2007. november 29., csütörtök

Mátéságok

Ági: Mi ez Máté? Nézd csak! ( egy cica képét mutatja)
Máté: Brit rövidszőrű.
Máté mostanában estimeseként a nagy macska lexikont olvastatja fel velem.

Esti ima. Én Istenem lecsukódik már a szemem, de a tied nyitva Katám...

Szép, új világ

Fenn vagyok a down levelezőlistán, ahol szülők osztják meg egymással az élet gondjait, kérdéseit, és persze poénjait. Ma reggel érkezett ez a sztori. A kis nagyfiú (21) reggel az iskolába menet megjegyezte édesanyjának, hogy aznap hozzák a plazmatévét. A mama heveny szívroham után megtudta, hogy a drága gyermek megrendelt még néhány tornagépet is egy netes cégtől. Felhívta az ügyfékszolgálatot, ahol kiderült, hogy a srác kitöltött tök profin egy megrendelőlapot, megadta a saját mobilját, sőt még időpontot is egyeztetett a céggel. A srác óriási! Csak sajnos nincsenek tisztában a pénz értékével, tehát az, hogy nincs otthon se plazma, se kondigép csakis azt bizonyítja, hogy a derék szüléknek még nem volt alkalmuk ilyemit megvenni, és itt lép be ő a képbe, aki ugyebár majd megoldja ezt a kis gubancot.

Na, ilyet egy kis ideig csak én kapok


Kedden nem sokat fejlődtünk


Bizony az egyik szemem sír, a másik meg nevet Bebén. Történt ugyanis, hogy Bebe rájött, hogy az egész világ nem mama. És ha az egész világ nem mama, akkor egy, a mama bármikor eltűnhet, kettő, tulajdonképpen akkor kik a többiek és mit akarnak. Bizony így okosodik a kis Hókuszpók! A keddi fejlesztés ennek a jegyében telt. Meglátta Zsófit, aki ugye rettnetesen ijesztő, és azonnal zokogni kezdett. A múlt héten is inkább ez lehetett a baj, nem annyira a köhögés. Semmit nem akart csinálni neki. Ugyanezt érdemelte ki Zsuzsi, Márta mama és a Andi is. A masszázson viszont hiába reklamált. Évinél így is úgy is zokog, tehát őt nem rettentette vissza a dolog. Amire hazaértünk mindkét fiú jól kipurcant ld.kép.

Sáskákkal táncoló

Na, ez voltam én hétvégén. Kezdetben csak Bali jalentkezett be hozzánk, mert ő olyan jól érezte magát nálunk a múlt héten is, tehát jön ő most is. Bali már megszokott jelenség itthon, nyaranként hozzánk utalják utána a családipótlékot. Persze igazából nem. Aztán másnap reggel jött Gerda és Pépet is hozta magával. A felső szint ezzel csordultig megtelt dajdajozó tinédzserekkel. Dajdajozó és éhes tinédzerekkel. Hihetetlen tempóban tudnak elpusztítani bármilyen ehetőnek látszó tárgyat. Tényleg bármit, beleértve egy üveg kechupot is, valamint Mici teljes heti krémtúró készletét. Péntek este abba a hitbe ringattuk magunkat, hogy most jól bevásároltunk egy hétre, vasárnapra az illúzióink utolsó lángja is kihunyt. Amúgy pedig persze aranyosak voltak és imádnivalóak mind.

2007. november 20., kedd

Rossz kozmikus sugárzások és a Jurassic Park


Ma a babák nagy, összehangolt sztrájkba kezdtek. Barnus éhségsztrájkolt, Bebe pedig egész nap nem aludt. Ennek következtében a fejlesztésen negyed órát dolgozott Zsófival, aztán eltört a mécses és vígasztalhatatlan lett. Masszázsra már sor sem kerülhetett.Itthon aztán folytatta a lázadást és juszt sem aludt el hétig. Persze estére már sehogy sem volt semmi sem jó.

