Mi történt még..

Megérkezett Máté behívója a Delej utcai Autista Alapítványhoz. Júniusban kell mennünk, addig is kompromittáló felvételeket kell készítenünk Mátéról.
Bebe tovább "makacskodik" az Ilkában. A feladatokat blokkokban oldja meg itthon is, de ott nehezen vonható be a munkába, ha egy feladatot már elvégzett. Egyszerűen nézelődni szeretne csak, vagy esetleg haverkodni Zsófival. Zsófi aggodalmaskodik, én meg nem annyira. Felmerülne az egy átlagos 10 hónaposnál, hogy ejnye ennek a gyereknek a feladattudata nem elég erős.Vagy esetleg, hogy már megint csak egy kicsit akart olyasmit játszani amit én akartam? Nem hinném. Bebe különleges helyzete viszont nem csak minket, de az ővele foglalkozókat is stresszeli egy kicsit néha. Évának, a Dévényes gyógytornásznak adok ebben igazat, fejlesztjük, megteszünk érte amit tudunk, többet úgyse tehetünk. És ne felejtsük, hogy ahogyan Bebe nem egy kórkép, éppúgy nem egy gyógypedagógiai eset, hanem kisbaba. Akit szeretnünk kell, és élnünk vele egy családként, neki is csak egy gyerekkora van. Milyen szörnyű lenne, ha ezt úgy kéne megélnie, hogy soha nem vagyunk elégedettek a teljesítményével.

Grátisz

A láthatatlanná tévő köpönyeg.

Rokonok és barátok minden mennyiségben

Bebe otthonosan befészkelte magát Annához és Viktorhoz.

Tombol a hal mánia.

Keresztmama és Barnus

Norka néni, az úgy volt...

Tomika nagyon érdekes.

Csajos bulit tartottunk nem olyan régen idehaza. Összeeresztettük Bebét és Mátét Barnussal, Marcival és persze Tomikával. Bebe nagyon élvezte, Máté pedig miután beletörődött, hogy más is játszhat az övével, érdeklődve figyelte mit csinálnak a többiek. Mi pedig végre beszegethettünk egy jót. A találkozó csúcsa az volt, amikor megjelent Iván a kenyeres emberünk ( ő süti házilag a kenyeret nekünk), és be akarta bizonyítani, hogy a Nap kék, és ezért egy kütyüvel meg kellett néznem a vadul sütő Napot. Azt nem tudom, hogy kék e, de ráhagytam, mert a retinám kezdett füstölögni.

Annáék is végre átjöttek hozzánk. Sőt, még Anna gyorsan össze is hozott minket mostmár úgy tényleg Zsuzsával aki zöld és eszméletlenül élvezetes társalkodó. Végre valaki segítséget tudott adni arra nézve, hogy honnan is szerez az ember mosószódát, és mi legyen a komposzttal. Mivel egy ideje nem használunk vegyszert a háztartásban, így volt mit megbeszélnünk egymással. Ja, és van neki Lobó kutyája, így Máté el volt ragadtatva. Azóta, már engedve Máté unszolásának önszorgalmúlag is meglátogattuk Zsuzsa nénii Lobó kutyááát. Most azt a terrortámadást tervezgetem, hogy Zsuzsát összehozom Norkáékkal. Szerintem marha jó trió lehetnénk.

Kis kanál, nagy kanál...

Máté tegnap teljesen a padlóra küldött. Történt ugyanis, hogy amíg Bebét etettem Mátém megszólalt mellettem . "Kis kanál, nagy kanál, minden baba így csinál, hogy hamm!" Ez még magában nem lenne meglepő, de azzal együtt, hogy ezt a mondókát utroljára úgy tíz hónapos kora körül mondogattam neki etetésnél, aztán valahogy abbahagytuk, úgy már igen. Akkor úgy tűnt, hogy nem nagyon érdekli, beszélni meg még egyáltalán nem tudott. Mellesleg a mondókát én már úgy elfelejtettem, hogy Bebénél soha nem is mondogattam. Kiselefánt!

Bebe hipnózisban dolgozik

Évával tornázik...

A fejlesztő eszközök sokaságával tud így egyszerre foglalkozni...( A módszer levédve!)

A mély hipnózisos tanulási folyamatokat tanulmányozza...

Hintán relaxál...

Minőséget ellenőriz...

Tanulmányoz...

Bebe a fejlesztés tizedik átszenvedett percében mély hipnotikus alvásba esett. Jót mulatta Marika nagyi kérérsén, hogy tegyünk fel új Bebe képeket, olyanokat is ahol dolgozik. Hát, ő az alva tanulás módszerét csiszolgatja. De itt van egy csokor Bebe kép amit gyüjtögetek egy ideje.

