ha valaki végre el is olvasná azt...). Jó, jó de ezt beszéljük még meg személyesen, mikor jönnék be? Na , ne.. Mátét idegen helyre betuszkolni rémes, ha véletlenül sikerülne is lepasszolnom, és két fejlesztés és Mikulásozás között Bebével el békávéznom a Klinikákhoz, akkor is egy aznap egyáltalán nem aludni hagyott gyerekkel a hasamon nem lehet bájcsevegni. Nosza , megkérdeztem, hogy most hogy húsz perce tárgyalunk arról amivel mindketten egyetértünk, pontosan miért is kell nekem bemenni?Jó lenne erről személyesen is beszélgetni. Anyám! A minden bizonnyal súlyos magányával küzdő fejlesztő ember gyorsan felajánlotta, hogy ő kijön hozzánk. Addig persze arra nem reagált, hogy kérem Csobánka ugye nincs közel, csak amikor rájött hogy akkor ő most sárga busszal fog utazni. Akkor olyan szerencsétlenül kérdezgetett arról, hogy létezik-e meneterend a Hév-hez, hogy az volt az érzésem Willy Foggal tárgyalok glóbusz körbeutazás előtt, és az én lelkemen fog száradni, ha ez a szerencsétlen legközelebb a Kárpátok hófödte bérceiről fog bejelentkezni. Szóval felajánlottam, hogy fejlesztésről hazafelé felveszem Pomázon. Hogy ezt hogy fogom elérni, hogy én is és ő is ott legyünk időben, és senkinek se kelljen sokáig várnia? Aztán itthon befogom gyerekvetkőztetésre és uzsonnáztatásra:) Na és persze majd haza is kell szállítanom, tehát csóri Bebe megint felöltözik, Mátét kocsiba be, Pomáz oda-vissza, levetkőzik. Hacsak nem lesz otthon Greg. Ahogy Béla húgom megjegyezte, legalább ezentúl jól átgondolja, hoyg berángat-e valakit csak úgy vidékországból.

Szerdán jön a Mikulás az Osi-ba . Csütörtök fejlesztgetés Máténak duplaórában. Hétvégén János szülinapozás, de előtte valahogy be kéne szereznem a meglepijét is.

Mátéságok

Ági: Mi ez Máté? Nézd csak! ( egy cica képét mutatja)
Máté: Brit rövidszőrű.
Máté mostanában estimeseként a nagy macska lexikont olvastatja fel velem.

Esti ima. Én Istenem lecsukódik már a szemem, de a tied nyitva Katám...

Szép, új világ

Fenn vagyok a down levelezőlistán, ahol szülők osztják meg egymással az élet gondjait, kérdéseit, és persze poénjait. Ma reggel érkezett ez a sztori. A kis nagyfiú (21) reggel az iskolába menet megjegyezte édesanyjának, hogy aznap hozzák a plazmatévét. A mama heveny szívroham után megtudta, hogy a drága gyermek megrendelt még néhány tornagépet is egy netes cégtől. Felhívta az ügyfékszolgálatot, ahol kiderült, hogy a srác kitöltött tök profin egy megrendelőlapot, megadta a saját mobilját, sőt még időpontot is egyeztetett a céggel. A srác óriási! Csak sajnos nincsenek tisztában a pénz értékével, tehát az, hogy nincs otthon se plazma, se kondigép csakis azt bizonyítja, hogy a derék szüléknek még nem volt alkalmuk ilyemit megvenni, és itt lép be ő a képbe, aki ugyebár majd megoldja ezt a kis gubancot.

Na, ilyet egy kis ideig csak én kapok

Kedden nem sokat fejlődtünk

Bizony az egyik szemem sír, a másik meg nevet Bebén. Történt ugyanis, hogy Bebe rájött, hogy az egész világ nem mama. És ha az egész világ nem mama, akkor egy, a mama bármikor eltűnhet, kettő, tulajdonképpen akkor kik a többiek és mit akarnak. Bizony így okosodik a kis Hókuszpók! A keddi fejlesztés ennek a jegyében telt. Meglátta Zsófit, aki ugye rettnetesen ijesztő, és azonnal zokogni kezdett. A múlt héten is inkább ez lehetett a baj, nem annyira a köhögés. Semmit nem akart csinálni neki. Ugyanezt érdemelte ki Zsuzsi, Márta mama és a Andi is. A masszázson viszont hiába reklamált. Évinél így is úgy is zokog, tehát őt nem rettentette vissza a dolog. Amire hazaértünk mindkét fiú jól kipurcant ld.kép.

Sáskákkal táncoló

Na, ez voltam én hétvégén. Kezdetben csak Bali jalentkezett be hozzánk, mert ő olyan jól érezte magát nálunk a múlt héten is, tehát jön ő most is. Bali már megszokott jelenség itthon, nyaranként hozzánk utalják utána a családipótlékot. Persze igazából nem. Aztán másnap reggel jött Gerda és Pépet is hozta magával. A felső szint ezzel csordultig megtelt dajdajozó tinédzserekkel. Dajdajozó és éhes tinédzerekkel. Hihetetlen tempóban tudnak elpusztítani bármilyen ehetőnek látszó tárgyat. Tényleg bármit, beleértve egy üveg kechupot is, valamint Mici teljes heti krémtúró készletét. Péntek este abba a hitbe ringattuk magunkat, hogy most jól bevásároltunk egy hétre, vasárnapra az illúzióink utolsó lángja is kihunyt. Amúgy pedig persze aranyosak voltak és imádnivalóak mind.

