Karácsony Béláékkal

Végül csak összejött. Hektikus volt , mint mindig a buli. Zajongó gyerekekkel és papír halmokkal. Máté most egyáltalán nem akadt ki. Egy lépés előre!! Sőt még szóba is állt Andrissal. Hanna ezen ugyan annyira fellelkesedett, hogy azonnal lebirkózta, hátha már ilyet is lehetne vele végre. De nem.

A nótafa

Nótafa

Máté nagyon szeret énekelni. És nagyon szereti, ha én éneklek neki. A legvadabb pillanatokban követeli ki, hogy rázendítsek a Madárka, madárka kezdetű népdalra vagy a Tavaszi szél vizet árasztra. Ez itthon önmagában még nem lenne gond, de egy elnyűtt idegzetű emberekkel zsúfolt boltban kimondottan mókás. Ilyenkor vagy én éneklek és az sem jó a szerencsétlen áldozatoknak, vagy Máté kezd nagyon hangosan hőbörögni, és az meg végképp nem jó nekik. Tehát, nem marad más hátra mint sorbanállás közben egyszercsak rázendíteni Máté kedvenceire. Ő is szívesen elénekli őket gondosan intonálva, olyan artikulációval, hogy Lörincze tanár úr is elégedett lenne vele, a szövegeket némiképp érthetővé pofozva. Pl. Hát én immár érthetőségi okokból, Mátém immár lett.

Újdonságként az ismert dalokat már szituációkra is alkalmazza. A fenti képen ugyan nem hallatszik,de kalapálás közben a Hallod-e te kiskovács, mit kopog a kalapács kezdetűt énekelgette magának.

Orsi is fun!

Bár a srácok még nem teljesen százasok egészségileg, de Orsi azért bemerészkedett közénk. És Orsi is fun! Olyan nagyon az, hogy sajnáltam, hogy eljött a nyolc óra ideje és menniük kellett. Olit és Zsombit pedig testközelből még csak most láthattam ilyen hosszú ideig. Édesek, mozgékonyak, viccesek, és meglepően jól álltak Mátéhoz, aki a megdöbbenéstől, hogy számára ismeretlenek lopóztak a nappalinkba, elkeseredetten bevonult az ágyára és gyorsan elaludt. De aztán felkelt, és a srácok közelébe is merészkedett. Nagy terveim között szerepel a gyerek sereglet tavaszi mezei legeltetése, és egy Orsi-Norka_Kriszta Konferencia összeütése. És ismét, kár, hogy messze laknak ők is.
Azért még nem tettem le Norkáékkal való randiról se. Talán a hétvégén sikerül végre. Andi keresztmamáék pedig megbetegedtek, így velük sem sikerült összejönni egy kis ünneplésre még.

Nagycsaládos kiskarácsony

Máté kiütötte magát a szőnyegen

Bori kezében jól áll Bebe

A férfi részleg valamit forral...

A család és a terülj,terülj aztalkám.

Már nagyon vártuk, hogy eljöjjön a szokásos nagycsaládos karácsonyozás Annáéknál. Annyira, de annyira jó volt, hogy már most elkezdtem várni a következő karácsonyt. Csupa olyan emberrel eltölteni egy egész délutánt akiket szívből szeretek, ez nagy ajándék. Ez most olyan közhelyesen hangzik, de mit csináljak...Marha mázlis vagyok, hogy ilyen az új családom. Csak azt bánom, hogy távol lakunk egymástól. Én, aki megrögzött vidéki vagyok, és Pestre is csak akkor megyek ha nagyon kell, hazafelé azt latolgattam, hogy az elkerülhetetlennek tűnő beljebb költözésnek az lesz az egyik legpozitívabb hatása, hogy többet láthatom őket is. Most is volt evészet, és móka meg kacagás, mint általában. Csak Aliék hiányoztak, de nagyon a csapatból.Máté is nagyon vígan volt, egész addig amíg el nem fáradt. és aztán egy kiadós ordítás után el nem nyomta a buzgóság a szőnyegen.
Nagypapáéktól megkaptuk a családi krónikák harmadik epizódját. Innen tudtam meg, hogy Anna Bence lett volna, ha fiúnak születik. Én és Bence ezért bevesszük tiszteletbeli Bencének. Amúgy is nagy élmény olvasni ezeket a feljegyzéseket. Nagyapa stílusa, és a tény hogy ennyi mindent elraktározott nekünk tényleg nagyon nagy élmény. Főleg nekem, akinek a dédnagyszüleinek a neve sem jutott örökül.

