Áttörés az érzelmek kifejezése terén

Máté a délutánjai java részét az ölembe fészkelődve tölti valamiért. Beszélgetünk, dudorászunk. Egy ilyen alkalommal véletlenül lefejelt, én pedig a meglepetéstől feljajdultam. Szegény először megijedt, aztán láthatólag járni kezdett a kis agya hogy most mi legyen, aztán odahajolt az arcomhoz és puszilgatni kezdett. Tudom, hogy ez másnak nem nagy dolog, de Máté egyrészt rájött, hogy fájdalmat okozott véletlenül ezért kiáltottam egyet (képes volt más ember nézőpontjából szemlélni az eseményeket), másrészt kezdeni akart valamit a helyzettel amit ő okozott, még ha véletlenül is. Azóta rendszeresen alkalmazza a baj-puszi megoldást. Várom, hogy mikor csókol meg valakit a metrón ha a lábára lép.. :)) Na jó, ez csak vicc volt.

Mostanában azért gond is akad elég . Szegény ismét alvásgondokkal küzd. Gyakran este 11 után is ébren van, úgy hogy nem alszik délután. Teszi ezt akkor is ha konkrétan több órát szaladgálunk, ickázunk és focizunk a szabadban. Utálja ő is a dolgot, meg én is aki már kilenckor összezuhan(na). Mától megpróbáljuk a homeopátiát. Hátha...

Esti csendben

Hosszúak ezek a napok így télen. A legnagyobb baj, hogy mire Puri Bebe felébred délutáni szunyókálásából sötét lesz, és már sétálni sem jutunk ki.A hétköznap délelőttjeink pedig a mindenki által nagyrabecsült Flúgos futam című rajzfilmre hajaznak, szóval a léha sétálgatás már nem fér bele. Az estéink viszont nagyon meghittek lettek amióta gyertyafénynél töltjük az utolsó fázisát. Lassan vetkőzünk, fürdünk. Nem kapkodunk. Közben beszélgetünk, énekelgetünk ezt azt. Gyertyát gyújtunk, csodáljuk. A végén elmeséljük a magunk írt mesét, elénekeljük az altatóinkból fűzött kis csokrot, imaképp pedig az Adjon Isten jó éjszakát!-ot. Máté elfújhatja a gyertyáit, miközben megszámolgatja őket, csak egy marad égve a szekrénye tetején egy zárt kis mécsesben. Szóval, megadjuk a módját a dolognak.

Megúszta

Bebó-Puri ismét megúszta az orrmandulája kivételét. Nem úgy Laci papa Rckevéről való felbumlizást, hogy Micire vigyázhasson, én a több tonna vega kaja megfőzését, mert a kórház a hagyományos parizeres vonalat követi, gondolom tradícionális és anyagi okokból.

Miután beértünk a kórházba és a dokink gyorsan átirányított az altatóorvoshoz a rutin vizsgálatra, a doktornéni elkerekedő szemekkel kérdezte, hogy tulajdonképpen mi a szöszt keresünk itt. A gyerek gégéje és légcsöve szerinte két hét alatt nem nőtt nagyot. Látszott rajta az előző intubálási kisérleteének nyomasztó emléke. Végül, azt ajánlotta fel, hogyha már bejöttünk és mi nagyon szeretnénk, akkor ő megpróbálhatja egy alternatív módszerrel intubálni, de az nagyon veszélyes, de megígéri, hogy azonnal leáll vele ha bajt észlel. Na, persze hogy nem akartuk kipróbálni a dolgot. Ismét bevegyszerezni, altatni azért hogy húsz percen belül kiderüljön hogy nem fog összejönni. Amúgy is mostanában olyan rossz érzésem volt ettől a műtéttől, valami belül azt súgta hogy feleslegesen csináljuk. A dolgot így egy év múlvára napoltuk, addig hallásvizsgálat lesz. Ezt sem értem hogy minek, mivel eddig egy vizsgálat sem hozott értékelhető eredményt az elmúlt évben. Majd rákérdezek.

