2009. november 23., hétfő

Megúszta


Bebó-Puri ismét megúszta az orrmandulája kivételét. Nem úgy Laci papa Rckevéről való felbumlizást, hogy Micire vigyázhasson, én a több tonna vega kaja megfőzését, mert a kórház a hagyományos parizeres vonalat követi, gondolom tradícionális és anyagi okokból.

Miután beértünk a kórházba és a dokink gyorsan átirányított az altatóorvoshoz a rutin vizsgálatra, a doktornéni elkerekedő szemekkel kérdezte, hogy tulajdonképpen mi a szöszt keresünk itt. A gyerek gégéje és légcsöve szerinte két hét alatt nem nőtt nagyot. Látszott rajta az előző intubálási kisérleteének nyomasztó emléke. Végül, azt ajánlotta fel, hogyha már bejöttünk és mi nagyon szeretnénk, akkor ő megpróbálhatja egy alternatív módszerrel intubálni, de az nagyon veszélyes, de megígéri, hogy azonnal leáll vele ha bajt észlel. Na, persze hogy nem akartuk kipróbálni a dolgot. Ismét bevegyszerezni, altatni azért hogy húsz percen belül kiderüljön hogy nem fog összejönni. Amúgy is mostanában olyan rossz érzésem volt ettől a műtéttől, valami belül azt súgta hogy feleslegesen csináljuk. A dolgot így egy év múlvára napoltuk, addig hallásvizsgálat lesz. Ezt sem értem hogy minek, mivel eddig egy vizsgálat sem hozott értékelhető eredményt az elmúlt évben. Majd rákérdezek.

Bebe kapott homeopátiás műtéti felkészítést, így most az éhezést sokkal békésebben tűrte, és persze rögtön begyűjtött két nővérkét is magának akik alig várták, hogy végre az osztályra kerüljön a kis Puri.

2009. november 19., csütörtök

A nagy kép remix

Máté öt éves lett, aztán a szülinapi buli valahogy beőrült ... A jó Dr. Gerda mindent meggyógyít.
A balesetet szenvesett sün, avagy "és lesz sünitorta is..."

Így nem aludtak a Balatonnál együtt, avagy miért is nem alszik egy szobában a két fiú.






Homokot eszik és macskát nyaggat.



2009. november 6., péntek

Remix

Ma Bebe végre felállt minden kapaszkodást nélkülözve. Technikás. A popót a magasba lenditve araszolni kezd hátra amig nem sikerűl annyira ősszehajtogatnia magát hogy onnan már csak felfelé lehessen egyenesedni.
Időközben új nevet is találtam neki. A fiamat Purinak is lehet becézni, mivel egyre inkább hasonlit egy kicsi kerek purihoz, valamint egy joviális Buddhához, de azért az már mégis túlzás lenne...
A kis Puri mütétjét ismét elnapolták, mivel az előtte való este gondosan belázasodott.majd elkezdte a fülét is folyatni. Bárki is adja le neki a drótot a mütétről, az most hagyja abba, mert már harmadszor főzőm meg a vega kórházi ellátmányunkat és pakolok őssze, rendelem fel a nagypapát Ráckevéről. Azóta minden rendben, de sajnos aza antibiotikumot nem úsztuk meg.
Felfedeztem továbbá. hogy laptopon Máté végre békén hagy dolgozni és irni. Kitört a béke. Csak még helyesen nem tudok irni ezen a kis micsodán szóval nézzétek el nekem a központozás hiányát meg a fura ékezeteket és annak mentességét.
Jártunk ismét az Állatkertben. Sajnos egy kicsit későn érkeztünk, de sebaj, mert sötétben még úgyse láttuk az állatokat. Mint kiderült nem véletlen, mivel a sötétben nem látszanak olyan nagyon. Mátét azért annyira nem zavarta a dolog, mivel szelektíven élvezi a látványt. a legmenőbb állatok nem sorrendben, kaffer bikavarjú, tengerimalacok akik nem voltak láthatóak csak a menő városkájuk, majom aki egy tállal a kezében felrohant egy fára, és a teve aki enni kért.
Máté amúgy ráérzett a növény gyűjtésre. Komolyan. Van egy gyűjtője és számos kirándulásunk és erdei sétánk alkalmával velem, mint fekete szolgájával leszedeti a érdeklődését felkeltette növénykét, itthon beragasztatja velem egy füzetbe, és kikeressük a nevét egy lexikonból amivel Cs. nagypapa látott el minket. Amikor járkálunk az erdőbe sorra veszi a kedvenceit, erdei iszalag, csalán ( a csúcs kedvenc), közönséges komló, susogja elmélyülten maga elé.
Képeket holnapra ígérhetek, mivel a technikai anReafabetizmusom miatt reménytelen hogy feltöltsek bármit.

2009. október 13., kedd

Műtét és yes comment csapó 2.