Máténak legalább összeütöttem egy házi Jurassic Parkot. Itt a dínók kis túlzásba vitték a homokba túrkálást...

2007. november 19., hétfő

Krupp után


Bence rohamai megszűntek, csak rém ronda hurutos köhögés maradt utána, amitől továbbra sem alszik túl jól, de legalább nem fuldoklik. Most a Nóri által nekünk adományozott lándzsás útifű sziruppal kezelem a dolgot . Itt éppen végre elaludt Vader nagyúr, és ennek örömére gyorsan meg is örökítettem. Mostanra nagyon szépen forog már hátról hasra,és megfog dolgokat a feje fölött is.

Rege a csodaszarvasról


A rege ott indul, hogy Máténk kinőtte a decens usánkáját, és télvíz idején a megszokott baseball sapi meg nem tűnt túl praktikusnak. Tehát mit tesz ilyenkor az aggódó szülő? Nyakába veszi a legközelebbi áruházat, hogy felhajtson egy megfelelő téli sapkát. Amíg én teljes lelkesedéssel vetettem bele magamat a sapka kínálatba, addig Máté és édesapja férfiasan elszórakoztak az idétlen sapkák forgatagában. Ugyanis már megadatott a mai modern szülőnek, hogy amennyiben ráúnt volna csemetéje hétköznapi arcára, a gyerekből ripsz-ropsz például zebrát varázsolhat egy megfelelő sitykóval. De árulnak a deviánsabbak kedvéért ördög szarvasat, vagy van a történelem barátoknak viking szarvas fejefedő is. Na, az én édes párosom ezt a történelem pártolósat próbálgatta. Addig még én is vígan röhögtem Mátén, aki szerintem egy kis tehénre, esetleg a Frédi és Béni című múlhatatlan eposz Ökör-kör tagjára hasonlított, amíg a pénztárnál sorban állva, meg nem pillantottam "a" sapkát a mi kosarunk aljában. Mire nagyot hördülve megérdeklődtem életem párjától, hogy most mi komolyan ökörnek öltöztetve fogjuk a gyereket sétáltatni ? Erre az édes büszkén kihúzta magát és felhívta rá a figyelmemet, hogy ez nem ökör, hanam viking harcos (aki megszólalásig hasonlít egy tehénre...), és a gyereknek egyébként is ez tetszik. És valóban, Máté aki utálja lecserélni a ruhadarabjait, egész délután a tehenes-vikinges sipkában parádézott. Amikor megkérdeztem, hogy " Mátéka, mi vagy te? Tehén?", önérzetesen kihúzta magát és azt mondta, hogy "Nem tehén, szarvas!" Azóta is elragadtatással nézegeti magát az új sapkában a tükörbe. Ma meg is sétáltattuk a sapkát az utcán. Máté a híres totemállathoz illő méltósággal vonult végig benne. Amúgy a darab meleg, praktikus a gyerek imádja, tehát most mit kukacoskodjak... Végül is lehet, hogy csak irígykedek.

2007. november 16., péntek

Az élet nem egy habostorta, de azért néha mégis

Most meg szegény Gerda veséje betegedett meg. Nagyon rosszul volt, és beszedett minden elérhető fájdalomcsillapítót. Laci doki antibiotikumra fogta. Ezalatt Greg szomorúan konstatálta, hogy nem vagyunk papírbolt és nincs itthon egy fia karton sem, amire meg ő emlékezett az egy szekrény teteji feltekert festmény. Tehát ő most minden bizonnyal két egyest kap, mert hogy már a múlt hétre is elfeljtett vinni egyet. Miért jut ilyesmi a srácoknak este kilenckor az eszükbe?Éjjel Bebe megint rohamot kapott, de Laci doki szerint nem vész, elhúzódhat az ilyesmi.
Reggel elrohantunk a szentendrei szemészetre szemfenéktükrözésre. Bár Greg tudni vélte, hogy ez amolyan egyszerű művelet amit úgy végeznek, hogy egy kis kanállal kifordítják a szemgolyót, és Gerda meg nem tudta mi a köze a szememnek a fenekemhez, mégis nagyon egyszerűen túléltem a dolgot. Ez is, mint minden negatív lett. Bebe viszont kancsalított néhányat a szemész riogatása végett, aki rendesn riadt is, és Bebét szemüveggel fenyegette meg. A leletekkel elszáguldottunk a házidokihoz, aki Dopegitre fogott továbbra is, illetve pihenésre és nyugalomra szólított fel, de Bebének nem kell lemondania a táplálkozás eddigi örömeiről.
Geri mára jobban lett. Estére pedig minden tini elszáguldott bulizni és pasizni.

