Borosbegy

Tegnap találtunk séta közben egy kissé kába vörösbegyet az út mentén. Bebugyoláltuk a kabátunkba és hazavittük. Otthon aztán magához tért és elengedhettük. Máté nagyon lelkes volt. Nagyon jól mulatott bármin amit szegény begy a rövid kalitkás megfigyelési ideje alatt csinált. Még ma is emlgette a borosbegyet.
Tegnap este még kiderült, hogy a magasvérnyomásom visszatért. Ez kissé aggaszt, így most némi diétára és orvosra kényszerülök. Remélem nem kell majd állandóan gyógyszereznem magamat.

Végre a szabadban

Végre kisütött a nap. El is hagytuk vackunkat. A játszóra mentünk Norkával találkozni. Hát, ő sem úszta meg szegény vidámabban a bezártságot. Gyorsan megegyeztünk egy hétvégi kirándulásban. Csak ne essen az eső!!! Bebe pedig tovább szédít a mosolyával. Olyan öröm ömlik el a kis képén ha meglát, hogy szinte majd kiugrik a bőréből. Jó nekünk együtt.

Lufik

Végre nem kellett rohannunk sehova ezen a héten. Ez először igazán üdítő volt, de beköszöntött az őszi esők ideje. Persze nem vártam, hogy amolyan késő nyári üzemmódba pötyögünk majd a végtelenségig, de a bezártság azért igen nehezen tolerálható. Így született a nagy lufi nap. Valamit ki kellett találni, hogy a nyűgösködő Mátét lefoglaljuk. Így kerek két percig nem jegyezte meg, hogy "Gyere, megyünk sétání!", és csak este nézett rám szemrehányóan, hogy" Hát, hát sötét van! Hát, késő van!". Gondolom úgy értette, hogy megimt elment egy nap aztán semmi séta.

Az új bili

Szombaton végre megvettük az új bilit. Egy igen csinos kiállású kacsa formájú bili. Belegondolva elég morbid, de Máténak nagyon tetszik. A csokis trükk teljesen jól bevált. Boldogan tolja le a gatyáját és ismételgeti, hogy " Máté pisil a kasába!". Csak pisilnie nem sikerült még, igaz be se pisilt, pedig csak lefekvéshez kap pelust. Új, gonosz tervem, hogy itatni fogom nehezítésként, mert simán visszatartja a délutáni szunyókálásig.

Pelenka slussz próba

Máté ma délelőtt is pelenkátlanul lézengett. Magyaráztam, kértem szóljon ha kell bili ( Ági szerint pelus is elég csak szóljon). Közvetlenül a baleset előtt elkezdett sírni, aztán bepisilt. Aztán viszont rémes dühbe gurult, hogy én ilyen megaláztatásnak tettem ki. Szabályosan halandzsázva ordibált velem egy darabig. Végül is érti mi a helyzet, csak már tényleg meg kéne vennünk a vadi új bilit, és némi Kinder csokit, hogy ott is maradjon rajta. Ördögi tervem arra épül, hogy Máté nagyon szereti a csokit. Ezt akarom összekötni az új bili használatbavételével. Kezdetben a ráülés is jutalmazandó lenne egy kis kockával, és így próbálnám kitolni a bilin töltött időt. Remélem beválik a haditerv.