Bebe kapott homeopátiás műtéti felkészítést, így most az éhezést sokkal békésebben tűrte, és persze rögtön begyűjtött két nővérkét is magának akik alig várták, hogy végre az osztályra kerüljön a kis Puri.

A nagy kép remix

Máté öt éves lett, aztán a szülinapi buli valahogy beőrült ... A jó Dr. Gerda mindent meggyógyít.

A balesetet szenvesett sün, avagy "és lesz sünitorta is..."

Így nem aludtak a Balatonnál együtt, avagy miért is nem alszik egy szobában a két fiú.

Homokot eszik és macskát nyaggat.

Remix

Ma Bebe végre felállt minden kapaszkodást nélkülözve. Technikás. A popót a magasba lenditve araszolni kezd hátra amig nem sikerűl annyira ősszehajtogatnia magát hogy onnan már csak felfelé lehessen egyenesedni.
Időközben új nevet is találtam neki. A fiamat Purinak is lehet becézni, mivel egyre inkább hasonlit egy kicsi kerek purihoz, valamint egy joviális Buddhához, de azért az már mégis túlzás lenne...
A kis Puri mütétjét ismét elnapolták, mivel az előtte való este gondosan belázasodott.majd elkezdte a fülét is folyatni. Bárki is adja le neki a drótot a mütétről, az most hagyja abba, mert már harmadszor főzőm meg a vega kórházi ellátmányunkat és pakolok őssze, rendelem fel a nagypapát Ráckevéről. Azóta minden rendben, de sajnos aza antibiotikumot nem úsztuk meg.
Felfedeztem továbbá. hogy laptopon Máté végre békén hagy dolgozni és irni. Kitört a béke. Csak még helyesen nem tudok irni ezen a kis micsodán szóval nézzétek el nekem a központozás hiányát meg a fura ékezeteket és annak mentességét.
Jártunk ismét az Állatkertben. Sajnos egy kicsit későn érkeztünk, de sebaj, mert sötétben még úgyse láttuk az állatokat. Mint kiderült nem véletlen, mivel a sötétben nem látszanak olyan nagyon. Mátét azért annyira nem zavarta a dolog, mivel szelektíven élvezi a látványt. a legmenőbb állatok nem sorrendben, kaffer bikavarjú, tengerimalacok akik nem voltak láthatóak csak a menő városkájuk, majom aki egy tállal a kezében felrohant egy fára, és a teve aki enni kért.
Máté amúgy ráérzett a növény gyűjtésre. Komolyan. Van egy gyűjtője és számos kirándulásunk és erdei sétánk alkalmával velem, mint fekete szolgájával leszedeti a érdeklődését felkeltette növénykét, itthon beragasztatja velem egy füzetbe, és kikeressük a nevét egy lexikonból amivel Cs. nagypapa látott el minket. Amikor járkálunk az erdőbe sorra veszi a kedvenceit, erdei iszalag, csalán ( a csúcs kedvenc), közönséges komló, susogja elmélyülten maga elé.
Képeket holnapra ígérhetek, mivel a technikai anReafabetizmusom miatt reménytelen hogy feltöltsek bármit.

Műtét és yes comment csapó 2.

Nostehát. A lentiek némi kiigazításra szorulnak (nem Jereván hanem Teherán, nem osztogatnak hanem fosztogatnak stb). A kórházban volt Bebe méretű intubáló, csak a műtéthez nem volt bekészítve, mert a kora alapján nem gondolták hogy ilyen kicsi kell. Tiszta előny egyébként hogy nem műtötték meg mert délutánra valami vírusfertőzéstől lázas lett és hányt, namost ha ezt a műtét után teszi, abba bele se szeretnék gondolni (felülfertőződés, kórházi tartózkodás minimum két hétig stb). Kapott gyógyszert és hazaengedték, most már itthon van, novemberben újrakezdjük!