Rossz kozmikus sugárzások és a Jurassic Park

Ma a babák nagy, összehangolt sztrájkba kezdtek. Barnus éhségsztrájkolt, Bebe pedig egész nap nem aludt. Ennek következtében a fejlesztésen negyed órát dolgozott Zsófival, aztán eltört a mécses és vígasztalhatatlan lett. Masszázsra már sor sem kerülhetett.Itthon aztán folytatta a lázadást és juszt sem aludt el hétig. Persze estére már sehogy sem volt semmi sem jó.

Máténak legalább összeütöttem egy házi Jurassic Parkot. Itt a dínók kis túlzásba vitték a homokba túrkálást...

Krupp után

Bence rohamai megszűntek, csak rém ronda hurutos köhögés maradt utána, amitől továbbra sem alszik túl jól, de legalább nem fuldoklik. Most a Nóri által nekünk adományozott lándzsás útifű sziruppal kezelem a dolgot . Itt éppen végre elaludt Vader nagyúr, és ennek örömére gyorsan meg is örökítettem. Mostanra nagyon szépen forog már hátról hasra,és megfog dolgokat a feje fölött is.

Rege a csodaszarvasról

A rege ott indul, hogy Máténk kinőtte a decens usánkáját, és télvíz idején a megszokott baseball sapi meg nem tűnt túl praktikusnak. Tehát mit tesz ilyenkor az aggódó szülő? Nyakába veszi a legközelebbi áruházat, hogy felhajtson egy megfelelő téli sapkát. Amíg én teljes lelkesedéssel vetettem bele magamat a sapka kínálatba, addig Máté és édesapja férfiasan elszórakoztak az idétlen sapkák forgatagában. Ugyanis már megadatott a mai modern szülőnek, hogy amennyiben ráúnt volna csemetéje hétköznapi arcára, a gyerekből ripsz-ropsz például zebrát varázsolhat egy megfelelő sitykóval. De árulnak a deviánsabbak kedvéért ördög szarvasat, vagy van a történelem barátoknak viking szarvas fejefedő is. Na, az én édes párosom ezt a történelem pártolósat próbálgatta. Addig még én is vígan röhögtem Mátén, aki szerintem egy kis tehénre, esetleg a Frédi és Béni című múlhatatlan eposz Ökör-kör tagjára hasonlított, amíg a pénztárnál sorban állva, meg nem pillantottam "a" sapkát a mi kosarunk aljában. Mire nagyot hördülve megérdeklődtem életem párjától, hogy most mi komolyan ökörnek öltöztetve fogjuk a gyereket sétáltatni ? Erre az édes büszkén kihúzta magát és felhívta rá a figyelmemet, hogy ez nem ökör, hanam viking harcos (aki megszólalásig hasonlít egy tehénre...), és a gyereknek egyébként is ez tetszik. És valóban, Máté aki utálja lecserélni a ruhadarabjait, egész délután a tehenes-vikinges sipkában parádézott. Amikor megkérdeztem, hogy " Mátéka, mi vagy te? Tehén?", önérzetesen kihúzta magát és azt mondta, hogy "Nem tehén, szarvas!" Azóta is elragadtatással nézegeti magát az új sapkában a tükörbe. Ma meg is sétáltattuk a sapkát az utcán. Máté a híres totemállathoz illő méltósággal vonult végig benne. Amúgy a darab meleg, praktikus a gyerek imádja, tehát most mit kukacoskodjak... Végül is lehet, hogy csak irígykedek.

Az élet nem egy habostorta, de azért néha mégis

Most meg szegény Gerda veséje betegedett meg. Nagyon rosszul volt, és beszedett minden elérhető fájdalomcsillapítót. Laci doki antibiotikumra fogta. Ezalatt Greg szomorúan konstatálta, hogy nem vagyunk papírbolt és nincs itthon egy fia karton sem, amire meg ő emlékezett az egy szekrény teteji feltekert festmény. Tehát ő most minden bizonnyal két egyest kap, mert hogy már a múlt hétre is elfeljtett vinni egyet. Miért jut ilyesmi a srácoknak este kilenckor az eszükbe?Éjjel Bebe megint rohamot kapott, de Laci doki szerint nem vész, elhúzódhat az ilyesmi.
Reggel elrohantunk a szentendrei szemészetre szemfenéktükrözésre. Bár Greg tudni vélte, hogy ez amolyan egyszerű művelet amit úgy végeznek, hogy egy kis kanállal kifordítják a szemgolyót, és Gerda meg nem tudta mi a köze a szememnek a fenekemhez, mégis nagyon egyszerűen túléltem a dolgot. Ez is, mint minden negatív lett. Bebe viszont kancsalított néhányat a szemész riogatása végett, aki rendesn riadt is, és Bebét szemüveggel fenyegette meg. A leletekkel elszáguldottunk a házidokihoz, aki Dopegitre fogott továbbra is, illetve pihenésre és nyugalomra szólított fel, de Bebének nem kell lemondania a táplálkozás eddigi örömeiről.
Geri mára jobban lett. Estére pedig minden tini elszáguldott bulizni és pasizni.

