2011. december 14., szerda

A Nagy Nyomorúság


Na jó, azért nem olyan nagy de Bebének akkor is az. Kruppos lett. Elkaptatok valami kis vírust. Ez ilyen! -mondta derűsen Laci doki. A nehezén már túl vagytok, talán még egy rossz éjszaka.- biztatott minden idők legjobb gyerekdokija. No hát, erről csak a vírus nem tudott. Továbbiakban Bebe megfejelte a fulladozást egy olyan magas lázzal amitől vagy a fogát csikorgatta vagy csak rongyként lógott a kezemben. Üldögéltem a sötétben a szortyogó levegőért kapkodó Bencivel és arra gondoltam, hogy hát ez az otthon. Ahol ülnek veled éjjel ha rosszul vagy. Tehát befészkeltük magunkat a nyitott ablakhoz, butaságokat suttogtunk, énekelgettünk, aztán végre virradatkor el is aludtunk. Másnap megint láz, de már nem olyan magas, de azért reggelre mellettem aludt Bebe. Sokáig lébecoltunk az ágyban egymást szórakoztatva. El tudnám viselni ezt minden reggel.