2010. június 30., szerda

Új fajt fedeztek fel!

Szakavatott bogarászunk Dr. Sheldon Mici Cooper új fajt fedezett fel. Jórészt a maga szórakoztatása végett keresgélt, mikor ráébredt, hogy a titokzatos Világegyetemben több Mici is létezik. Amit azóta kiderített erről a titokzatos fajról/törzsről:
1. Több Mici is van.
2. Titkos jellel magához tudja hívni őket. (Száj nagyra tát, és a nem fajtársak számára halk sóhajtozásnak tűnő hangot hallat.)
3.Emlősök, ezért Felfedezőnk is tudja szoptatni a kis Miciket.
4. Vastag farkukon ugrálva közlekednek.
5. Csapatban élnek.
6. Barlangokban laknak és nem szeretik az égdörgést.
7. A káposzta a kedvencük, de ha fű van az is jó.
8. A fénytörési sajátosságaik miatt egyedül Máté számára láthatóak. Nekem már többször is mutatta, hogy merről jönnek.
Az új faj avagy törzs neve, a Képzeletbeli Micik.

2010. június 29., kedd

Mega Találkozó

Csevegett a kispadon.
Szerelmezett...





Kutyát látott...




Nem is olyan régen volt nekünk egy nagy családi találkozónk Anna és Eszter szervezésében. Minden Kühne és azok csatolmányai Bükkszentkereszten töltöttek néhány napot . Még családi póló is volt, fehér és rajta a felirat, hogy Kühne találkozó 2010. Ebben voltunk mind, ami végtelenül mókás volt, mert Bükkszentkereszt nem túl nagy, és ebben különböző csoportokban sétálgatott egy csomó egyenpólós családtag. Valószínűleg valamilyen szekta benyomását kelthettük így első látásra.





Voltak azért félelmeink Máté és az ismeretlen rokonok relációját illetőleg. Nem is alaptalanul. Mikor megérkeztünk és őt körülkapta egy hangos és lelkes csoport, teljesen kikapcsolt (melt down ahogy a szakirodalom hívja). Csak hangosan védeni tudta személyes szabadságát. Gyorsan visszavonulót fújtunk a szobába, ahol még a fejét is betakarta az egyenpólókkal, úgy szepegett bent. A közös ebéd után, amin Nagypapa még verset is szavalt, kirándultunk kiscsaládilag, és ez már feldobta őt is. A környék meg a falu tényleg meseszép, olyan Csobánka jellegű, csak rájuk nem eresztettek akkora forgalmat, mint ránk. Este aztán volt tábortűz, ahol minden gyerek ( Annát idézem) szalonnát akart sütni, és minden felnőtt meg akarta tanítani őket erre, meg éneklés is. Máténk, nem túl tiszetelettudóan, de úgy kommentálta a dolgot, hogy " A rokonok ordítanak az udvaron."





Másnap már teljesen helyreállt Máté lelke is. Erzsi nénivel még pacsizni is hajlandó volt.





Bebe... A családi együttléteket egyenesen Bebének találták ki . Élt mint hal a vízben, ahogy látszik. Csak azt volt nehéz eldöntenie kivel is szerelmezzen pillanatnyilag. Teljesen kivirult, és nem győzte jóindulata és szimpátiája minden jelét az összegyűltekre zúdítani. Még azt is eltűrte, hogy a kis Lottit gyömöszöljem egy kicsit, addig ő választott girlfriend-jén Kathrinán csüggöt áhítattal.





Szóval jó volt nagyon. Mert sokan vagyunk, és együtt is tudunk lenni, és ez valami olyasmi ami már nincs ebben a világban vagy nagyon ritka. Az én családomban legalább is nincs ilyen kohézió valamiért. De itt jó volt otthon lenni.





Anna és Eszter, jövőre is mennénk....

2010. június 22., kedd

Dr. Sheldon Cooper


Máté verse, amit a mega családi találkozó után írt.

Kis galamb, puha galamb, kicsi szőr golyó,

Kis galamb, puha galamb, purr,purr,purr.

Na most, egy kis magyarázat. Dr. Sheldon Cooper egy zseniális sorozat autista tudósa, aki több vonatkozásban is hajaz Mátéra.

1. Mindketten utálják a kutyákat.

2. Mindketten gyermekkori feltalálók. ( Máté legutóbb az elemmel működtethető posztert találta fel.)

3. Félnek Goofytól. Máté ugyan eddig csak egy óriás reklám nyulat látott, de attól elmenekült, gondolom Goffy is a frászt hozná rá.)

4. Őszinték. Néha túlságosan is, ugye értitek...:)

5. Ez csak előzetes jóslás, de gyanítom Máténak is meg fog gyűlni a baja a kortársakkal.

6. Mozgáskultúra.

Mega családi happening... Hamarosan tudósítok erről is.

A fenti kép régi ugyan de azért szeretem.

2010. június 4., péntek

Collapse


Látta valaki a filmet? Én már csak nagy vonalakban emlékszem rá, főként egy jelenetre. A sok stresszel szembesülő Michael Douglas egy dugó közepén kiszáll az autóból, becsukja az ajtót és egyszerűen elsétál. Na , így éreztem mostanság magamat. Mint Michael Douglas a kormány mögött kiszállás előtt. Már április eleje óta éreztem, hogy baj van velem. A dolgok egyre szürkébbek, egyre csikorgósabbak lettek. Feszült lettem és fáradt. Nem leltem már kedvemet sokmindenbem, sajnáltam magamat bőszen. Persze ráfogtam ám mindenre a problémát. Biztos a frontok, meg az új vérnyomáscsökkentő... És hajtottam tovább a mókuskereket. Aztán jött a nagy összeomlás . Május közepe tájékán egyszer csak nem tudtam aludni többet. Napokig, hetekig két órákkal próbáltam ugyanúgy funkcionálni.( Nem lehet....) Aztán amikor már eléggé kikészültem egyik éjjel kénytelen voltam szembenézni a ténnyel, hogy a testem jelez. Benyújtja a számlát a folytonos rohanásért, stresszelésért. Ezután jött az önvád, csak rám számíthatnak, én nem adhatom fel, Isten rám bízta őket, én meg... Aztán ez is csendesült bennem. Újabb éjjelek jöttek és egy csendes Hang, "Az én igám könnyű...!" Ami hát összetör egyszerűen nem az Ő igája, hanem valami amit mi vettünk meggondolatlanul magunkra, esetleg mások terheltek ránk. Szóval léptem egyet. Jövőre nincs több fejlesztés heti kettőnél. Viszont lesz idő sok szerelmezésre, barátkozásra, nézelődésre, pakolászásra. Ahogy serpák mondták a hegymászóknak egy alkalommal, "Túl gyorsan megyünk, elhagytuk a lelkünket, meg kell várnunk amíg utolér." Hát így hagytuk mi is el a mi lelkünket, most pedig leülünk és megvárjuk a míg minket is utolér a miénk.