Nyuft és darumadár

Máté új dolgokkal kápráztat minket. Nyufttal=nyuszttal, és a daruval amiket felismer már.Annyira megörültem ennek, hogy kiváncsian előrántottam a formák kártyákat, amikkel anno rájöttem , hogy ismeri mindet, és megnéztem két hónap távolságából emlékszik- e még ugyanúgy. Igen, pontosan emlékszik rájuk. Délután próbáltunk gyurmázni, amit már rég próbáltun. Máté ugyan gyúrni nem akart, de arra is pontosan emlékezett, hogy almákat és kukacoket gyártottam legutóbb, úgyhogy kérte is az almát és a kukacot. Ez azért meglepő, mert úgy tűnt, hogy akkoriban teljesen hidegen hagyta az egész.
Bence talán egy kicsit jobban van mára. Persze nagyon nyűgös és nagyon mosolygós egyszerre.
Holnap szemfenéktükrözés hajnalok hasadtán Szentendrén. Remélem gyorsan túl leszek rajta, és nem kell ott töltenem az életem a srácokkal.

Ó napsugár, ó napsugár én szeretlek nagyon...

Énekelgettem megkönnyebbülten reggel. Bebe 11 körül kapott egy rohamot, amit a kúppal kezeltünk. Lassan megnyugodott és úgy hajnal felé el is tudott aludni rendesen. Egész éjjel nyitott ablaknál aludtunk felöltözve , készen arra hogy kilőjjük magunkat a kórházba.A hangulat olyan vadkempinges lett volna, ha szegény Bebe nem hörög bele az éjszakába. Délelőtt egy kicsit jobban volt, de most estére megint kapott egy rohamot. Szóval vadkemping, juhéjj! Lassan az erdei vadak is megjelennek majd az ágyunk körül :)

Krupp

Az Laci doki szerint kruppos lett Bebe, ami ilyen kicsi korban elég bajos lehet. Felszerelkeztünk szteroidos kúppal meg kalcium ampullával és várjuk a sorsdöntő éjszakát. Ha minden kötél szakad meglátogatjuk a Bethesda Kórházat egy kis vízipipázásra.

Bebe baj

Múlt éjjel Bebe tüdejét megtámadta valamilyen őszi trutyi. Szegény se az orrán se a száján nem tud levegőt venni. A köhögés meg fáj neki. De még eme nyomorult állapotában is ha meglát közelegni az előzőekben bemutatott mosoly önti el a kis arcát. Komolyan megható, ahogy egy kiadós és kellemetlen köhögés után rám néz, és a a legörbülő kis szája azonnal vigyorog. Délután irány a dokihoz, a fejlesztést meg sajgó szívvel lemondtuk, pedig Máté már nagyon várta az új randit zsiráfkával és tigrissel meg elefánttal.

Gratis

Ezt a két képet akkor készítettem amikor Bebe a hátá edzette. Azóta a fűtés gondom megoldódott. Ja, és a vérnyomásom egy leheletnyit lejjebb ment, és az ultrahang szerint nekem van a legegészségesebb vesém. Szóval az élet havaj!

Fejlesztődünk, egyébként meg üdv a jégbarlangból !

Eljött az új hét, és mi ismét Áginál kezdtünk. Máté egyáltalán nem sírt, sőt óra közben két percre ki is mentem, és akkor is csak szelíden morgolódott. Megint hintáztak, rajzoltak, és a torna teremben is próbálkoztak. A tavalyi fejlesztőbéli mozgásfejlesztős élményeinkhez képestóriási volt az előrelépés. AkkorMáté jórészt hajthatatlan maradt abban a kérdésben, hogy ő biza a trambulint és más kütyüket ki nem próbálja. Most vígan viháncolt a trambulinon, átmászott az akadályokon. Valószínűleg mostanra ért meg az idegrendszere, hogy az élet ilyen ínyencségeit is tudja élvezni. Ági nagyon bizakodó Máté fejlesztését illetőleg, mert nagyon figyel rá, és gyorsan tanul. Januártól esetleg már néhány gyerekkel közös foglalkozást is terveznénk, hogy valahogy rávezessük arra, hogy a gyerekek jó dolgok.

Ági után elmentünk Bebével méreckedni. Már akkor gyanús volt nekem a falu fűtésrendszere, mert az általában a tropikárium hangulatát idéző hőmérséklet szokott fogadni a védőnéni kuckójában, most viszont zimankó és brutál hideg volt. Több könnyes szemű kismama menekülőre fogta, hogy ne kelljen levetkőztetnie ártatlan gyermekét , és ezzel egyfajta taigetoszi ítéletnek alávetnie. Nem mindenki kiváncsi a gyermek életképességére...De mi nem hátráltunk. Az eredmény szép. Bebe 7900gr és 65 cm..

A hideg oka aztán megoldódott. Valaki tévedésből elvágta a főnyomócsövet, és ezzel fűtésmentesítette Csobánkát. Még most sincs fűtés, a lakás viszont kellemsen kihült. Ahogy megy le a nap egyre gondterheltebben lehelgetem a körmeimet, és latolgatom az életbenmaradás esélyeit. Persze meleg víz sincs, sem főzési lehetőség, tehát a tejbegríz menüm is ugrott, a személyes higéniánkról már nem is szólva.

Az első...

A hétvége az első hó, és az első bilibe pisilés jegyében telt el. Máté az első hó hatására aludni egyáltalán nem akart, így a napot pelenkátlan üzemmódban töltötte. Délutánra eljötta nagy pillanat és belepisilt a "kasába" ( kacsa alkú a bilink). Az én ovációmat nem igen tudta értelmezni, mivel szerinte a dolog akár a gatyájában akár a biliben végzi, mindenképp rossz helyre ment. De ez majdcsak alakulgat benne. Viszont az átélt izgalmak hatására Máténkat elnyomta a buzgóság az ágyunkon.