Folyt. köv.

Műtét és yes comment

Bence éjszaka betaknyosodott, úgyhogy azzal a várakozással indultunk el hajnalban a kórházba, hogy ülünk sorban egy darabig azért hogy megmondják hogy így nem tudják megműteni és jöjjünk vissza máskor. Az izgalmak kedvéért az órát is elfelejtettüktem felhúzni, úgyhogy kis késéssel keltünk, de sikerült a kitűzött időpont előtt odaérni. Némi idő múlva megjelent orvosunk, külső-belső takarítást végzett Bence fülében amit az alany meglehetősen rosszul viselt, majd átküldött minket sürgősséggel hallásvizsgálatra, hogy majd részben az alapján eldöntik hogy műtik-e ma. A hallásvizsgálaton ismét Bence fülébe próbáltak piszkálni, amit a takarítás tapasztalatai után egyszerűen kikért magának, úgyhogy egy értékelhetetlen eredménnyel visszatértünk a fülészetre, ahol az anesztes némi hallgatózás után kijelentette hogy vágjunk bele, mindenféle értelemben.
Felköltöztünk az osztályra, kipakoltam az autóból a fél lakást amit mama bepakolt, majd hazaindultam Mátéhoz. Ekkor Bence már javában benn volt a műtőben. Pár kilométerre sikerült eltávolodnom a kórháztól, amikor Mamától SMSt kaptam miszerint mandula maradt. Felhívtam gyorsan, magyarázott valami csőről ami túl nagy volt és nem ment be, rövid barkochbázás után kiderült hogy Bencét a legkisebb szettel sem sikerült intubálni, emiatt a műtét elmarad. Kiváncsi lennék ezek után, hogy az újszülötteket pl hogy műtik.
Ezek szerint gondolom most várunk, hogy Bencének megnőjön a torka, vagy a kórház vegyen egy kisebb szettet.

Majd még mesélek...

Bebét váratlan gyorsasággal holnap műtik. Minusz egy orrmandula, esetleg fülműtét. Nagyon izgulunk, na jó ő nem.
Közben ezer dolog történt. Volt benne égés, de már elmúlt , meg Máté első igazi szerepjátéka, és fényderült Máté vonzalmára a botanika iránt.De majd mesélek... Türelem! Addig is izguljatok értünk ki ki indíttatása szerint, imádkozzon is.

Delej utca ismét

Eljött a Delej utcai felülvizsgálat ideje ismét. Máté ez alkalommal boldogan sétált be, és bár egyedül maradni még nem akart az őt vizsgálókkal, de szívesen együttműködött velük. Először egy asztalhoz ültették és különböző feladatokat adtak neki. Mint késöbb kiderült IQ-t próbáltak nála mérni, ami főként azon bukott el, hogy a finommozgása még nem az igazi így gyorsan elvesztette az érdeklődését a feladat iránt. Nekem már az is nagy eredménynek tűnik a tavalyi évhez képest, hogy balhé nélkül bejött és kooperált feladathelyzetben. Igaz ugyan, hogy néha egy kis bújásért, ölelésért odaszaladt hozzám is. Én addig a pszcihológussal beszélgettem, aki szerint ha Máté szereti ezt az ovit nem kell kimozgatnunk innen. Nagy kő esett le a szívemről, mivel én is nagyon szeretem ezt az ovit. Már az, hogy nem kell végtelen magyarázatokba kezdenem azt illetőleg, hogy mit csinál és miért a fiam, már kincset ér. Végül a beszédét, ami ebben az évben nagyot fejlődött, próbálták felmérni. Sajnos ez azért elmarad az átlagtól, de mivel ilyen szépecskén haladunk és az óvónénik is logopédus, így nyugodt vagyok.
Most lett Máté úr 5 éves. Kezdi kinőni azt a cuki babás kinézetét. Amikor elnyúlik az ölemben már bőven lelóg. Az ünneplésnek ugyan új formáját találta fel. Amíg gyertyát gyújtunk és énekelünk ő nálunk a kertben, Annáéknál pedig az előszobában üldögélt, de azért a torta felfalására bejött és az ajándékokat is szemrevételezte. Idei nagy sláger Bogyó és Babóca valamint egy orka és fóka duett, illetve egy orvosi táska. Amióta ez meg van, azóta érik az állatokat balesetek, általában gázolás történik, és a doktor úr a aszisztenciámmal szorgosan gyógyít. Azt ugyan nem értem, hogy az orrcsepp hogyan jön a gázoláshoz, de hát...

