Tudom, hogy az a hallgatásom titka. Azonban akár hülyeség akár nem, engem lebénított H.Rózsa okatási államtitkár asszony Nagy Terve. Többször is nekifutottam ennek az írásnak, hol szarkasztikusan, hol dühöngve, hol elkeseredetten. Az hogy a nagyszerű lovaglást oktatós, házi zenekaros ( ami nem is olyan rossz egyébként kis finomításokkal) a gyereket már három évesen kötelezően szüleiről leválasztó, egész naposan iskoláztató ( majd otthon amit bent nem volt idő megtanulni tanuló gyerekek ) képét felvázoló és a személyes kedvenceim, a többszörösen elvált Gizi néni hűség oktatásba kezd a szintén elvált szülők gyerekeinek, vagy a gyermek méretű fa kézigránátok múltbeli rémképét felidéző honvédelmi oktatás kiagyalása mellett arra már nem futotta, hogy néhány ezer autista gyereknek biztosítsák az tanuláshoz való jogát, vagy az integrációját a más módon különleges igényű srácoknak,érthető. Mindenki egyenlő, de vannak akik egyenlőbbek.- mondta Orwell. ( Legalább is azt hiszem hogy ő.)
Na, szóval ahelyett hogy mindezt kifejteném álljon itt néhány idézet a valódi szakértők tollából, illetve nyilatkozatiból.
" Természetes: ha az állam- vagy a párt vagy bármely más kollektívum- tudja, tudni véli, hogy milyen alattvalókat akar a maga számára "faragni" az iskolai "gyerekanyagból", akkor mindent el fog követni, hogy követni hogy korlátozza a tanszabadságot, illetve hogy egyáltalán ne hagyja érvényesülni (miközben esetleg szép frázisokat mond a tanulás és tanítás szabadságáról). Az ilyen iskolákat mindig jellemezni fogja a többféle- és mint tudjuk teljesen hatástalan- ellenőrzés, modernebb formában a mérések, feladatlapok tömege ( melyeknek értékét és objektivitását az utóbbi években az ezekkel dolgozó szakemberek kérdőjelezték meg világszerte). "
Vekerdy Tamás: Tanszabadság
Új Pedagógiai Szemle, 1994/9.
" A szocialista vendéglátóipar tervteljesítésének egyetlen akadálya vam: a vendég. És ehhez mérten is bánnak vele. Vigyázzunk, kollégák,hogy nehogy az iskola nagyszerű, üzemszerű működésének egyetlen akadálya legyen: az a sok átok rossz gyerek, akit beöntenek oda. Milyen szép volna a nagyszerűen kigondolt tanterveket teljesíteni, ha a gyerekek okvetetlenkedő lényükkel ezt folyamatosan nem akadályoznák! "
Kontra György , egy 70-es évek eleji budapesti pedagógus tanácskozásán mondta el ezt a gondolatot amelyet Vekerdy: Milyen iskola kell a gyerekeknek? című könyvéből idéztem.
Ranschburg Jenőt sajnos már csak egy régebbi felvételről hallhattuk a Klub Rádióban erről a témáról, de összefoglalva a Tanár úr afelől aggódott hogy a a nagyszerű törvénytervezet egy olyan gyerekről szól aki nincs is, és Pistivel és Jucival emiatt személyesen senki nem is törődik majd. Valamint az agyon ellenőrzött pedagógusok, akik mindent pontról pontra precízen kidolgozott tanterveket kapnak készhez és ezeket kell teljesíteniük ( mit , mivel és hogyan kell megtanítani), már nem kreatív személyiségek, hanem egyszerű " szakik" lesznek. ( Nincs semmi bajom a szakikkal, feltételezem Ranschburg Jenőnek sem volt, de a tanítás nem cipőipari munka.)
De hát, ezeket a szakértőket a kutya sem kérdezte, minek is. Helyette titkos tanácsadókat kérdezett derék H. Rózsánk, akik még az ötleteikhez a nevüket sem voltak elég gerincesek adni.