Máté fejlesztgetés, és Ambulancia

Szerdán felfrissülve vágtunk neki Máté fejlesztésének. Az első tíz perc a hagyományoknak megfelelően telt, azaz sikítás és ajtó verdesés. Ági egész tehetségesen küzdötte át magát a vészen némi babos tálka segítségével. Bebe pedig magától átfordult a szőnyegen hátról hasra. Rá legalább inspirálóan hatott a környezet. Aztán Ági bepakolta Mátét a már említett függőhintába. Én kissé aggodalmasan pislogva vártam az újabb vihart, hogy az én drága leszármazottam még nem ült ilyenben, és nem is fog ha rajta múlik, de elmaradt a sikítás. Ági forgatta, és hintáztatta, közben megálltak néha , és próbálta Mátét rávenni, hogy kérje a folytatást. Ehhez angyali türelemmel kell rendelkezni, mert Máté úgy van vele , hogy úgyis mi unjuk meg előbb és kitaláljuk mit akar. Abban egyeztünk meg, hogya képes kommunikáció helyett az egyre inkább pedzegetett verbálisat erősítenénk meg. Persze majd meglátjuk, hogy jó irányba indultunk-e el. Máté nagyon fáradt volt, mert épp pihenés helyett tartózkodtunk a Fejlesztőben, így azt hiszem erre is jobban oda kell figyelnem amikor időpontot beszélünk meg.
Ma pedig az Ambulancián jártuk. Hát, az odaérés és az ott tartózkodás is felért egy kisebb fajta kataklizmával. Az eső esett és esett, így mindenki autókázni kezdett ami nagyon nem tett jót a Szentendrei útnak. A két cseppem nagyon türelmesen autózta végig mind a másfél órát amíg elértünk az Ilka utcáig. Bár néhány autós kolléga rendelkezne az ő türelmükkel, rögtön élhetőbb lenn az élet! Új Down dada fogadott minket. Nagyon kedves volt és civilben pszichiáter. Az ő fia 3,5 éves és örökmozgó. Mátét együttterelgettük be a rendelőbe. Némi csokis műzliszelet hatására Micike nagyon példásan viselte magát. Az első tíz percben. Aztán jött az ereszd el a hajamat székre mászással, iszonyatos ordítással ( a beszélgetést megakadályozandó), kémcső piszkálással, szóval mindennel ami csak az eszébe jutott, hogy ebben az" irtózatos" és "rémisztően" új helyzetben valahogy magára vonja a figyelmemet. A doki néni valami született angyal szerűség, mert szeme sem rebbent, sőt még Mátéról is kikérdezett, de az asszisztens már korán sem volt a tolerancia példaképe. Bár előre szóltam a nyugodt tíz percben, hogy Máténak ez egy nagyon nehéz helyzet és bocs a következőekért, de ez nem hatotta meg. Miután a doki néhányszor rászólt, hogy ne most mobilozzon már lehetőleg, ő még jól meg is sértődött azon, hogy az én óbégató fiam miatt ő most nem hallja rendesen a telefonját és kivonult beszégetni. De a doki néni maradt, és beszélgetett és édes volt. Bebe pedig a kedvéért úgy tartotta a fejét mint egy huszár. Így az a vádpont, hogy hipotónia maradt még vissza nem hivatalosan eltöröltetett. Egy kicsit szörcsög is Bebus , így alaposan meghallgatták a tüdejét, de teljesen tiszta volt.

A Nagy Folytatás avagy a Legelfoglalatabb Hét ever

Szóval, a szív ultrahang után dukált egy kis szemészet kontroll. Bebe szeme nem ítéltetett szondázásra, de nem örültem felhőtlenül a sikernek. Volt egy sanda gyanúm, hogy csak átmenetileg győzedelmeskedtünk a fertőzésen, és sajnos tegnapra ismét megtámadott minket a gyulladás, és könnyezés. Úgyhogy, Örs vezér tér visszatér.
A neurológián szegény fáradt Bebe alulmúlta önmagát, és nem volt hajlandó fejet emelni, de azért elmesélgettem mi mindent tud már, és ezzel nagyon elégedett volt a doki néni. Új gyakorlatokat kaptunk, én meg utána egy Máté által teljesen leamortizált apát.
Szombaton pánik szerűen készülődtünk a keresztelőre. Szégyenszemre ekkor még eszembe jutott néhány ember akit persze elfelejtettem értesíteni ( bocs, és bocs !). Még jó, hogy jött a felmentő sereg ( Marika nagyi és Nagypapa) és így este tizenegyre már kész is lettünk mindennel. Anyu csirkéi ( Egészségedre Bufi kutya! ) ugyan megtizedelve érkeztek, de Norka hihetetlen réteseivel, és a Keresztmama Légió sütijeivel is bőven volt mit enni. Bebe kersztvíz alátartatott, derekasan viselte a dolgot. Zoli ( a lelkész) pedig tényleg nagyon szépen beszélt( igaz anyu?). Az érdeklődő református gyülekezetet pedig ellátuk egy évre megtárgyalandó skandallumokkal. Skandallum No.1. A piercinges Greg. Skandallum No2. Két eredeti, hamisítatlan apáca megjelenése. De azért nagyon kedves volt ám mindenki velünk és Bebivel is.
A buli pedig nagyon jó volt.

Új hét , új vizsgálat(ok)

Ma reggel rögtön egy kis szív ultrahang bemelegítés gyanánt. Minden a legnagyobb rendben Bebe ketyeréjével. Megint lenyűgözte a kis hipotón Bebe a dokit az erejével. Amúgy szépen, nyugodtan feküdte végig az ultrahangot és az ekg-t is.
Délután pedig Máté első fejlesztése történt Ágival. Ági amúgy kedves, laza és tapasztalt. Mint kiderült eddig Wiliams-szindrómás gyerekekkel dolgozott a Tűzoltó utcában. Máté csak az első öt percet töltötte a szokásos berzenkedéssel, aztán hajlandóságot mutatott a felfedezésre és ismerkedésre. Én és Bebe addig egy zseniális függőszékkel ismerkedtünk meg bensőségesen, a kiszállás belőle némiképp emlékeztetett egy hátára esett bogár kecses szabadulási kisérletével, de mi még azt is élveztük. Szóval a móka és a megaláztatás kimeríthetetlen forráse egyben. El is határoztam egy hasonló beszerzését, csak nálunk attól félek, hogy az egész a felső emeletestül és Gerdástul a fejemre omlana.