2007. november 15., csütörtök

Nyuft és darumadár

Máté új dolgokkal kápráztat minket. Nyufttal=nyuszttal, és a daruval amiket felismer már.Annyira megörültem ennek, hogy kiváncsian előrántottam a formák kártyákat, amikkel anno rájöttem , hogy ismeri mindet, és megnéztem két hónap távolságából emlékszik- e még ugyanúgy. Igen, pontosan emlékszik rájuk. Délután próbáltunk gyurmázni, amit már rég próbáltun. Máté ugyan gyúrni nem akart, de arra is pontosan emlékezett, hogy almákat és kukacoket gyártottam legutóbb, úgyhogy kérte is az almát és a kukacot. Ez azért meglepő, mert úgy tűnt, hogy akkoriban teljesen hidegen hagyta az egész.
Bence talán egy kicsit jobban van mára. Persze nagyon nyűgös és nagyon mosolygós egyszerre.
Holnap szemfenéktükrözés hajnalok hasadtán Szentendrén. Remélem gyorsan túl leszek rajta, és nem kell ott töltenem az életem a srácokkal.

2007. november 14., szerda

Ó napsugár, ó napsugár én szeretlek nagyon...

Énekelgettem megkönnyebbülten reggel. Bebe 11 körül kapott egy rohamot, amit a kúppal kezeltünk. Lassan megnyugodott és úgy hajnal felé el is tudott aludni rendesen. Egész éjjel nyitott ablaknál aludtunk felöltözve , készen arra hogy kilőjjük magunkat a kórházba.A hangulat olyan vadkempinges lett volna, ha szegény Bebe nem hörög bele az éjszakába. Délelőtt egy kicsit jobban volt, de most estére megint kapott egy rohamot. Szóval vadkemping, juhéjj! Lassan az erdei vadak is megjelennek majd az ágyunk körül :)

2007. november 13., kedd

Krupp

Az Laci doki szerint kruppos lett Bebe, ami ilyen kicsi korban elég bajos lehet. Felszerelkeztünk szteroidos kúppal meg kalcium ampullával és várjuk a sorsdöntő éjszakát. Ha minden kötél szakad meglátogatjuk a Bethesda Kórházat egy kis vízipipázásra.

Bebe baj

Múlt éjjel Bebe tüdejét megtámadta valamilyen őszi trutyi. Szegény se az orrán se a száján nem tud levegőt venni. A köhögés meg fáj neki. De még eme nyomorult állapotában is ha meglát közelegni az előzőekben bemutatott mosoly önti el a kis arcát. Komolyan megható, ahogy egy kiadós és kellemetlen köhögés után rám néz, és a a legörbülő kis szája azonnal vigyorog. Délután irány a dokihoz, a fejlesztést meg sajgó szívvel lemondtuk, pedig Máté már nagyon várta az új randit zsiráfkával és tigrissel meg elefánttal.

2007. november 12., hétfő

Gratis




Ezt a két képet akkor készítettem amikor Bebe a hátá edzette. Azóta a fűtés gondom megoldódott. Ja, és a vérnyomásom egy leheletnyit lejjebb ment, és az ultrahang szerint nekem van a legegészségesebb vesém. Szóval az élet havaj!