Nostehát. A lentiek némi kiigazításra szorulnak (nem Jereván hanem Teherán, nem osztogatnak hanem fosztogatnak stb). A kórházban volt Bebe méretű intubáló, csak a műtéthez nem volt bekészítve, mert a kora alapján nem gondolták hogy ilyen kicsi kell. Tiszta előny egyébként hogy nem műtötték meg mert délutánra valami vírusfertőzéstől lázas lett és hányt, namost ha ezt a műtét után teszi, abba bele se szeretnék gondolni (felülfertőződés, kórházi tartózkodás minimum két hétig stb). Kapott gyógyszert és hazaengedték, most már itthon van, novemberben újrakezdjük!

Folyt. köv.

Műtét és yes comment

Bence éjszaka betaknyosodott, úgyhogy azzal a várakozással indultunk el hajnalban a kórházba, hogy ülünk sorban egy darabig azért hogy megmondják hogy így nem tudják megműteni és jöjjünk vissza máskor. Az izgalmak kedvéért az órát is elfelejtettüktem felhúzni, úgyhogy kis késéssel keltünk, de sikerült a kitűzött időpont előtt odaérni. Némi idő múlva megjelent orvosunk, külső-belső takarítást végzett Bence fülében amit az alany meglehetősen rosszul viselt, majd átküldött minket sürgősséggel hallásvizsgálatra, hogy majd részben az alapján eldöntik hogy műtik-e ma. A hallásvizsgálaton ismét Bence fülébe próbáltak piszkálni, amit a takarítás tapasztalatai után egyszerűen kikért magának, úgyhogy egy értékelhetetlen eredménnyel visszatértünk a fülészetre, ahol az anesztes némi hallgatózás után kijelentette hogy vágjunk bele, mindenféle értelemben.
Felköltöztünk az osztályra, kipakoltam az autóból a fél lakást amit mama bepakolt, majd hazaindultam Mátéhoz. Ekkor Bence már javában benn volt a műtőben. Pár kilométerre sikerült eltávolodnom a kórháztól, amikor Mamától SMSt kaptam miszerint mandula maradt. Felhívtam gyorsan, magyarázott valami csőről ami túl nagy volt és nem ment be, rövid barkochbázás után kiderült hogy Bencét a legkisebb szettel sem sikerült intubálni, emiatt a műtét elmarad. Kiváncsi lennék ezek után, hogy az újszülötteket pl hogy műtik.
Ezek szerint gondolom most várunk, hogy Bencének megnőjön a torka, vagy a kórház vegyen egy kisebb szettet.

2009. október 12., hétfő

Majd még mesélek...

Bebét váratlan gyorsasággal holnap műtik. Minusz egy orrmandula, esetleg fülműtét. Nagyon izgulunk, na jó ő nem.
Közben ezer dolog történt. Volt benne égés, de már elmúlt , meg Máté első igazi szerepjátéka, és fényderült Máté vonzalmára a botanika iránt.De majd mesélek... Türelem! Addig is izguljatok értünk ki ki indíttatása szerint, imádkozzon is.

2009. október 8., csütörtök

Delej utca ismét

Eljött a Delej utcai felülvizsgálat ideje ismét. Máté ez alkalommal boldogan sétált be, és bár egyedül maradni még nem akart az őt vizsgálókkal, de szívesen együttműködött velük. Először egy asztalhoz ültették és különböző feladatokat adtak neki. Mint késöbb kiderült IQ-t próbáltak nála mérni, ami főként azon bukott el, hogy a finommozgása még nem az igazi így gyorsan elvesztette az érdeklődését a feladat iránt. Nekem már az is nagy eredménynek tűnik a tavalyi évhez képest, hogy balhé nélkül bejött és kooperált feladathelyzetben. Igaz ugyan, hogy néha egy kis bújásért, ölelésért odaszaladt hozzám is. Én addig a pszcihológussal beszélgettem, aki szerint ha Máté szereti ezt az ovit nem kell kimozgatnunk innen. Nagy kő esett le a szívemről, mivel én is nagyon szeretem ezt az ovit. Már az, hogy nem kell végtelen magyarázatokba kezdenem azt illetőleg, hogy mit csinál és miért a fiam, már kincset ér. Végül a beszédét, ami ebben az évben nagyot fejlődött, próbálták felmérni. Sajnos ez azért elmarad az átlagtól, de mivel ilyen szépecskén haladunk és az óvónénik is logopédus, így nyugodt vagyok.
Most lett Máté úr 5 éves. Kezdi kinőni azt a cuki babás kinézetét. Amikor elnyúlik az ölemben már bőven lelóg. Az ünneplésnek ugyan új formáját találta fel. Amíg gyertyát gyújtunk és énekelünk ő nálunk a kertben, Annáéknál pedig az előszobában üldögélt, de azért a torta felfalására bejött és az ajándékokat is szemrevételezte. Idei nagy sláger Bogyó és Babóca valamint egy orka és fóka duett, illetve egy orvosi táska. Amióta ez meg van, azóta érik az állatokat balesetek, általában gázolás történik, és a doktor úr a aszisztenciámmal szorgosan gyógyít. Azt ugyan nem értem, hogy az orrcsepp hogyan jön a gázoláshoz, de hát...