Breaking: cukiság csak úgy

Ezt a képet csak úgy cukiságból készítettük . Bebét és Nyulat elnyomta a buzgóság.

Tegnap ismét Nóriéknál jártunk. Kiderült, hogy mégis tudnak jönni a keresztelőre. Hurrá!! Máté mintha már néha játszani is próbálna Marcikával, legalább is utánozza amit Marci csinál, és ebből olyan játékszerű dolog lesz. A srácoknak saját jelük van egymásra. Marci megöleli magát és nyafog egy kicsit, ez Máté jele, mivel nem olyan régen a játszón odarohant Mátéhoz és váratlanul jól megölelgette, amit Mici kissé ridegen fogadott. Máté Marci jele pedig Nóri hangja, amit Máté tud utánozni: -Nem szabad Marcika ! Fáj neki!-

Én:- Megyünk a játszótérre Máté!

Máté:- Nem szabad Marcika! Fáj neki!

Én:- Igen, Marci is ott lesz.

A srácok játszottak is egyet, Bebének meg égnek állt a haja. Az előző képen a keresztmamánál elfelejtettem említeni a nevét , Andinak hívják.

Kersztmama és Barnus .

A jövő heti nagy action előtt még találkoztunk egyszer családilag a keresztszülőkkel. Ő itt Balázs a keresztpapa.

Kövezés és látogatás

Máté, mint iszlám szélsőséges kövezni indul. Már a séta legelején begyűjt egy méretes követ, amit majd a séta legvégén szertartásosan a hídról a patakba pottyantunk. Az sem nagyon zavarja, ha az majd csak két óra múlva lesz.

Ez volt a nap kövezéses része. Ez alkalommal sikerült bejutnunk a művházba, és némi csokival lefizetve a gyereket még egy másik épületbe is bejutottunk gond nélkül.

Tó parti nappali

Pontosabban tó a nappaliban. Ha már úgyis fel kell mosni, hát létesítettünk egy saját halastavat csónakokkal. A miénkben azonban pulykák, lovak, zebrák és malacok úszkáltak. Máté kompániája az extrém sportok szerelmese, mert a szerencsétlen jószágok hatalmas csattanással vetették bele magukat a vízbe gazdájuk gurgulázó nevetésétől kísérve. Hajókázni csak elvétve volt kedve valamelyiknek, felmosni meg csak nekem :)) A tervem egyszerű volt, azt szerettem volna, ha Máté néha kiszabadul a rutin szerűen űzött játékokból, de valahogy úgy hogy abban élvezet is legyen. Szerintem bejött.

Beeeee

Bebe anyó hajmosás után.

A nagyi kommandó bevetésen. Máté őrzi a jól megsétáltatott nagypapát.

Persze a nagyvárosi természetbúvár a kőrengetegben is felmászik egy kis vizsgálódásra bárhova. ( Ez a mi természetbúvárunk esetében nagy szó, mert nem igazán az a sportember jellem, de a kiváncsiság nagy úr.)

Még mindig röpkék a múlt hétről

Máté a cityben is talál magának szöszmötölni valót. Izgi luk mindenhol van csak nyitott szemmel kell járni.

Bebe és Máté új kalandjai

Egy kis múlt idéző kép Anna Hatalmas Bulijáról, ahol fantasztikusakat ettünk, és én fantasztikusan örvendeztem, hogy de jó is családba tartozni. Itt Kata ragadta magához Bebét. Úgy érzem, hogy Bebe szerencsés, mert itt szeretik, és elfogadják.

Bebével hétfőn jártunk a szemészeten , mivel mindkét szemén elzáródott a könnycsatorna. Reméltem, hogy gyorsan túl leszünk a szondázáson, de sajnos először le kell húzni a gyulladást, és csak aztán jöhet a szondázás. Bebe nagyon türelmesen viselte a nyüstölést, a doktor bácsi pedig boldogan dícsérgette.

