Csevegett a kispadon.
Szerelmezett...
Kutyát látott...Nem is olyan régen volt nekünk egy nagy családi találkozónk Anna és Eszter szervezésében. Minden Kühne és azok csatolmányai Bükkszentkereszten töltöttek néhány napot . Még családi póló is volt, fehér és rajta a felirat, hogy Kühne találkozó 2010. Ebben voltunk mind, ami végtelenül mókás volt, mert Bükkszentkereszt nem túl nagy, és ebben különböző csoportokban sétálgatott egy csomó egyenpólós családtag. Valószínűleg valamilyen szekta benyomását kelthettük így első látásra.
Voltak azért félelmeink Máté és az ismeretlen rokonok relációját illetőleg. Nem is alaptalanul. Mikor megérkeztünk és őt körülkapta egy hangos és lelkes csoport, teljesen kikapcsolt (melt down ahogy a szakirodalom hívja). Csak hangosan védeni tudta személyes szabadságát. Gyorsan visszavonulót fújtunk a szobába, ahol még a fejét is betakarta az egyenpólókkal, úgy szepegett bent. A közös ebéd után, amin Nagypapa még verset is szavalt, kirándultunk kiscsaládilag, és ez már feldobta őt is. A környék meg a falu tényleg meseszép, olyan Csobánka jellegű, csak rájuk nem eresztettek akkora forgalmat, mint ránk. Este aztán volt tábortűz, ahol minden gyerek ( Annát idézem) szalonnát akart sütni, és minden felnőtt meg akarta tanítani őket erre, meg éneklés is. Máténk, nem túl tiszetelettudóan, de úgy kommentálta a dolgot, hogy " A rokonok ordítanak az udvaron."
Másnap már teljesen helyreállt Máté lelke is. Erzsi nénivel még pacsizni is hajlandó volt.
Bebe... A családi együttléteket egyenesen Bebének találták ki . Élt mint hal a vízben, ahogy látszik. Csak azt volt nehéz eldöntenie kivel is szerelmezzen pillanatnyilag. Teljesen kivirult, és nem győzte jóindulata és szimpátiája minden jelét az összegyűltekre zúdítani. Még azt is eltűrte, hogy a kis Lottit gyömöszöljem egy kicsit, addig ő választott girlfriend-jén Kathrinán csüggöt áhítattal.
Szóval jó volt nagyon. Mert sokan vagyunk, és együtt is tudunk lenni, és ez valami olyasmi ami már nincs ebben a világban vagy nagyon ritka. Az én családomban legalább is nincs ilyen kohézió valamiért. De itt jó volt otthon lenni.
Anna és Eszter, jövőre is mennénk....
4 megjegyzés:
Hüpp-hüpp :)
És az új ruhája is szép a blognak.
Köszi!Már rég terveztem, hogy valahogy kedvesebbet szeretnék.De én meg a technika....:)
Bizony, nagyon jó volt! Megérkezéskor Máté rémületének mi is okai voltunk: nem szóltunk előre a többieknek, hogy csak diszkréten örüljenek, adjanak időt Máténak, hogy a maga módján mérje fel a helyzetet. Legközelebb talán sikerül okosabban csinálni.
Amikor már ilyen sokan vagyunk és nem egymás közelében elünk, az a bizonyos kohézió a rokonságban valójában azon múlik, hogy akad-e egy-két ember, aki megszervezi a találkozót: megtalálja a helyszínt, az alkalmas időszakot, a megfelelő környezetet, a megfizethető árakat, mindenkivel levelez, előre összegyűjti a szállásköltséget stb. stb. Nagyon nagy munka! Köszönet a szervezőknek! Mi is mennénk jövőre is, veletek és a többiekkel!
Na, kérleljetek még egy kicsit :)
Megjegyzés küldése