Fejlesztődünk, egyébként meg üdv a jégbarlangból !







Eljött az új hét, és mi ismét Áginál kezdtünk. Máté egyáltalán nem sírt, sőt óra közben két percre ki is mentem, és akkor is csak szelíden morgolódott. Megint hintáztak, rajzoltak, és a torna teremben is próbálkoztak. A tavalyi fejlesztőbéli mozgásfejlesztős élményeinkhez képestóriási volt az előrelépés. AkkorMáté jórészt hajthatatlan maradt abban a kérdésben, hogy ő biza a trambulint és más kütyüket ki nem próbálja. Most vígan viháncolt a trambulinon, átmászott az akadályokon. Valószínűleg mostanra ért meg az idegrendszere, hogy az élet ilyen ínyencségeit is tudja élvezni. Ági nagyon bizakodó Máté fejlesztését illetőleg, mert nagyon figyel rá, és gyorsan tanul. Januártól esetleg már néhány gyerekkel közös foglalkozást is terveznénk, hogy valahogy rávezessük arra, hogy a gyerekek jó dolgok.



Ági után elmentünk Bebével méreckedni. Már akkor gyanús volt nekem a falu fűtésrendszere, mert az általában a tropikárium hangulatát idéző hőmérséklet szokott fogadni a védőnéni kuckójában, most viszont zimankó és brutál hideg volt. Több könnyes szemű kismama menekülőre fogta, hogy ne kelljen levetkőztetnie ártatlan gyermekét , és ezzel egyfajta taigetoszi ítéletnek alávetnie. Nem mindenki kiváncsi a gyermek életképességére...De mi nem hátráltunk. Az eredmény szép. Bebe 7900gr és 65 cm..



A hideg oka aztán megoldódott. Valaki tévedésből elvágta a főnyomócsövet, és ezzel fűtésmentesítette Csobánkát. Még most sincs fűtés, a lakás viszont kellemsen kihült. Ahogy megy le a nap egyre gondterheltebben lehelgetem a körmeimet, és latolgatom az életbenmaradás esélyeit. Persze meleg víz sincs, sem főzési lehetőség, tehát a tejbegríz menüm is ugrott, a személyes higéniánkról már nem is szólva.

Az első...







A hétvége az első hó, és az első bilibe pisilés jegyében telt el. Máté az első hó hatására aludni egyáltalán nem akart, így a napot pelenkátlan üzemmódban töltötte. Délutánra eljötta nagy pillanat és belepisilt a "kasába" ( kacsa alkú a bilink). Az én ovációmat nem igen tudta értelmezni, mivel szerinte a dolog akár a gatyájában akár a biliben végzi, mindenképp rossz helyre ment. De ez majdcsak alakulgat benne. Viszont az átélt izgalmak hatására Máténkat elnyomta a buzgóság az ágyunkon.



Jártunk még a keresztmamáéknál is látogatóban, ahol Máté remekül viselkedett. Elmaradt a szokásos idegen helyet övező ordítás. Végig békésen üldögélt egy kis tálnyi műanyag állat mellett és néha még druszája Máténak is megengedte, hogy játszon valamelyikkel.



Az elsők sorozatba ugyan időben nem illik ide, mert már korábban is kaptam ilyen mosolyt,de most sikerült a jeles eseményt lencsvégre kapnunk.

2007. november 6., kedd

Péntek pitvarába, szombat szobájába, vasárnap a verpeléti vásárba...

