A következő címkéjű bejegyzések mutatása: integráció. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: integráció. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. március 5., csütörtök

Zöld Kakas

Hallottatok már a Zöld kakas iskoláról. Ez egy olyan középiskola ahová a máshonnan kibukott, lemaradt gyerekek járnak. Emberséges hangnem, a személyiségük tisztelete és a a magas szakmai háttér teszi lehetővé, hogy ezek a másoknak nem kellett gyerekek befejezhessék a középiskolát és álmaik lehessenek. Hallgattam őket a rádióban és összeszorult a szívem, hogy hát ezek meg milyen helyes gyerekek a rózsaszín kakastaréjuk meg egyéb skrupulusaikkal együtt. És sok helyen mégsem kellettek, nem akartak velük kínlódni, ők voltak a selejt. "Volt akit megvártunk."-mondja az igazgatónő-." Másfél év rehab után jött vissza, akkor már tisztán a herointól.Ma szociológus. " De hány ember legyintett volna, hogy csak egy drogos. Nem lesz az ilyenből semmi. De tényleg, milyenből is nem lesz semmi, és mi is az a semmi ami nem lesz. Ki a valami, vagy mindenki valaki?
Jó hír az integrációról. Kis késéssel, de végre hallottam az engem aggasztó kitételekről is. Az ezt vállaló tanárok magasabb bérezéséről és szakmai háttér megteremtéséről szóltak a hírek. Reménykedjünk, hogy a mostani válság nem húzza keresztbe a számításokat, mert integrálni kell, kéne, de jól kéne.

2009. január 29., csütörtök

Hobby integráció

Hír: Szeptembertől kötelező lesz integráltan oktatni az enyhe értelmileg akadályozott és minden viselkedészavaros gyereket. Kissé hüledezve, sanda gyanakvással hallgatom a riportot. Megszólalt a Fejlesztőpedagógusok Országos Szövetségének vezetője. Sajnos az iskolákban alig van elég gyógy és fejlesztőpedagógus. Enélkül pedig botorság belevágni a dologba. Hiszen az ilyen gyerekeket meg kell segíteni napi szinten, ha kell mellette kell ülni különben az egész garantált kudarcélmény gyereknek, pedagógusnak egyaránt. Megszólalt a Gyermekek Háza Iskola igazgatónője, aki arról mesélt hogy ők már rég így oktatnak. Persze van náluk a pszichológustól a gyógypedagógusig minden. A legnagyobb feladat mégis az volt, hogy a tanár kollégák fejéből kiverjék a versenyszellemű oktatást, mert az itt nem működhet. Hiszen itt csakis önmagához mérten lehet egy gyereket értékelni. Tartunk mi már a félporoszos rendszerünkben itt? Vajon amikor az integrált gyerek végre felküzdi magát a matek kettesig, ugyanúgy fogják kiemelni mint az osztály ötöseit? Félek kevesen lesznek erre képesek.Hallgatom Vekerdyt, aki szerint az integráció a legjobb dolog integrált gyereknek és az integráló közösségnek egyaránt. Csakhogy, folytatta a pszichológus. Kishazánk pedagógusképzésében még halványan sem szerepelnek minimális gyógypedagógiai ismeretek. Tanáraink, tisztelet a kivételnek ismét, nem tudnak diferenciáltan tanítani, konfliktust kezelni. Mert konfliktus az lesz, tanár-diák, diák-diák, szülő-szülő viszonylatban. Az integrált oktatás kérem egy szakma. Nem igazán működik úgy hogy Magdi néni ezentúl lesz kedves autistákat is oktatni. Hogyhogy mi az az autista? Hát, az új gyerek Magdika aranyos. Nem, nem harap, az a Pistike a párhuzamosban. Ez csak sikít, de azt mindig. Honnan is kéne tudnia hogy mi az a képes feladatlebontás, hogy egy autista gyerkőcnek mi okoz és hogyan problémát. Mesebeli Magdi néni ilyet még soha nem csinált. Aztán persze borítékolható hogy melyik gyerek lesz az, aki padlóra küldi a tan'tó nénit. És ha, akadna is olyan Magdika aki fejleszti magát a témakörben, vajon az egész felsőtagozat hajlandó lesz erre? Mert az nem igen működik, hogy a föci tanár igen, de a töri nem. A megoldás ismét a gyógypedagógiai asszisztens vagy segítő lenne, aki értelmesen tudna közvetíteni a gyerekek és társuk, a tanárok és gyerekek és szülők és tanárok között. Dehát mi csak hobby integrálni szeretnénk, tudunk. Tudom én mennyibe kerülne ez a sok státusz. De enélkül meg minek, hogy a kicsiket több kudarcélménnyel láthassuk el? Lesznek így győztesei ennek a folyamatnak? Remélem mire Máté iskolába kerül már jobban fog működni ez a mostani hűbelebalázs módján felülről történő integráció. De addig mi lesz a Pistikékkel és Balázskákkal?

2008. november 24., hétfő

EGYMI

Megjártuk az EGYMI-t. És jól éreztük magunkat a Szellő utcai gyógypedagógiai ovi/suliban. A gyerekek itt kérem ölelgetik az igazgatónőt és figyelnek az elkószáltnak vélt kisebbekre(Máté), sőt félreállnak a lépcsőn a nagy lakli kamaszok ahelyett, hogy felrúgnának. Az igazgatóhelyettes egy tündér, az igazgatónő meg úgyszintén. Találtak egy integrált Montessori ovit Máténak, de felmerült a lehetősége annak, hogy a beszoktatás végett az ő gyógypedagógiai ovijukban kezdenénk. Jelenleg három gyerek van a csoportban, nem súlyos esetek. Naponta kaphatna terápiát, és kicsiben gyakororlhatná az elszakadást a napi rutint ami majd feszesebb tempóban az integráltban is része lenne a napjainak. Nekem tetszik az ötlet, mert Máté helyzetét könnyítené meg. Ami aggaszt az az, hogy hozzászokik az itteni óvónénikhez, gyerekekhez aztán el kell tőlük válnia. Nem tudom ezt hogy viselné. Az ovi tagadhatatlan előnye Mici szempontjából pont az ovi folyosóján felállított óriási madárröpde, ahol papagájok és pintyek élnek boldogan.
Bebe persze rögvest integrálódott. Boldogan üldögélt a csoportban beszélgetet az óvónénivel és a gyerekekkel. Azt se nagyon bánta, hogy engem nem lát. Hiába, ő a jutalomfalatka!! Számára szóbajöhető hely lehet ez az iskola. Van foglalkoztató osztálya és speciális osztálya is, átjárhatósággal a kettő között. Most szeretnének egy Montessori osztályt is, mert az igazgatóhelyettes Montessori pedagógus is.