2009. január 29., csütörtök

Hobby integráció

Hír: Szeptembertől kötelező lesz integráltan oktatni az enyhe értelmileg akadályozott és minden viselkedészavaros gyereket. Kissé hüledezve, sanda gyanakvással hallgatom a riportot. Megszólalt a Fejlesztőpedagógusok Országos Szövetségének vezetője. Sajnos az iskolákban alig van elég gyógy és fejlesztőpedagógus. Enélkül pedig botorság belevágni a dologba. Hiszen az ilyen gyerekeket meg kell segíteni napi szinten, ha kell mellette kell ülni különben az egész garantált kudarcélmény gyereknek, pedagógusnak egyaránt. Megszólalt a Gyermekek Háza Iskola igazgatónője, aki arról mesélt hogy ők már rég így oktatnak. Persze van náluk a pszichológustól a gyógypedagógusig minden. A legnagyobb feladat mégis az volt, hogy a tanár kollégák fejéből kiverjék a versenyszellemű oktatást, mert az itt nem működhet. Hiszen itt csakis önmagához mérten lehet egy gyereket értékelni. Tartunk mi már a félporoszos rendszerünkben itt? Vajon amikor az integrált gyerek végre felküzdi magát a matek kettesig, ugyanúgy fogják kiemelni mint az osztály ötöseit? Félek kevesen lesznek erre képesek.Hallgatom Vekerdyt, aki szerint az integráció a legjobb dolog integrált gyereknek és az integráló közösségnek egyaránt. Csakhogy, folytatta a pszichológus. Kishazánk pedagógusképzésében még halványan sem szerepelnek minimális gyógypedagógiai ismeretek. Tanáraink, tisztelet a kivételnek ismét, nem tudnak diferenciáltan tanítani, konfliktust kezelni. Mert konfliktus az lesz, tanár-diák, diák-diák, szülő-szülő viszonylatban. Az integrált oktatás kérem egy szakma. Nem igazán működik úgy hogy Magdi néni ezentúl lesz kedves autistákat is oktatni. Hogyhogy mi az az autista? Hát, az új gyerek Magdika aranyos. Nem, nem harap, az a Pistike a párhuzamosban. Ez csak sikít, de azt mindig. Honnan is kéne tudnia hogy mi az a képes feladatlebontás, hogy egy autista gyerkőcnek mi okoz és hogyan problémát. Mesebeli Magdi néni ilyet még soha nem csinált. Aztán persze borítékolható hogy melyik gyerek lesz az, aki padlóra küldi a tan'tó nénit. És ha, akadna is olyan Magdika aki fejleszti magát a témakörben, vajon az egész felsőtagozat hajlandó lesz erre? Mert az nem igen működik, hogy a föci tanár igen, de a töri nem. A megoldás ismét a gyógypedagógiai asszisztens vagy segítő lenne, aki értelmesen tudna közvetíteni a gyerekek és társuk, a tanárok és gyerekek és szülők és tanárok között. Dehát mi csak hobby integrálni szeretnénk, tudunk. Tudom én mennyibe kerülne ez a sok státusz. De enélkül meg minek, hogy a kicsiket több kudarcélménnyel láthassuk el? Lesznek így győztesei ennek a folyamatnak? Remélem mire Máté iskolába kerül már jobban fog működni ez a mostani hűbelebalázs módján felülről történő integráció. De addig mi lesz a Pistikékkel és Balázskákkal?