Bandzsa Halamandzsa az indiai csodafakír a fa alatt

Máté öt napos nonstop láz után meg(le)fogyva bár, de törve nem, végre egyenesbe jött. Ez Bebéről korántsem mondható el. Ő ugyan nem lázas, de nagyon rondán köhög, és folyik az orra is. Éjszaka tobábbra sem alszunk, mert a hosszú ideig tartó fekvéstől minden felgyűlik a légzőkéje minden részében. Nem tudom, hogy meséltem-e, hogy Bebe az egyetlen gyermekem akit sikerült "elrontanom" azzal, hogy egy ágyban alszunk. Amikor hazajöttünk, főleg az én lelkemnek tett jót az állandó közelsége, de most már annyira összenőttünk, hogy csak nagy nehezen lehetne kiódalbólintani a kisemberemet. Én meg titkon nem is akarom. Jó így együtt szuszogni, és ki tudja, hogy hallok-e ilyet még az életembe. Persze az ilyen átszenvedett éjszakák alatt még kimondottan praktikusabb is a rongálásom.

A két ünnep között nálunk járt a vejem is. Jó, még csak tiszteletbeli, de akkor is...Náluk otthon fogalmazzunk úgy, hogy kényes rend uralkodi. Felettébb kényes. Ami egy morzsa lehullását sem teszi lehetővé. Mondanom se kell, hogy nálunk néha egészen hajmeresztő dolgokkal lehet találkozni ( néha nem érdemes a spájzba bekukkantani, és a szekrényeket is csak akkor nyitogassuk nálunk, ha valaki felkészült egy lavinaomlás veszélyeire is). Ja, és ne bolygassuk a hűtőt se, jobb így mindenkinek... Néha elfilózok rajta, hogy miért is lettem ilyen. Anyu maga a rend egyetemes, tündöklő csillaga (hogy nem láttuk még jóízűen pihenni?), Béla húgom már előre rosszul van a "felfordulástól", amit a munkábaállása után esetleg tapasztalhat a lakásukban. Csak én vagyok ilyen beste lélek. Töredelmesen bevallom, hogy ha egy jó kis olvasás és a rendrakás kötelező penzuma között kell döntenem, én rendszeresen megingok és az előbbit választom. Persze még itt vannak a srácok is. Szeretek velük lenni, játszani, a nagyokkal csak úgy cseverészni, és ez időigényes dolog. Amit jobbhíjján a háztartástól veszek el. Egy reményem van, hogy az életbe magukkal ezeket az időket viszik el, és nem a kényesen rendben tartott lakás képét. Hogy este mit csinálok amikor már mindenki alszik? Hát, én is alszok, vagy olvasok, vagy végre társalgok azzal Aki Van(2.Mózes 3:14) Jánosnak mindezek mellett rendelkezik egy freudi elmélettel is, de bővebben erről tőle.

Ezeket azért meséltem el, hogy megvilágítsam miért is kérte olyan kitartóan Gerda, hogy mutassam be ismét az esztrád varázslós műsoromat. Meg akarta mutatni Pépcinek, hogy rend az nálunk ugyan nincs, de varázló az azért akad. Tehát előadtam az agyament bűvésztrükkjeimet a varázslatos kelet jelmezébe bújtatva, hátha így elviselhetőbbek. Minden tinédzser hiánytalanul felsorakozott a nappaliban. Máténak ez egy kicsit sok inger lett volna egyszerre ( egy csomó ember a nappaliban, mama aki nem vele foglalkozi, és ráadásul nem néz ki mamának), tehát őt lefektettük előtte. A műsort közkívánatra egy kis zenés, táncos produkcióval koronáztam meg.

Aztán Pépcivel is ajándékoztunk egyet.

Karácsony pizsiben

Két túlélő a zűrös fa töviben.

Felejthetetlen ünnepeknek nézünk elibe. Máténak tegnap estére, ami nálunk a karácsony itthoni ünneplésének napja, 40 fokos láza lett, Még bejönni sem volt hajlandó a szobába. Amíg a többiek a konyhában eszegették a tradícionális lasagnét, addig mi lent Mátéval hűtőfürdőztünk és Laci dokival tárgyaltunk. Az estét pizsiben töltöttük el. Persze az összes többi program is ugrott. A srácok nyűgösek és mindenki egyvégtében rí.

Kívánunk mindenkinek nyugodtabb és derűsebb ünnepeket a mienknél !

Néhány kép a Kórság előttről

Ági, Livi és Gabika akció közben.

Bebe rendkívül elfáradt Máté fejlesztésétől.

Produkció labdán.

