Polgár apuka, avagy a gyermekkor nélüli gyermekkor

Évekkel ezelőtt, még viruló főiskolás koromban talán, a tv-ben egy hosszú riport készült a sakk bajnok Polgár lányok édesapjával. Már akkor is, alternatív pedagógiai tanulmányok nélkül is, riadtan hallgattam a számomra arrogánsan elszánt atyát. Elmagyarázta, hogy minden azon múlik, hogy egy szülő zsenit akar- e nevelni a gyerekéből vagy sem. Jótanáccsal is ellátta a zsenitlen nézőket. Döntsd el mihamarabb milyen szakirányú zsenire akarsz szert tenni, aztán mindent bele. Már születés után napi több órás trenírozást, magántanulóskodást , hiszen a trenírra nem jutna kellő idő, ha holmi iskolás kalandokban venne részt az áldozat, szóval ezután kész a zseni a vegykonyhádban. A lányok se járhattak iskolába, de világbajnokok lettek. Hogy vajon a szocializációval, a neuraszténiával hogy állnak arról nem szól a fáma. Szóval miután apci sikeresen ellopta lányai gyermekkorát, megállíthatatlanul tör előre ma is. Ijedten hallgattam a rádióbanPolgár apukát, aki sajna előkerült a feledés homályából, és most a kezébe vette egy új kisfiú nevelését. A kissrác a Lauderbe járt amíg magántanuló nem lett, hogy ő is a sakk zsenik rögös útjára léphessen. Itt most a beszélgetésből csak nagy vonalakban idéznék.
Riporter a kissráchoz: Szoktál mást is csinálni a sakkon kívül?
Kisfiú hallgat.
Polgár apuka: Igen focizott is múltkor. Meg meséld el, hogy pingpongoztál is.
Kisfiú (bizonytalanul): Igen, fociztam...
Komolyan megdöbbent, hogy vannak felnőttek akik ilyen intoleráns módon akarják birtokolni gyerekeik egészét.
Hja kérem, a szülők becsvágya nem ismer határt. Zsenit mindenkinek!! Le a hasztalan játszóterekkel meg bunkerekkel ! Mikrobiológus legyen az egész világ !