Kedden ismét a koraiban jártunk. Máté amióta megtalálta a három műanyag állatot, végre nem akar állandóan birokrakelni velem. Bebére is jobban tudok így figyelni. Bebe mostanság lazít. Olyan szépen nyúlt már a dolgokért, most meg olyan ártatlanul pislog rám ha gyakorlunk, mintha nem is értené mit akarok tőle. Kommunikációs képességeivel azonban nincs gond. Ha nem akar valamit játszani egyszerűen úgy kitekeri magát, hogy ne is lássa a feladatot. Persze biztos más nem görcsölne ennyit ilyesmin, de már csak ilyenek a sérült gyerekek szülei. Tele vagyok drukkal, hogy ez most gond-e, vagy normális, esetleg megtorpant vagy lelassult vagy....De azért én nagyon hiszem, hogy mindent fogunk mi is csinálni amit a többi baba, csak lehet, hogy egy kicsit késöbb. Időnk meg van... Délután aztán nagyiztunk meg parkoztunk egy nagyot megint. Olyan jó látni, hogy ezekkel a gyakori találkozókkal milyen szépen fejlődik a nagyik és Máté kapcsolata, és mennyivel inkább tudunk olyan nagyis-mamás beszélgetéseket folytatni. Marika mama még Máté pulcsiját is megvarrta, és valahogy ez nekem olyan szép volt.

No. már megint eltelt egy hét !

Hát, hogy ez hogy lehet? Nagyon pörgős volt a hetünk. Hétfőn indítottunk egy dupla oltatással. A szinkron oltódó ifjak egész jól viselték a dolgot. Máté annyira el volt foglalva a gigantikus méretű csokijával amit elterelés gyanánt vittem magammal, hogy elfelejtett felháborodni az inzultuson, így talpig csokisan és boldogan távozhattunk. Bebe már 6800gr és 62 cm. Olyan hurkás mint egy tápszer reklám. Délután pedig beloholtunk Gerda iskolájába ismerkedni az új tanárokkal. Ők megismerkedhettek az addigra teljesen kipurcant sírdogáló Bebével, mi meg velük. A benyomások mindkét diplomáciai oldalon pozitívak voltak. Az iskola témakörről majd késöbb még írok.
Kedden fejlesztő. Máté először a szokásos formáját hozta, de aztán rábukkant három állatkára a földön, és végre visszaszerezte régi, jó önmagát. A foglalkozás békével zajlott, a dévényezés pedig Bebe hőbörgésével. De azután elvonulhattunk végre a parkba. ÉÉÉÉS nagyiék is kijöttek. Míg Máté nagyapázott a játszótéren , én nagymamázhattam a padon, Bebe pedig jót aludt a kocsijában. Mindannyian remekül éreztük magunkat. Máté még puszit is osztott nagymamának, és jól megsétáltatta a rábízott nagypapát. Képek holnap következnek.
Szerdán Anytejes Világnap révén elindultunk ünnepelni a védőnénink által összehozott ünnepségre, és hogy Nóriékkal is összefussunk egy kicsit ott. Éltem a gyanúval, hogy Máténak nem fog ez az ünnepség dolog annyira tetszeni. Hát igen távol jártam az igazságtól. Nem nem tetszett neki, egyenesen utálta még a gondolatát is az egész felhajtásnak. Így a felemelő ünnepségre már be se jutottunk, mert olyan hangerővel tiltakozott a világnap ellen, hogy leginkább egy tápszergyár lefizetett alkalmazottjának is tűnhetett. ( De lehet, hogy csak az apja érdekeit védendő, nem akarta hogy édesanyja piros rózsát kapjon minden idők legsármosabb gyerekorvosától.)Ugyanezt tette a gyógyszertárban is ahova alternatív programként betértünk. Aztán kipihentük a sok protestálást a játszón. A napot a Nóriék által utánunk szállított piros lufi mentette meg.
Csütörtökön hajnalok hajnalán indultunk Máté diagnosztizálására, és rögtön két kolosszális dugóba ragadtunk be. Máté pont azt tette amit gondoltam. Miután a két szimpatikus doktornő betereltek bennünket egy vizsgálóba, Máténál elszakadt a cérna, és jó fél órát ordítva követelte a távozásunkat. Egy zsemlével sikerült nehezen lecsendesítenem. Rávenni semmire nem tudták, így határozottan kidomborult a probléma lényege. Azt és akkor csinálja amikor ő úgy gondolja, hogy ezt szeretné tenni. A diagnózis a nekünk feltett kérdésekből kerekedett ki. Magasan funkcionáló autizmus. Jövőre fejlesztés után újra megnézik mire jutottunk. Én reménykedek a fejlődésben, mert még magától is produkál egy lassú tempót. Mindenkit nagyon érdekelt, hogy hogy bírkózunk meg a dupla kihívással.