Jártunk még a keresztmamáéknál is látogatóban, ahol Máté remekül viselkedett. Elmaradt a szokásos idegen helyet övező ordítás. Végig békésen üldögélt egy kis tálnyi műanyag állat mellett és néha még druszája Máténak is megengedte, hogy játszon valamelyikkel.

Az elsők sorozatba ugyan időben nem illik ide, mert már korábban is kaptam ilyen mosolyt,de most sikerült a jeles eseményt lencsvégre kapnunk.

Péntek pitvarába, szombat szobájába, vasárnap a verpeléti vásárba...

A hosszú hétvége nekem rövid volt. Az egész őszi szünet meg Máténak volt túl hosszú, és főleg túl elefántkátlam, tigristelen, és zsiráfkátlan. Ezek a kedvenc állatai Bebi fejlesztőjében. Valahányszor elindultunk, esetleg cipőt húztunk a lábunkra reménykedve érdeklődött, hogy " Megyünk a tigrishez, elefánthoz autóval?" A hosszú hétvégén eregettünk Norkáékkal sárkányt, és ünnepeltük Béla húgom 23 :)) szülinapját.
Hétfőn Máté ismét ellátogatott Hintás Ágihoz, akinek persze nem ez a neve, de Máté szerint de bizony. Most már kevesebbet sírt és többet játszott Ágival. Főleg hintásat, sőt még egy hálós hintát is kipróbált. Ugyanezt Bebe is megtette. Sajnos gépet nem vittem ,de majd legközelebb. Áginál részt vettem egy szakdolgozathoz készülő interjúban is, ami az autista gyerekek korai fejlesztéséről szól majd.Remélem hasznos volt amit mesélni tudtam.
Kedden Bebe fejlesztőjében jártunk. Bebe a munka helyett leginkább személyes báját próbálta bevetni Zsófinál. Telibe mosolyogta, hátha mégse kell ma csengőcskét keresnie meg ilyesmit csinálnia. Zsófit ugyan levette a lábáról, de mégis ragaszkodott a munkához. Gesztenyébe turkáltak, meg zörgős zsárnyú lepkét fogdostak. A Dévény sajnos ugyanúgy ment mint eddig, egy órás intenzív panaszáradat. Gyengébb idegzetű nagyszülőknek és funklub tagoknak nem ajánlanám megtekintésre. De már szépen próbált kúszni a lábával, a keze sajnos még gyengébb egy kicsit, így a kezével még nem követte a lábakat.
Bebe tud valami egészen újat is. Felismeri az arcomat, és ha rám számított és mégsem én vagyok ott, már görbül is le a kis szája.
Holnap labor nekem. Viszem Bebit is, hátha megszánnak és gyorsan túl leszünk a szurkodáson.
A védőnéni szerint azért egy néha két hét is kell, hogy beálljon a vérnyomás a gyógyszerek hatására, úgyhogy ismét reménykedek. Néha mintha már már...

Doktor, doktor!

Reggel a dokinknál indítottam Kalászon, mivel már az éjszaka is igen sanyarúan éreztem magamat. Mint kiderült most hogy szoptatok marad az egyetlen alternatíva a Dopegit. Ha ezzel nem állna be , akkor Bebének sajnos ugrott az anyatej áldásos hatása és marad az anya jelenlétének remélhetőleg áldásos hatása. Azonfelül most, hogy örvendeztem, hogy végre vége Bebe orvosi körvizitje, kezdhetem én a laborokkal meg ultrahangokkal. Doki néni nagy együttérzéssel megjegyezte, hogy igazából most sokat kéne pihenni és nem rohangálni ennyit. Ennél a pontnál dévaj kacajra fakadtam. Hahaha ! Megegyeztünk abban, hogy a nenmrohangálsehova módszer helyett a Dopegitet bele módszert alkalmazzuk.
Délután aztán elindultam Bebével az Örs vezér térre a szemészetre. Kemény volt. Már odafele is másfél óra volt az út, de visszafele minden csúcsot megdöntöttünk és három óra alatt jutottunk haza a dugóban. Bebe keservesen sírt, mert ugyan elindulás előtt próbáltam olyan hippisen megszoptatni egy gyerekekkel zsúfolt váróban, de Bebének valahogy ott nem ment a táplálkozás, de legalább egy halom bámuló gyermeknek magyarázhatta el a feszengő édesanyja és alkalmanként az apja, hogy mit is csinálok fedetlen kebellel a váróban. Szóval Bebi éhesen indult és a fővárosi dugóban az is maradt. Késöbb felvettük Greget akkor egy kicsit meg tudtam nyugtatani. De a lényeg a szem! Átmosásra ítéltetett. Bebe azt még hősiesen tűrte , hogy az érzéstelenítőt a szemébe csöpögtessék háromszor. Aztán engem kiküldtek, és amire visszajöhettem egy rém elkeseredett Bebét nyomtak a kezembe. De a két könnycsatorna szépen átjárható mostantól a doki szerint.

Borosbegy

Tegnap találtunk séta közben egy kissé kába vörösbegyet az út mentén. Bebugyoláltuk a kabátunkba és hazavittük. Otthon aztán magához tért és elengedhettük. Máté nagyon lelkes volt. Nagyon jól mulatott bármin amit szegény begy a rövid kalitkás megfigyelési ideje alatt csinált. Még ma is emlgette a borosbegyet.
Tegnap este még kiderült, hogy a magasvérnyomásom visszatért. Ez kissé aggaszt, így most némi diétára és orvosra kényszerülök. Remélem nem kell majd állandóan gyógyszereznem magamat.