Mert bizony a mostani Karácsonyi kórság történelmet írt. Lassan végighömpölyög mindenkin. Greggel kezdtük, aztán Gerda, majd Bebe kezdett el fertelmesen köhögni és nátháskodni( ezt még most is műveli), de pénteken felzárkózott Máté a csapathoz, és ma János is.

De azért nézzük mi volt a múlt héten. A karácsonyi beszerző őrület mellett, amit mint minden évben most is az utolsó pillanatra hagytunk, jártunk mi koraiba is mindkét sráccal.Bence tovább küzdött a frásztkapós korszakával, Máté pedig nem akarta produkálni magát a szőke hölgy előtt, akivel ismét közös órát tartottunk. Na, de azért volt áttörés is a héten! Gabika, a kis szöszkénk, talált egy fehér labdát. Persze Máté azonnal ott termett, hogy igényt nyújtson be rá. Erre Gabi átadta a lasztit, Máté pedig eldobta. Gabi utána, és szépen visszaadta Máténak. Az apportírozást egy jóideig játszották. Két dolog derengett fel előttem. Egy, a fiam valamilyen keleti despota vagy szultán jogutódja lehet. Kettő, jééé játszik valakivel. Azt hiszem az autizmusából kifolyólag szeretne minden szituációt a kezében tartani, így nem érzi magát olyan kiszolgáltatottnak. Azok a srácok, akik nagyon aktívan közelítenek hozzá, azért olyan ijesztőek számára, mert nem érti őket, és nem tudja uralni a helyzetet.

Bebe és az oroszlán

Bebét a Koraiban meglepte a Mikulás egy fantasztikus játékoroszlánnal. Olyan pihe-puha, hogy azóta is Bebe hálótársa. Köszönjük azoknak akik a meglepetést szervezték, csomagolták vagy egyáltalán gondoltak a manóinkra!

Ami lemaradt, avagy "Az igazság odaát van!"

Este a szokásos Máté betakarós őrjáratomat intéztem, amikor döbbenten tapasztaltam, hogy a gyerek szőrén-szálán eltűnt a szobából. átkutattam az ágyát, a pici mesesarkot, sehol a gyerek. Komolyan belémhasított, hogy most kéne Mulder ügynök nevét fejhangon sikítani. Egy röpke percig dermedten próbáltam összerakni, hogy hová is tűnt a gyerek, amikor a sötétben erre a kis kupacra lettem figyelmes. A kép persze vakuzva van, szóval így könnyű...

Szökét legelébb, aztán feketét...

Kedden nem tudtunk elmenni fejlesztődni Bebével, mert Bebe éjjel és egyszer reggel hányt. A kedve, szokásosan, töretlen volt ugyan, de azért Laci doki szerint most inkább pihenjen egyet. Azóta a kórság elmúlt. Hétfőn megkapta a fiatalember a Menjuge oltást( valahogy így írják). Amikor megszúrták egy pillanatra elkomolyodott, de a következő percben már folytatta is a vigyorgást. Hát ez Bebe, nehéz a jókedvét elvenni bármivel is.
Szerdán Máté került sorra . Már hétfőn is a tornateremben voltunk Éva helyettesével, Livivel, és ezt most folytattuk. A meglepetés az volt, hogy Ági és Livi egy kislányt is behívott velünk egyszerre a tornaterembe. A kishölgy úgy három éves körül lehetett, szőke ciklon.Mivel szülei otthagyták se szó se beszéd az aprónépet, rettenetesen el volt kenődve az óra tetemes részében. A végére azért csak megvígasztalódott. És ekkor, láss csodát, odament Mátéhoz. Feszülten figyeltünk most mi lesz, vajon Máté szokásáshoz híven beleordít az arcába, hogy " Farkaaas!"( mindíg ezt kiabálja ha megijed), vagy elmenekül. De a fiatal barátunk kézenfogta a hölgyet minden ordítás nélkül és úgy csodálták egymást egy darabig. Hát igen, amit ezer gyógypedagógus, anya, pszichiáter próbál elérni hónapok keserves munkájával, azt egy kis szőke ciklonnak egy perc alatt sikerül. Persze, hol van a mi bájunk az övéhez képest!

Boldog szülinapot!

Elérkezett János szülinapja. Gerda szerint ugyan csak a 28.,mert ő itt elvesztette a fonalat, de igazándiból a 32.. Piszokság az én leendő 40-emhez képest!! De azért megmutatok párat a szülinapi buli képeiből. Béla húgom és Gábor, Hanna és Andris, illetve Laci papa az új arcok. ( Anyu lemaradt,mert utálja ha lefényképezik. Gergő javasolta, hogy rajzoljam le és azt adjam közre, de ezen még dolgozni kell.)