Terrible twoes

Elérkezett immár hozzánk a nagybetűs dackorszak. Emlékszem, hogy milyen irigykedve figyeltek az anyukák amikor a két éves Máté a hiszti apró jele nélkül távozott a játszótérről. Egy nevelési parafenomén voltam. Voltam. Máté mostanság naponta többször is kipróbálja, hogy ki az erősebb. Ha nem engedek, vagy ő nem akar kiegyezni éktelen visításba tör ki. Tényleg hihetetlen hangerőre és magasságra kapcsolva tombolni kezd. Persze, ha kell az utca közepén vagy Bebe fejlesztésén. Egymásnak feszülnek az akaratok, de ez így van rendjén. Sajnos estére azonban igen csak lemerít a kis dac gombócom, főként hogy délután sem hajlandó aludni. Mindeközben Bebe igazi társasági lénnyé változott, aki ha vágyakozni kezd, márpedig kezd, némi szórakoztatás után, akkor bátyjához hasonló hangerővel kezd rikoltozni. Jó figyelem felkeltő. Nincs olyan ember a szomszédságban aki ne riadt volna fel álmából arra, hogy én a teámat főzöm fent a konyhában, Bebe pedig társalogna. Na, de vissza Mátéhoz. A kaja felett is dúl az állóháború. Rájött a zabpehely trükkre, tehát mostantól azt sem eszik, és tésztát is csak akkor ha úgy van kedve. Az nem jelent semmit, hogy teljes hangerőre kapcsolva ordít, hogy "Tésztááát meg üvegeeet!", mert amikor előkerülök vele akkor nem eszi ám meg. Ma fél háromig csakis két és fél deci kakaót ivott. Persze halál éhes volt, de a tészta minden változatban elbukott Máténál, viszont kért husit és rizs. Jelenleg háromnegyed négy van és békés csendben fogyaszt végre.
Van egy elméletem. Máté valós kora és produkált kora közt másfél évnyi különbség van. Ezért jött most el a Terrible Twoes korszak, mert ő igazából pszichésen annyi.

Tavasz, tavasz, gyönge tavasz...

A kertünk végében álló fát elsősorban a városban lakó kedveseimnek küldöm. Az illatot kérem hozzáképzelni. Ja, és kellemes Tavaszt mindenkinek!!

Tavaszi gazficekségek

A Szörny...

A karnis.

Máté mára jobban lett. Elmúlt a láz és ő megint birtokba vette a kertet. A napokban azonban több gazficekséget is elkövetett. Nagyon örülök neki, de tényleg. Végre úgy működik mint a gyerekek általában. Szóval, megosztom veletek is a nagy örömröket.

Gazficekség 1. Fenn látható a letört karnisunk képe. Ami, ha rajtunk múlik még látható lesz egy darabig... Szóval kedves Máté addig bújkált a fügfgöny mögött, amíg rá nem szakadt az egész. Sírva jött, hogy eltörött, és húzott befelé a szobába.

Gazficekség 2. Szintén fent látható kicsi piros izé, egy azok közül a bodobácsok közül, amit Máté begyűjtött a kertben, gondosan elhelyezte őket a pólóján, és én amikor át akartam öltöztetni a fenevadak szétrajzottak a hálóban. Néha előbukkan egy közülük Máté legnagyobb gyönyörűségére.

Máté a tiszteletbeli ovis

Norka barátnőm kapacitálására végül felhívtam a helybéli ovit Máté ügyében. Végig gondoltam a dolgot ezerszer. Mátét egész napra nem szívesen hagynám oviban, ha elviszem valahová messzebbre integrált csoportba, ha fel is veszik, elmenni érte délben lehetetlen lesz. Marad tehát az egész napos ovi. Ha felveszik, mert azt is hallottam már, hogy Óbudára csak odavalósiakat vesznek fel. Arról nem is beszélve milyen megterhelő lesz az két gyereknek naponta utazgatni jó messzire. Mindezt a problémát pedig még fejeljük meg azzal, hogy bele kéne kalkulálnom a fejlesztéseket, az egyetlen autónkra János iskoláját... Huhh.. Szóval telefonáltam a vezetőnőnek. Kedves volt és segítőkész. Már most be kéne íratnom Mátét, hogy amire ő oviba kerül ( öt évesen), addigra ki tudjanak egy kis létszámú csoportot harcolni az önkormányzattól. Lenne hozzá szakemberük meg egyre több gyerekük is. Már csak pénz kéne... Szóval megyek a pótbeíratkozásra, viszek egy kis prezentációt Mátémról, mert nem világos sok embernek, hogy nem csak Rainman-ek léteznek, és ha autizmusról hallank rögtön, finoman szólva, betojnak. Mi lesz a csoporttal, hogy fogják ők ezt kezelni, jajj...!!!!
Máté még most is lázas. Délután Laci doki látogatás.

Bebe "tanul" és Máté beteg

Tegnap jártunk fejlesztődében Bebével. Sajnos a tavaszi szünet alaposan kizökkentette őkelmét. Ismét sírogatott és sztrájkolt, de olyan aranyosan ahogy az tőle telik. Egészen elfordította magát az ölemben, hogy ne is lássa Zsófit, de azért a válla fölött hátra pillogott néha, hogy figyeli-e őt. Amikor sikerült megnyugtatni bevetette az utánozhatatlan Bebe mosolyt. A házi feladatot azért elkértük. Máté az egész procedúra alatt csendben feküdt a földön félig alva. Akkor még nem sejtettem, hogy már magas láza van. Itthon is folytatta a fekvést, ezért gyorsan lázmérőztünk egyet. 39 fok volt. Reggel 38-cal indítottunk. Aztán a lázcsillapító hatására lejjebb ment, de most délutánra már 39,5 lett megint. Szegény enni nem akar, hiába sütöttem neki muffint, de még inni se nagyon ami nagyobb baj. Holnap mehetek Lacihoz, ha ez így megy tovább...
A láztalan pillanataiban azért "dolgoztunk" egy kicsit. Színek szerint kértem, hogy dobáljon egy lukba pálcákat. Egész jól ment. Itt sem a feladat intellektuális kihívása volt a lényeg, hanem a feladat követés.