Végre a szabadban

Végre kisütött a nap. El is hagytuk vackunkat. A játszóra mentünk Norkával találkozni. Hát, ő sem úszta meg szegény vidámabban a bezártságot. Gyorsan megegyeztünk egy hétvégi kirándulásban. Csak ne essen az eső!!! Bebe pedig tovább szédít a mosolyával. Olyan öröm ömlik el a kis képén ha meglát, hogy szinte majd kiugrik a bőréből. Jó nekünk együtt.

Lufik

Végre nem kellett rohannunk sehova ezen a héten. Ez először igazán üdítő volt, de beköszöntött az őszi esők ideje. Persze nem vártam, hogy amolyan késő nyári üzemmódba pötyögünk majd a végtelenségig, de a bezártság azért igen nehezen tolerálható. Így született a nagy lufi nap. Valamit ki kellett találni, hogy a nyűgösködő Mátét lefoglaljuk. Így kerek két percig nem jegyezte meg, hogy "Gyere, megyünk sétání!", és csak este nézett rám szemrehányóan, hogy" Hát, hát sötét van! Hát, késő van!". Gondolom úgy értette, hogy megimt elment egy nap aztán semmi séta.

Az új bili

Szombaton végre megvettük az új bilit. Egy igen csinos kiállású kacsa formájú bili. Belegondolva elég morbid, de Máténak nagyon tetszik. A csokis trükk teljesen jól bevált. Boldogan tolja le a gatyáját és ismételgeti, hogy " Máté pisil a kasába!". Csak pisilnie nem sikerült még, igaz be se pisilt, pedig csak lefekvéshez kap pelust. Új, gonosz tervem, hogy itatni fogom nehezítésként, mert simán visszatartja a délutáni szunyókálásig.

Pelenka slussz próba

Máté ma délelőtt is pelenkátlanul lézengett. Magyaráztam, kértem szóljon ha kell bili ( Ági szerint pelus is elég csak szóljon). Közvetlenül a baleset előtt elkezdett sírni, aztán bepisilt. Aztán viszont rémes dühbe gurult, hogy én ilyen megaláztatásnak tettem ki. Szabályosan halandzsázva ordibált velem egy darabig. Végül is érti mi a helyzet, csak már tényleg meg kéne vennünk a vadi új bilit, és némi Kinder csokit, hogy ott is maradjon rajta. Ördögi tervem arra épül, hogy Máté nagyon szereti a csokit. Ezt akarom összekötni az új bili használatbavételével. Kezdetben a ráülés is jutalmazandó lenne egy kis kockával, és így próbálnám kitolni a bilin töltött időt. Remélem beválik a haditerv.

Máté fejlesztgetés, és Ambulancia

Szerdán felfrissülve vágtunk neki Máté fejlesztésének. Az első tíz perc a hagyományoknak megfelelően telt, azaz sikítás és ajtó verdesés. Ági egész tehetségesen küzdötte át magát a vészen némi babos tálka segítségével. Bebe pedig magától átfordult a szőnyegen hátról hasra. Rá legalább inspirálóan hatott a környezet. Aztán Ági bepakolta Mátét a már említett függőhintába. Én kissé aggodalmasan pislogva vártam az újabb vihart, hogy az én drága leszármazottam még nem ült ilyenben, és nem is fog ha rajta múlik, de elmaradt a sikítás. Ági forgatta, és hintáztatta, közben megálltak néha , és próbálta Mátét rávenni, hogy kérje a folytatást. Ehhez angyali türelemmel kell rendelkezni, mert Máté úgy van vele , hogy úgyis mi unjuk meg előbb és kitaláljuk mit akar. Abban egyeztünk meg, hogya képes kommunikáció helyett az egyre inkább pedzegetett verbálisat erősítenénk meg. Persze majd meglátjuk, hogy jó irányba indultunk-e el. Máté nagyon fáradt volt, mert épp pihenés helyett tartózkodtunk a Fejlesztőben, így azt hiszem erre is jobban oda kell figyelnem amikor időpontot beszélünk meg.
Ma pedig az Ambulancián jártuk. Hát, az odaérés és az ott tartózkodás is felért egy kisebb fajta kataklizmával. Az eső esett és esett, így mindenki autókázni kezdett ami nagyon nem tett jót a Szentendrei útnak. A két cseppem nagyon türelmesen autózta végig mind a másfél órát amíg elértünk az Ilka utcáig. Bár néhány autós kolléga rendelkezne az ő türelmükkel, rögtön élhetőbb lenn az élet! Új Down dada fogadott minket. Nagyon kedves volt és civilben pszichiáter. Az ő fia 3,5 éves és örökmozgó. Mátét együttterelgettük be a rendelőbe. Némi csokis műzliszelet hatására Micike nagyon példásan viselte magát. Az első tíz percben. Aztán jött az ereszd el a hajamat székre mászással, iszonyatos ordítással ( a beszélgetést megakadályozandó), kémcső piszkálással, szóval mindennel ami csak az eszébe jutott, hogy ebben az" irtózatos" és "rémisztően" új helyzetben valahogy magára vonja a figyelmemet. A doki néni valami született angyal szerűség, mert szeme sem rebbent, sőt még Mátéról is kikérdezett, de az asszisztens már korán sem volt a tolerancia példaképe. Bár előre szóltam a nyugodt tíz percben, hogy Máténak ez egy nagyon nehéz helyzet és bocs a következőekért, de ez nem hatotta meg. Miután a doki néhányszor rászólt, hogy ne most mobilozzon már lehetőleg, ő még jól meg is sértődött azon, hogy az én óbégató fiam miatt ő most nem hallja rendesen a telefonját és kivonult beszégetni. De a doki néni maradt, és beszélgetett és édes volt. Bebe pedig a kedvéért úgy tartotta a fejét mint egy huszár. Így az a vádpont, hogy hipotónia maradt még vissza nem hivatalosan eltöröltetett. Egy kicsit szörcsög is Bebus , így alaposan meghallgatták a tüdejét, de teljesen tiszta volt.