Bebe az élsportoló valamint egy Kincsről

Bebe most épp a mozgásbeli ugrásnál tart. Arról már írtam, hogy a mi kis Bencinknek nem nagyon fekszik az akadálypályán való kúszás. Mondhatnók, csak fekszik neki, mivel leginkább elnyúlik és nem mozdul a helyéről. Kedden azonban szárnyakat kapott. Olyan katonásan küzdötte fel magát a legvadabb lépcsőkre és ereszkedett a mélybe akár egy mini tengerészgyalogos.
Amúgy a portaszolgálatot látja el hétköznaponként. Van az ovinknak egy igazi Rózsika nénije. Ő a gondnok, s mivel az iskola nyitása óta itt dolgozik, minden bizonnyal még engem is láthatott idejárni pszichológushoz. Szóval családi kincs. Rózsika néni rajong Bebéért és viszont. Rózsika néni eteti Bebét, és igen jóltartja. A gyerekek is jóltartják, ha Bebe a portán üldögél, hamarosan biztosak lehetünk abban, hogy néhány gyerek megkínálja az uzsijából. Mert itt ilyenek a gyerekek. Na, és már most megfelelő kapcsolatot építget Bencink a leendő tanárokkal. Személyes rajongói táborába tartozik a történelem tanár, a gyermekvédelmis hölgy, a logopédusok, na meg az óvónénik és dadusok. Rózsika néni mindenki nagyija. Ha kell korholja a lustábbakat, lekükrebeszél, és dicsér. Büszke arra amit már tudnak, hogy milyen okosak és ügyesek. Rózsika néni egyértelműen kincs.

2009. január 22., csütörtök

A helyzet állása

Máté ma az oviban tízórainál körbe szaladgált, és néha rápillantott az asztalra ahol a többiek falatoztak Rózsa nénivel. Végül a következő fordulóban:-Adjatok egy falatot, egész nap csak szaladok! Kapott.
Bebe ezalatt ellátta a portaszolgálatot Rózsika nénivel a portással. Ha az oviba megyünk Rózsika néni előtt kell elhaladnunk, aki rögtön elő is jön az asztala mögül, hogy szert tehessen Bebére. Mostanra Benci komoly társadalmi kapcsolatrendszerrel rendelkezik a suliban mind a gyerekek és a tanerők között. Külön figyelmet fordít a leendő töri tanárral alakuló kapcsolatára, de Szilvi és Rózsa néni sem hagyja hidegen.
Nagyon nincs ínyemre eljönni innen. Ahogy írtam már, itt szívvel lélekkel foglalkoznak a gyerekekkel. Nem múlik el szinte nap, hogy az igazgatónéni vagy a helyettese be ne kukkantana a kicsikhez csak úgy gyönyörködni bennük, hogy ne érkeznének szakemberek látogatóba, hogy jótanáccsal segítsék a munkát. Hol találok én ilyen hátteret Máténak? Hol kap majd ennyi fejlesztést, ennyi kedvességet? Szóval, jó szokásomhoz híven figyelmen kívül hagytam a " Minden napnak a maga baja" jótanácsot és agyalni kezdtem. Az iskoláról is. Persze erről az igazgatóhelyettes is agyal. Talált is ígéretes tanítónénit, már csak az a kérdés hogy az univerzumban összetalálkoznak-e Mátéval. Ha nem erősen elgondolkodtam az otthonoktatáson is. Előnye ugye , hogy nincsenek üresjáratok, sem otthon megtanítandó feladatok, egyéni tempó, autista specifikus módszer alkalmazása. Hátránya, hogy hogyan fog megtanulni boldogulni az emberekkel.
Na,de kis lépésekkel előre! Megtettük az elsőt, aztán majd jön a másik. Kis lépés ez egy gyereknek, de nagy lépés Máténak. (Bocs, ezt nem tudtam kihagyni:))