Hivatalos cím változtatás

A szomorkodós ezentúl legyen reménykedős !!!

Új Mátéság

Máté a foltos kecskéről :-Bikolor káske!

Szomorkodós

Most néztem meg Norka blogját, és azonkívül, hogy gyönyörködtem Marciban, és Tomikában egy jót, sajna nem tudtam nem észrevenni, hogy Bebus mennyivel gyengécskébb mint Tomika. Nem tudja még kinyomni magát a két karjával, bár a tornájában szerepel ilyesmi. Persze ő a legigyekvőbb tanuló itthon, századszor is görög a szőnyegen, és negyed órákat töltünk a nagy kék labdán gurulva ide-oda, és még soha egy rossz szava sem volt ellene. Na, de a hipotóniát nem olyan könnyű sarokba szorítani sajnos. Még most is összegörnyedve ül, mint egy újszülött és csak néha néha húzza ki magát. Az embernek lánya meg tele van drukkal, hogy jaj most mi lesz. Persze nem mondanám, hogy egyáltalán nem fejlődött semmit se, hiszen a héten láttam már néhányszor hasról hátra forogni, ellenkező irányban meg tök profi már, és a hátán is tud közlekedni meg nyulkál dolgokért, és néha nagyon igyekezik minden gyengesége ellenére is hason is magához húzni dolgokat. Édes, hogy ő is mennyire igyekszik. Az ember mégis néha pánikba esik, bár kb ezer dolgot tudnék felsorolni miért nem kéne, de mégis...

Mikulás és pedagógusok rajzása

Ahogy mondtam a hét sűrű volt. Hétfőn megérkezett a mélyhűtő. Ez alkalommal nem törtek össze egy vázát sem, és a vakolat is a helyén maradt.

Kedden Bebe már egy kicsit jobban viselte a szomorú tényt, hogy Zsófi nem mama, és nem ordított olyan intenzíven. A drága tanerő persze hiába is vártam, hogy felhív a terveivel, végül rohantomban csak rácsörögtem én. A vonal végén a világ legártatlanabb hangja ismét megtudakolta, hogy van-e Hévnek menetrendje. Gyorsan kinyomoztam neki, hogy melyikre üljön fel, amit persze lekésett. De nagy baj nem volt, mert a srácok nagyon ürelmesen vártak a kocsiban, én meg összefutottam Melával akit pocaktalan most láttam először. A diplomáciai értekezésünknek valóban nem túl sok értelme volt. Megbeszéltük ismét amit a telefonban már megtettünk, kiegészítve néhány új elemmel.

Szerda a Nagy Mikulás Látogatás és nekem a Nagy Orsi Látogatás napja volt. Máté egész jól bírta az öreget, némi lökdösődés árán még azt is megengedte Mikulásnénak, hogy bizonyítsa, hogy valóban csoki van a gyanús piros zacsiban. A délután további részét a pogácsák és az üres lépcsőforduló közti ingázással töltötte, és miután egy gyerek sem akart rárohanni és a közelébe férkőzni a botrányos jeleneteket is megúsztuk.Klassz volt látni Olit és Zsombit is akciózás közben.

Csütörtök Máté nagy napja volt Ágival és Évit helyettesítő Livivel. Hát, ment ez már jobban is. A tornateremben elég nyögvenyelősen indítottunk, de a végére azért lecsúszott egy sor hengeren. A fa felfordítható kishídtól pedig el volt ragadtatva. Szívesen egyensúlyozott át rajta többször is. Mostanában egyébként is az egyensúlyérzékét fejlesztgeti nagy hévvel. Megszerette az óriás labdán egyensúlyozást is itthon, amiről eddig hallani sem akart.Ági addig is amíg Máté Livizet és egyensúlyozott, Bebét ragadta magához. Beb próbált halványan tiltakozni, de aztán nyugodtan ugrált egyet a trambulinon Ágival. Nagyon jó látni, hogy szeretik őkelmét.

Ma csak sétáltunk, és vártuk hátha ránk kerül a sor Marcika őrzésében. Máté egyre vadabb macska nevekkel bombáz. Kedvencei a norvég erdei, rex, burmilla, birman, amerikai rövidszőrű, sziámi, csincsilla perzsa, és persze bármiből a bikolor és a teknőctarka. Új fejezet nyílt a lefekvés körüli játszmák terén. Miután elbúcsúztunk még vagy háromszor visszarendel minket, hogy" Hát, hol van az én kis kecském?" vagy " Mindjárt behozom a dínóm!". Mi meg elszántan kajtatjuk a kecskéket, meg persze a megfelelő dínót a lakás eldugott pontjain.