A Nagy Folytatás avagy a Legelfoglalatabb Hét ever

Szóval, a szív ultrahang után dukált egy kis szemészet kontroll. Bebe szeme nem ítéltetett szondázásra, de nem örültem felhőtlenül a sikernek. Volt egy sanda gyanúm, hogy csak átmenetileg győzedelmeskedtünk a fertőzésen, és sajnos tegnapra ismét megtámadott minket a gyulladás, és könnyezés. Úgyhogy, Örs vezér tér visszatér.
A neurológián szegény fáradt Bebe alulmúlta önmagát, és nem volt hajlandó fejet emelni, de azért elmesélgettem mi mindent tud már, és ezzel nagyon elégedett volt a doki néni. Új gyakorlatokat kaptunk, én meg utána egy Máté által teljesen leamortizált apát.
Szombaton pánik szerűen készülődtünk a keresztelőre. Szégyenszemre ekkor még eszembe jutott néhány ember akit persze elfelejtettem értesíteni ( bocs, és bocs !). Még jó, hogy jött a felmentő sereg ( Marika nagyi és Nagypapa) és így este tizenegyre már kész is lettünk mindennel. Anyu csirkéi ( Egészségedre Bufi kutya! ) ugyan megtizedelve érkeztek, de Norka hihetetlen réteseivel, és a Keresztmama Légió sütijeivel is bőven volt mit enni. Bebe kersztvíz alátartatott, derekasan viselte a dolgot. Zoli ( a lelkész) pedig tényleg nagyon szépen beszélt( igaz anyu?). Az érdeklődő református gyülekezetet pedig ellátuk egy évre megtárgyalandó skandallumokkal. Skandallum No.1. A piercinges Greg. Skandallum No2. Két eredeti, hamisítatlan apáca megjelenése. De azért nagyon kedves volt ám mindenki velünk és Bebivel is.
A buli pedig nagyon jó volt.

Új hét , új vizsgálat(ok)

Ma reggel rögtön egy kis szív ultrahang bemelegítés gyanánt. Minden a legnagyobb rendben Bebe ketyeréjével. Megint lenyűgözte a kis hipotón Bebe a dokit az erejével. Amúgy szépen, nyugodtan feküdte végig az ultrahangot és az ekg-t is.
Délután pedig Máté első fejlesztése történt Ágival. Ági amúgy kedves, laza és tapasztalt. Mint kiderült eddig Wiliams-szindrómás gyerekekkel dolgozott a Tűzoltó utcában. Máté csak az első öt percet töltötte a szokásos berzenkedéssel, aztán hajlandóságot mutatott a felfedezésre és ismerkedésre. Én és Bebe addig egy zseniális függőszékkel ismerkedtünk meg bensőségesen, a kiszállás belőle némiképp emlékeztetett egy hátára esett bogár kecses szabadulási kisérletével, de mi még azt is élveztük. Szóval a móka és a megaláztatás kimeríthetetlen forráse egyben. El is határoztam egy hasonló beszerzését, csak nálunk attól félek, hogy az egész a felső emeletestül és Gerdástul a fejemre omlana.

Breaking: cukiság csak úgy

Ezt a képet csak úgy cukiságból készítettük . Bebét és Nyulat elnyomta a buzgóság.

Tegnap ismét Nóriéknál jártunk. Kiderült, hogy mégis tudnak jönni a keresztelőre. Hurrá!! Máté mintha már néha játszani is próbálna Marcikával, legalább is utánozza amit Marci csinál, és ebből olyan játékszerű dolog lesz. A srácoknak saját jelük van egymásra. Marci megöleli magát és nyafog egy kicsit, ez Máté jele, mivel nem olyan régen a játszón odarohant Mátéhoz és váratlanul jól megölelgette, amit Mici kissé ridegen fogadott. Máté Marci jele pedig Nóri hangja, amit Máté tud utánozni: -Nem szabad Marcika ! Fáj neki!-

Én:- Megyünk a játszótérre Máté!

Máté:- Nem szabad Marcika! Fáj neki!

Én:- Igen, Marci is ott lesz.

A srácok játszottak is egyet, Bebének meg égnek állt a haja. Az előző képen a keresztmamánál elfelejtettem említeni a nevét , Andinak hívják.

Kersztmama és Barnus .

A jövő heti nagy action előtt még találkoztunk egyszer családilag a keresztszülőkkel. Ő itt Balázs a keresztpapa.

Kövezés és látogatás

Máté, mint iszlám szélsőséges kövezni indul. Már a séta legelején begyűjt egy méretes követ, amit majd a séta legvégén szertartásosan a hídról a patakba pottyantunk. Az sem nagyon zavarja, ha az majd csak két óra múlva lesz.