2009. január 12., hétfő

Bebe füle


Van egy jó hírem és egy rossz.. Kezdjük a jóval. Máté továbbra is szereti az ovit. Sőt, már leülni is hajlandó az asztalhoz reggelizni. Eddig a szőnyegen külön ülve óhajtott volna enni. Nekiláttunk hát az "átnevelésének". Itthon evés kizárólag a konyhában az asztalnál, és megfejeltük egy "Social story"-val a dolgot. Ez úgy néz ki, hogy sk. rajzolt képregénnyel próbálom szemléltetni a problémát és a helyes eljárást. Ezt aztán többször átolvassuk. Egy másik felfedezésem, tudom talán a többi autistát nevelő szülőnek banális lesz, dehát én erre most jöttem rá... Szóval, sokat szenvedtünk mindannyian attól, hogyha kiadtuk az ukászt hogy öltözés vagy más, akkor Mátét szabályos frász törte ki és sikítani kezdett. Aztán maradt a küzdés. Mostanában előrevetítem a dolgokat. Nézheted a könyved, de amikor visszajövök átöltözünk!- ez általában segít. Egyszerűen idő kell neki, hogy rákészüljön a dolgokra. Ebben mondjuk rám hasonlít. Engem is kiakaszt a kapkodás. Íme az én kis jellemformálóm. Tudatosan kell lassítanom a kedvéért. Ami jó neki is és nekem is, meg az egész családnak. Ki szeret egy stresszelős mamával egyezkedni? Tehát, a lassítástól csudák csudájára eltűntek a sikítások, néha egy kis morgolódássá szelídültek a dolgok. Ilyenek a gyerekek, meg kell keresni a kis kulcsot egy problémára és jöhet a csoda!

És most a rossz hír. Ma voltunk audiológián Bebével ismét. Sajnos a görbe még most is egyenes. Ez arra utal, hogy a dobhártya mögött folyadék pang. A megoldás, ha egy hónapig nem mozdul a folyadék, egy orrmandula kivétel és egy kis metszés a dobhártyákon. Persze altatásban, de akkor is... Hál' istennek a Bethesda vállalja. Ez jó, mert szeretem ezt a kórházat. Engem még nem ért itt atrocitás. Gondolom szerencsém is volt, de eddig lélekkel gyógyítottak bennünket itt. Szóval, lehet drukkolni és izgulni. Én már most azt teszem:(

2009. január 6., kedd

Ovi

Az első saját szekrény a munkahelyen.
Megérkeztünk és rögtön le is ragadtunk...

Indulás előtti irodalmi lélekemelés.


Tegnap volt az első nagy napunk az oviban. Persze én jobban izgultam mint mindenki más. Az óvónénik ugyanis tündériek. Rózsa, Szilvi, Bea néni és Erika néni a dadus kedvesen és nyugodtan beszélnek még a legnehezebb esetekkel is. Valóban a gyerek számít nekik, úgy szeretik őket ahogy vannak. Autistának vagy mának. Jó ott lenni és az ember nyugodtan bízza rájuk a gyerekét. Tudom, hogy délben nem az fog várni, hogy "Anyukaaa, a gyerek már megint vagy még most is...!". Rózsa néni ráadásul logopédus is.Már előre fáj a szívem, hogy el kell innen jönnünk előbb vagy utóbb. Öt autista van most Mátéval együtt. Ez magában véve nem baj, csakhogy ők öten remekül el vannak egymás mellett. Sajnos ez nem igen készíti fel Mátét arra, hogy hogyan kezelje a kakaskodó fiúkat vagy azokat a gyerekeket akik ne talán tán barátkozni szeretnének. De ez még odébb van...



Mátét az első nap miután sikerült a röpdétől és a pintyektől eltávolítani, egy hordozható kalitkás pinttyel sikerült bevarázsolnunk a terembe. Ott aztán remekül el volt, mászókázott és játszott a műanyag állatokkal. Bebe pedig nemes egyszerűséggel hagyta magát imádni. kaptunk jelet is, bár se sörényeshangyász, se nyestkutya nem volt a készletben, pedig ezek Máté kedvencei, de egy macival végül beérte.Délután aztán Mici egész végig vissza akart menni az oviba.



Ma már egy rövid időre Bebével ki is jöttünk a teremből. Vártam a sikítást. Vártam úgy másfél óráig, de csak Bea néni jött ki, hogy elmagyarázza hogy mondták Máténak hogy mama majd jön vissza érted, erre ő letottyant játszani tovább. A nap csúcsa azonban Abesz boxer terápiás kutyus látogatása volt. Onnantól kezdve mást nem lehetett hallani csak Mici gyöngyöző nevetését. El is magyarázta nekem , hogy Abesz bekapta a tigrisét, és ő meghallgatta Abesz szívét, és vitte őt pórázon. Szóval az ovi Máténak csúcs. Kutya, madár. Mi kell még a boldogsághoz? Sírni csak egyszer sírt, amikor el kellett jönnie az oviból.