A hosszú hétvége nekem rövid volt. Az egész őszi szünet meg Máténak volt túl hosszú, és főleg túl elefántkátlam, tigristelen, és zsiráfkátlan. Ezek a kedvenc állatai Bebi fejlesztőjében. Valahányszor elindultunk, esetleg cipőt húztunk a lábunkra reménykedve érdeklődött, hogy " Megyünk a tigrishez, elefánthoz autóval?" A hosszú hétvégén eregettünk Norkáékkal sárkányt, és ünnepeltük Béla húgom 23 :)) szülinapját.
Hétfőn Máté ismét ellátogatott Hintás Ágihoz, akinek persze nem ez a neve, de Máté szerint de bizony. Most már kevesebbet sírt és többet játszott Ágival. Főleg hintásat, sőt még egy hálós hintát is kipróbált. Ugyanezt Bebe is megtette. Sajnos gépet nem vittem ,de majd legközelebb. Áginál részt vettem egy szakdolgozathoz készülő interjúban is, ami az autista gyerekek korai fejlesztéséről szól majd.Remélem hasznos volt amit mesélni tudtam.
Kedden Bebe fejlesztőjében jártunk. Bebe a munka helyett leginkább személyes báját próbálta bevetni Zsófinál. Telibe mosolyogta, hátha mégse kell ma csengőcskét keresnie meg ilyesmit csinálnia. Zsófit ugyan levette a lábáról, de mégis ragaszkodott a munkához. Gesztenyébe turkáltak, meg zörgős zsárnyú lepkét fogdostak. A Dévény sajnos ugyanúgy ment mint eddig, egy órás intenzív panaszáradat. Gyengébb idegzetű nagyszülőknek és funklub tagoknak nem ajánlanám megtekintésre. De már szépen próbált kúszni a lábával, a keze sajnos még gyengébb egy kicsit, így a kezével még nem követte a lábakat.
Bebe tud valami egészen újat is. Felismeri az arcomat, és ha rám számított és mégsem én vagyok ott, már görbül is le a kis szája.
Holnap labor nekem. Viszem Bebit is, hátha megszánnak és gyorsan túl leszünk a szurkodáson.
A védőnéni szerint azért egy néha két hét is kell, hogy beálljon a vérnyomás a gyógyszerek hatására, úgyhogy ismét reménykedek. Néha mintha már már...

2007. november 1., csütörtök

Doktor, doktor!

Reggel a dokinknál indítottam Kalászon, mivel már az éjszaka is igen sanyarúan éreztem magamat. Mint kiderült most hogy szoptatok marad az egyetlen alternatíva a Dopegit. Ha ezzel nem állna be , akkor Bebének sajnos ugrott az anyatej áldásos hatása és marad az anya jelenlétének remélhetőleg áldásos hatása. Azonfelül most, hogy örvendeztem, hogy végre vége Bebe orvosi körvizitje, kezdhetem én a laborokkal meg ultrahangokkal. Doki néni nagy együttérzéssel megjegyezte, hogy igazából most sokat kéne pihenni és nem rohangálni ennyit. Ennél a pontnál dévaj kacajra fakadtam. Hahaha ! Megegyeztünk abban, hogy a nenmrohangálsehova módszer helyett a Dopegitet bele módszert alkalmazzuk.
Délután aztán elindultam Bebével az Örs vezér térre a szemészetre. Kemény volt. Már odafele is másfél óra volt az út, de visszafele minden csúcsot megdöntöttünk és három óra alatt jutottunk haza a dugóban. Bebe keservesen sírt, mert ugyan elindulás előtt próbáltam olyan hippisen megszoptatni egy gyerekekkel zsúfolt váróban, de Bebének valahogy ott nem ment a táplálkozás, de legalább egy halom bámuló gyermeknek magyarázhatta el a feszengő édesanyja és alkalmanként az apja, hogy mit is csinálok fedetlen kebellel a váróban. Szóval Bebi éhesen indult és a fővárosi dugóban az is maradt. Késöbb felvettük Greget akkor egy kicsit meg tudtam nyugtatani. De a lényeg a szem! Átmosásra ítéltetett. Bebe azt még hősiesen tűrte , hogy az érzéstelenítőt a szemébe csöpögtessék háromszor. Aztán engem kiküldtek, és amire visszajöhettem egy rém elkeseredett Bebét nyomtak a kezembe. De a két könnycsatorna szépen átjárható mostantól a doki szerint.