Ez volt a nap kövezéses része. Ez alkalommal sikerült bejutnunk a művházba, és némi csokival lefizetve a gyereket még egy másik épületbe is bejutottunk gond nélkül.

Tó parti nappali

Pontosabban tó a nappaliban. Ha már úgyis fel kell mosni, hát létesítettünk egy saját halastavat csónakokkal. A miénkben azonban pulykák, lovak, zebrák és malacok úszkáltak. Máté kompániája az extrém sportok szerelmese, mert a szerencsétlen jószágok hatalmas csattanással vetették bele magukat a vízbe gazdájuk gurgulázó nevetésétől kísérve. Hajókázni csak elvétve volt kedve valamelyiknek, felmosni meg csak nekem :)) A tervem egyszerű volt, azt szerettem volna, ha Máté néha kiszabadul a rutin szerűen űzött játékokból, de valahogy úgy hogy abban élvezet is legyen. Szerintem bejött.

Beeeee

Bebe anyó hajmosás után.

A nagyi kommandó bevetésen. Máté őrzi a jól megsétáltatott nagypapát.

Persze a nagyvárosi természetbúvár a kőrengetegben is felmászik egy kis vizsgálódásra bárhova. ( Ez a mi természetbúvárunk esetében nagy szó, mert nem igazán az a sportember jellem, de a kiváncsiság nagy úr.)

Még mindig röpkék a múlt hétről

Máté a cityben is talál magának szöszmötölni valót. Izgi luk mindenhol van csak nyitott szemmel kell járni.

Bebe és Máté új kalandjai

Egy kis múlt idéző kép Anna Hatalmas Bulijáról, ahol fantasztikusakat ettünk, és én fantasztikusan örvendeztem, hogy de jó is családba tartozni. Itt Kata ragadta magához Bebét. Úgy érzem, hogy Bebe szerencsés, mert itt szeretik, és elfogadják.

Bebével hétfőn jártunk a szemészeten , mivel mindkét szemén elzáródott a könnycsatorna. Reméltem, hogy gyorsan túl leszünk a szondázáson, de sajnos először le kell húzni a gyulladást, és csak aztán jöhet a szondázás. Bebe nagyon türelmesen viselte a nyüstölést, a doktor bácsi pedig boldogan dícsérgette.

Kedden ismét a koraiban jártunk. Máté amióta megtalálta a három műanyag állatot, végre nem akar állandóan birokrakelni velem. Bebére is jobban tudok így figyelni. Bebe mostanság lazít. Olyan szépen nyúlt már a dolgokért, most meg olyan ártatlanul pislog rám ha gyakorlunk, mintha nem is értené mit akarok tőle. Kommunikációs képességeivel azonban nincs gond. Ha nem akar valamit játszani egyszerűen úgy kitekeri magát, hogy ne is lássa a feladatot. Persze biztos más nem görcsölne ennyit ilyesmin, de már csak ilyenek a sérült gyerekek szülei. Tele vagyok drukkal, hogy ez most gond-e, vagy normális, esetleg megtorpant vagy lelassult vagy....De azért én nagyon hiszem, hogy mindent fogunk mi is csinálni amit a többi baba, csak lehet, hogy egy kicsit késöbb. Időnk meg van... Délután aztán nagyiztunk meg parkoztunk egy nagyot megint. Olyan jó látni, hogy ezekkel a gyakori találkozókkal milyen szépen fejlődik a nagyik és Máté kapcsolata, és mennyivel inkább tudunk olyan nagyis-mamás beszélgetéseket folytatni. Marika mama még Máté pulcsiját is megvarrta, és valahogy ez nekem olyan szép volt.

No. már megint eltelt egy hét !

Hát, hogy ez hogy lehet? Nagyon pörgős volt a hetünk. Hétfőn indítottunk egy dupla oltatással. A szinkron oltódó ifjak egész jól viselték a dolgot. Máté annyira el volt foglalva a gigantikus méretű csokijával amit elterelés gyanánt vittem magammal, hogy elfelejtett felháborodni az inzultuson, így talpig csokisan és boldogan távozhattunk. Bebe már 6800gr és 62 cm. Olyan hurkás mint egy tápszer reklám. Délután pedig beloholtunk Gerda iskolájába ismerkedni az új tanárokkal. Ők megismerkedhettek az addigra teljesen kipurcant sírdogáló Bebével, mi meg velük. A benyomások mindkét diplomáciai oldalon pozitívak voltak. Az iskola témakörről majd késöbb még írok.
Kedden fejlesztő. Máté először a szokásos formáját hozta, de aztán rábukkant három állatkára a földön, és végre visszaszerezte régi, jó önmagát. A foglalkozás békével zajlott, a dévényezés pedig Bebe hőbörgésével. De azután elvonulhattunk végre a parkba. ÉÉÉÉS nagyiék is kijöttek. Míg Máté nagyapázott a játszótéren , én nagymamázhattam a padon, Bebe pedig jót aludt a kocsijában. Mindannyian remekül éreztük magunkat. Máté még puszit is osztott nagymamának, és jól megsétáltatta a rábízott nagypapát. Képek holnap következnek.
Szerdán Anytejes Világnap révén elindultunk ünnepelni a védőnénink által összehozott ünnepségre, és hogy Nóriékkal is összefussunk egy kicsit ott. Éltem a gyanúval, hogy Máténak nem fog ez az ünnepség dolog annyira tetszeni. Hát igen távol jártam az igazságtól. Nem nem tetszett neki, egyenesen utálta még a gondolatát is az egész felhajtásnak. Így a felemelő ünnepségre már be se jutottunk, mert olyan hangerővel tiltakozott a világnap ellen, hogy leginkább egy tápszergyár lefizetett alkalmazottjának is tűnhetett. ( De lehet, hogy csak az apja érdekeit védendő, nem akarta hogy édesanyja piros rózsát kapjon minden idők legsármosabb gyerekorvosától.)Ugyanezt tette a gyógyszertárban is ahova alternatív programként betértünk. Aztán kipihentük a sok protestálást a játszón. A napot a Nóriék által utánunk szállított piros lufi mentette meg.
Csütörtökön hajnalok hajnalán indultunk Máté diagnosztizálására, és rögtön két kolosszális dugóba ragadtunk be. Máté pont azt tette amit gondoltam. Miután a két szimpatikus doktornő betereltek bennünket egy vizsgálóba, Máténál elszakadt a cérna, és jó fél órát ordítva követelte a távozásunkat. Egy zsemlével sikerült nehezen lecsendesítenem. Rávenni semmire nem tudták, így határozottan kidomborult a probléma lényege. Azt és akkor csinálja amikor ő úgy gondolja, hogy ezt szeretné tenni. A diagnózis a nekünk feltett kérdésekből kerekedett ki. Magasan funkcionáló autizmus. Jövőre fejlesztés után újra megnézik mire jutottunk. Én reménykedek a fejlődésben, mert még magától is produkál egy lassú tempót. Mindenkit nagyon érdekelt, hogy hogy bírkózunk meg a dupla kihívással.

