Gondok,gondok.

Bebe gondban van. Azaz Zsófi van gondban Bebével ismét. Szegény Bebe egy reggel kezdődő autóba préselés, csopi és az utált Dévény után ismét kocsiba kerül, ahol elalszik, de öt perc múlva kirángatom az autóból és felcaplatunk nagyihoz, hogy aludhasson egy kicsit. Alighogy felkel gyorsan ebéd, és már szaladunk is vissza az egyéni terápiára. Szóval a nap úgy telik el, hogy egy percre sem tehette azt amit akart. Szóval nem csodálom hogy ezután permanens munkabeszüntetésbe kezd Zsófinál. Zsófi persze aggódik és nem érti. Mondogatja, hogy többet tud mint amit mutat, nem tudja mi legyen így. Szerintem semmi. Ez az év így fog eltelni, mivel Máté heti három terápája és az orvosi vizitdömping mellet nem jut idő heti kettő Ilkára is. Pedig ez lenne az ideális. Idehaza vigyorogva végzi el a feladatokat, élvezi hogy ez is megy. Persze itthon többször kevesebbet csinálunk. Könnyebb így figyelnie és a mennyiség nem megy a minőség rovására.

Polgár apuka, avagy a gyermekkor nélüli gyermekkor

Évekkel ezelőtt, még viruló főiskolás koromban talán, a tv-ben egy hosszú riport készült a sakk bajnok Polgár lányok édesapjával. Már akkor is, alternatív pedagógiai tanulmányok nélkül is, riadtan hallgattam a számomra arrogánsan elszánt atyát. Elmagyarázta, hogy minden azon múlik, hogy egy szülő zsenit akar- e nevelni a gyerekéből vagy sem. Jótanáccsal is ellátta a zsenitlen nézőket. Döntsd el mihamarabb milyen szakirányú zsenire akarsz szert tenni, aztán mindent bele. Már születés után napi több órás trenírozást, magántanulóskodást , hiszen a trenírra nem jutna kellő idő, ha holmi iskolás kalandokban venne részt az áldozat, szóval ezután kész a zseni a vegykonyhádban. A lányok se járhattak iskolába, de világbajnokok lettek. Hogy vajon a szocializációval, a neuraszténiával hogy állnak arról nem szól a fáma. Szóval miután apci sikeresen ellopta lányai gyermekkorát, megállíthatatlanul tör előre ma is. Ijedten hallgattam a rádióbanPolgár apukát, aki sajna előkerült a feledés homályából, és most a kezébe vette egy új kisfiú nevelését. A kissrác a Lauderbe járt amíg magántanuló nem lett, hogy ő is a sakk zsenik rögös útjára léphessen. Itt most a beszélgetésből csak nagy vonalakban idéznék.
Riporter a kissráchoz: Szoktál mást is csinálni a sakkon kívül?
Kisfiú hallgat.
Polgár apuka: Igen focizott is múltkor. Meg meséld el, hogy pingpongoztál is.
Kisfiú (bizonytalanul): Igen, fociztam...
Komolyan megdöbbent, hogy vannak felnőttek akik ilyen intoleráns módon akarják birtokolni gyerekeik egészét.
Hja kérem, a szülők becsvágya nem ismer határt. Zsenit mindenkinek!! Le a hasztalan játszóterekkel meg bunkerekkel ! Mikrobiológus legyen az egész világ !

Máté 4 éves

Máté négy éves lett. Sokat változott tavaly óta. Nyitottabb lett, egyre többet kommunikál beszéddel is, bár néha meglehetősen sajátságosan. Mostanában a gyerekek felé is nyitott, bár nem tudja, hogy pontosan mihez kezdjen velük. Mindenkinek megsimogatja a buksiját és tovább áll gyorsan. A mozgása, egyensúlya is sokat ügyesedett. Szóval hajrá Mici!

Marcika először mondta ki, hogy Máté más mint a többi kisfiú. Persze tudtam, hogy eljön ez a pillanat is, mégis összeszorult a szívem. Ő még nem tudja, hogy más mint a többi, nem is érdekli.

A szülinapot anyuéknál töltöttük Dömsöd-Ráckeve-Szigatbecsén. Apu szerint ez Szigatbecse, de gyerek korunk óta mi Dömsödnek hívjuk. Szóval apu bocs, de nekem ti akkor is Dömsödön laktok, ha Szigetbecse áll a papírokon. Máté nagyon élvezte az egész napot. Nem is nagyon kívánkozott haza, és azóta is emlegeti a nagypapáékat. Mi meg szokásunkhoz híven degeszre ettük magunkat. Kár, hogy csak egy napot tudtunk maradni János sulija miatt. Máté kedvenc ajándékai a csattogós lepke odafenn látható, egy közlekedési táblás kártya, Annától kapott világító közlekedési lámpa és a Marika nagyiék által ajándékozott villogós mentő autó doktor bácsival a fedélzeten.