Hétvége végre

Végre, végre szusszanhatunk egyet. Ezt sétával ünnepeltük meg, mondjuk inkább nevezném dagonyának a sárban. Na, de ilyen a vidéki élet... Máté látott egy csomó verebet egy bokron, ennek hatására délutánra egy tizenöt kilós veréb repkedett és csipogott a nappalinkban. Bebe pedig megismerkedett a sütőtökkel. Nagyon lelkes volt, és Mátéhoz hasonlóan ő is tud mennyiségeket nyomtalanul eltüntetni.

A jövő hét igen pörgős lesz már megint. Hétfőn több oldalú diplomáciai manővereinknek, és a dzsihád terroristáit is megszégyenítő fenyegetőzéseinknek hatására negyed év elteltével meghozzák a csere mélyhűtőt.

• Keddet a szokásos Bebe fejlesztés mellett a legnagyobb örörmömre meg kell spékelnem egy Gerda iskolájából a nyakunkba zúduló fejlesztő pedagógussal is. A sztori édes. Már szeptember óta rebesgetem a tanerőknek, hogy Gerinek olyan felesleges bejárnia a matekórákra, mert úgyis alszik csak, miért ne alhatna az ágyában a pad helyett. Nem lelkesedtek az ötletért. A múlt hét előtt viszont a matek tanár ultimátumot intézett hozzám, hogy vagy aláírom, hogy a gyerek nem jár be ezentúl az óráira, vagy le fogja osztályozni. ( Az érvényes felmentése ellenére?? ) Üzentem, hogy ide nekem azt a papírt. A múlt héten felhíva suliból ez a fejlesztő izés pedagógus, hogy ez így nem lesz jó, alá kéne írnom egy papírt, hogy a gyerek nem jár matekra ezentúl. Momdom neki, hogy oké. El is magyaráztam neki, hogy én ezt szeptember óta mondom, és hogy Gerda negyedikes kora óta nem is járt matekra, mert külön foglalkoztak vele a diszkalkúliája miatt, és ezért nem is érthet csórikám smmit az óraiból. Elmondtam, hogy a törteket sem tudja értelmezni, hogy osztani meg végképp nem tud, de jegyeztem meg szerényen, ez benne áll a hivatalos felmentésében (ha valaki végre el is olvasná azt...). Jó, jó de ezt beszéljük még meg személyesen, mikor jönnék be? Na , ne.. Mátét idegen helyre betuszkolni rémes, ha véletlenül sikerülne is lepasszolnom, és két fejlesztés és Mikulásozás között Bebével el békávéznom a Klinikákhoz, akkor is egy aznap egyáltalán nem aludni hagyott gyerekkel a hasamon nem lehet bájcsevegni. Nosza , megkérdeztem, hogy most hogy húsz perce tárgyalunk arról amivel mindketten egyetértünk, pontosan miért is kell nekem bemenni?Jó lenne erről személyesen is beszélgetni. Anyám! A minden bizonnyal súlyos magányával küzdő fejlesztő ember gyorsan felajánlotta, hogy ő kijön hozzánk. Addig persze arra nem reagált, hogy kérem Csobánka ugye nincs közel, csak amikor rájött hogy akkor ő most sárga busszal fog utazni. Akkor olyan szerencsétlenül kérdezgetett arról, hogy létezik-e meneterend a Hév-hez, hogy az volt az érzésem Willy Foggal tárgyalok glóbusz körbeutazás előtt, és az én lelkemen fog száradni, ha ez a szerencsétlen legközelebb a Kárpátok hófödte bérceiről fog bejelentkezni. Szóval felajánlottam, hogy fejlesztésről hazafelé felveszem Pomázon. Hogy ezt hogy fogom elérni, hogy én is és ő is ott legyünk időben, és senkinek se kelljen sokáig várnia? Aztán itthon befogom gyerekvetkőztetésre és uzsonnáztatásra:) Na és persze majd haza is kell szállítanom, tehát csóri Bebe megint felöltözik, Mátét kocsiba be, Pomáz oda-vissza, levetkőzik. Hacsak nem lesz otthon Greg. Ahogy Béla húgom megjegyezte, legalább ezentúl jól átgondolja, hoyg berángat-e valakit csak úgy vidékországból.

Szerdán jön a Mikulás az Osi-ba . Csütörtök fejlesztgetés Máténak duplaórában. Hétvégén János szülinapozás, de előtte valahogy be kéne szereznem a meglepijét is.