2009. január 3., szombat

Ába

Bebe első jól érthető szava ami valóban azt is jelenti amit, elhangzott.Ába azaz lába, mondogatta Benci a lábait szemlélgetve. Valahol olvastam, hogy egy kedves apáca egy családnak azt mondta, hogy sokra lehet következtetni abból amit a gyermek először kimond. Én az ábából arra következtetek, hogy Bebe cipőfelsőrész készítő, zokni gyáros vagy masszőr lesz. Reflexológus...:))
Máté pedig határozottan játszik. Keresztmamáéknál Barnussal szeretett a legjobban lenni. Felmásztak a fotelokra és onnan kukucskáltak egymásnak. Máté eljönni sem akart annyira élvezte.

Színház és autizmus

Erről az eseményről külön készültem bejegyzést írni, mert nagyon sokat tanultam belőle. A Down Alapítvány minden évben tart a kicsiknek karácsonyi ünnepélyt. Idén a Kolibri Színházban volt egy nagyon jó bábelőadással egybekötve. Tényleg nagyon szuper volt, Bebe teljesen lenyűgözve nézte. A bibi csak Mátéval volt. Neki ugyanis nagyon frusztráló volt a sok gyerek és szülő a pici idegen helyen és nagyon kiborult. Hogy a kétségbeesett bömbölésével ne zavarjuk az előadást a WC-ben húztuk meg magunkat. Az előadás végén viszont szabadon járhatott kelhetett a színpadon és a gyerekek között. Lehetett végre játszani. Itt futott bele Szirkába is. Én ugyan addigra már Bebével foglalkoztam és csak fél szemmel követtem Micit, de Szirka mamája Andi szerint játszottak egyet. Én csak azt láttam sajnos, hogy Szirka milyen angyali türelemmel igyekezett Mátéval felvenni a kapcsolatot. A részletekről Szirkáék oldalán olvashattok.
Elgondolkodtam azonban egy két dolgon. Sejtettem, hogy Mátéval nem teljesen biztos siker egy idegen helyzet. Jelen esetben a színház. De ha időt adunk neki nagyon szépen feloldódik és adaptálódik. Persze addig nincs más mint a feltűnés elviselése. Ráadásul hogy is tanulhatná meg hogy hogyan kezelje a saját frusztrációját, hogyan érezze jól magát egy idegen helyen ha a közvéleménytől való félelmünkben nem is megyünk vele sehová. Tudatosan meg kell tanulnom, hogy hogyan ne érdekeljen a többi ember véleménye Máté produkciójáról.
Máté láthatólag nem élvezte nagyon az előadást. Gondolhatnánk. Csakhogy itthon még ma is arról mesélt, hogy a darabban a cica és a kutya hogyan cseréltek fejet.

Karácsony


Idén kambodzsai karácsonyt tartottunk a srácokkal. Az ötlet egy főzős agyatlanságból jött, és nálunk Greg pörgette ki a földgömbön a megfelelő országot Kambodzsáról túl sok érdemleges infót ugyan nem sikerült gyűjtenünk, főként nem a helyi jellegzetes ételekről. Szóval maradt a keleti konyha verzió. Két napig főztünk Greggel húsosat, Gerivel vegásat. Aztán este a összegyűlt a fa alatt egy halom strandpapucsos, rizskalap utánzatos, strandkendős alak hogy elénekelje a Mennyből az angyalt... Greg szerint pot úgy festettünk, mint amikor az amerikaiak megpróbálják kitalálni milyenek is a magyarok és beöltöznek csikósnak. De azért jót ettünk a mindenféléből este.

Idén Mici is jobban viselte a karácsonyt. Örült a játékoknak és a fának is.

Aztán jött a sok meglepetés Nagymamáéknál, és Katáéknál. Nagy a család, és ilyenkor olyan jó végre együtt lenni. Miközben Borival elénekeltük a Kiskarácsonyt, én titkon rettenetesen örültem hogy ezek az emberek az én családom.