Down Ambulancián jártunk

Reggel frissen és vidáman a hónom alá csaptam Bebét, bevágódtunk a Fekete Nyílvesszőbe ( az autónk) és ezerrel robogtunk egészen Csillaghegyig, ahol is beleszaladtunk az évezred dugójába. Másfél óra alatt megtettünk két kilómétert a Szentendrei úton. Az autós kollégák a maguk vérmérséklete szerint ütötték agyon az időt, voltak telefonálók, az elmaradt szerelmi életet nyélbe ütők, a reggeliző-borotválkozó részleg, az alfába lement zombik( valószínűleg csak nyitott szemmel aludtak), a dühöngős dudálók, és én aki látszólag magában beszél, mivel az akkor már igen éhes Bebét csitítgattam . Kilenctől tizenegyig ültünk a dugóban. Bebe viszont ismét elvarázsolt. Kezdetben szóvá tette, hogy most már aztán enne, de aztán nyugodtan várt és nézelődött. Annyira türelmes baba.
A kalandos utunk után meg az Ambulancia varázsolt el. A hely szép, kedves gyerek szemmel nézve is megnyugtató. Hát még az orvosok! Dr.Havas Katalin fogadott minket. Bűbájos ez a hölgy. Valahogy azt érzed, hogy hatalmas hullámokban ömlik rád és Bebére a szeretete. Megkaptuk a millió vizsgálatra a tervet, néhány időpontot, megvizsgálta Bebét is. Nagyon elégedett volt vele. Se szív probléma, de a hipotónia is szinte teljesen eltűnt. Aztán jött az igazi csoda. Ő nem csak Bebe fizikai állapotára volt kíváncsi, hanem a mi lelkinkre is. Az egész családéra. Bőven hagyott időt beszélgatésre is, és bemutatott egy Down dada hölgynek is. A Down dada szolgálat arra való, hogy olyan emberek segítsék át a krízis helyzeten az új családokat , akik maguk is hasonló cipőben járnak. A mi dadánk Nagy Krisztina lett. Neki nyolc éves a DS fia. Érdekességként egy ikerpár tagja, ahol a másik baba egészségesen született. Kaptam infót óvodáról, lehetséges iskoláról, támogatásokról, és millió hasznos dologról, de a lényeg az volt, hogy olyan emberrel beszéltem aki pontosan értette a félelmeimet. Nagyon jó érzés volt! Furcsa az volt, hogy a Máv-ban pontosan tudták, hogy őt kell kihívniuk a kórházba , de nem tették. Valószínűleg attól féltek, hogy ha még nem is biztos a diagnózis rosszul viselném egy lehetséges sorstárs felbukkanását. Az orvosi gárda olyan orvosokból állt össze akik sokszor munkaidőn felül vállalták ezeknek a gyerekeknek a gondozását. Itt tényleg nem csak egy kórtörténet a gyereked, hanem egy gyerek, akit itt szeretnek.
Máté is járt Jánossal aznap a nefrológián, ahonnan most három év után egészségesként elbocsájtották. Hurrá Máté!

Meghívó

Kedves Mindenki! Keddenként készülünk a délutánt a Városligetben tölteni, ha az időjárás engedi. Ha valakinek van kedve akár csak egy rövid időre csatlakozni , örülni fogunk!
A Nagy Felfedező Team

Breaking news

Kedvenc felfedezőnk, és természetbúvárunk ismét bajba került. Alvási idejét sem kímélve épp látogatást tett a legközelebbi farmon, amikor az egyszerűen a fejére szorult. De hát, ki gondolta volna, hogy ha egy malac simán befér, akkor egy felfedező nem.

-Jaj, beszorultál! Jaj, beszorultál!-ordított kedvenc természetbúvárunk, amíg az erre szakosodott mentőegység fel nem tűnt a küszöbön.

És igen Nóri, most volt nálam gép.

És aztán le is mászott.

Aztán megrohamozta a futurisztikus műanyag hegyet.