Félünk és rettegünk

Na jó ez egy kicsit túlzás és nem csak mi félünk egy megfékezhetetlen kisfiútól. Sajnos megállíthatatlan, szalad, kiabál és lök és üt. Sokszor nem is agresszióból, csakúgy ismerkedésből, kapcsolat teremtés gyanánt. De ez Máténak és a többieknek sajnos mindegy. Máté pánikol és az idejét a konyhában tölti a dadussal, Amerikai nénivel (Erika, csak Máté hívja így). Halálra rémíti minden kiabáló, kakaskodó gyerek. Fél. Pánikol, ahogy a probléma miatt a csoportban vendégeskedő pszichológus mondta. Ezért nem jön elő és nem akar semmiben részt venni. Ez elég sötét árnyékot vet leendő iskoláztatásunkra... Az óvónénik igyekeznek kezelni a helyzetet, nem banalizálják, megértőek, szóval egy újabb piros pont nekik.
Közben itthon rendszeresen foglalkozom Micivel.Sajnos egy auti gyerek valahogy igényli ezt a rásegítést. Mici legalább is igen, mert nehezen enged be új infókat a világába. Kicsit irigykedve hallgatom ahogy atöbbi gyerek az együtt főzésből és egyebekből hogyan építi magától azt a tudást amit mi tudatosan és tervszerűen teszünk. De legalább képesek vagyunk rá valahogyan. am8ikor "dolgozunk" kell neki a csend a koncentrációhoz. Így tud jól figyelni. Kell hogy részlépésekre bontsam a feladatokat, pontosan jelezve hol kezdődik és hol végződik egy feladat. Még egy sötét árny...
Közben kinyílt a világa a mesékre. Falja őket. Bogyót és Babócát, Kippkoppot, verseket. És mi mesélünk és verselünk amennyit csak tudunk.
Néha elgondolkodom azon is, hogy otthon fogom tanítani Mátét. Ez a gondolat csak alakulgat bennem. Érlelődik és majd meglátjuk... Írhatnék én most szépnek nem mondható példákat a magyar oktatási rendszer jelenlegi állapotáról, meg gyakorlati tapasztalatokat barátnőm iskola mizériájáról, meg arról hogy vajon pontosan ki tudja azt, hogy milyen módszerekkel tanítható egy auti gyerek, milyen igényei és korlátai vannak. Mit jelentenek ezek a leghétköznapibbnak tűnő helyzetekben. Ha tudja, vajon majd egy egész felsős tanári kar egyként fogja majd ezt tudni és csinálni? Vagy írhatnék arról, hogy Tony Attwood 400 4-17 éves autista gyereke között végzett felmérésre szerint a felmérést megelőző évben a 90%-ukat érte fizikai vagy lelki bántalmazás a kortársaik által.Talán majd írok is, ha eljön az ideje. Addig is megbecsüljük de nagyon az óvónéniket és dadusokat, és persze portás és könyvtáros néniket akik bearanyozzák a napjainkat.

Ez van manapság.

Sok megrovásban részesültem a hallgatásért. Szóval néhány momentummal megörvendeztetlek benneteket.
Bebe jó érzékkel az orrmandula műtétje előtt belázasodott, így mégsem operálták meg. Elnapolták októberre. Szerintem ugyan egyre kevesebb esély lesz arra, hogy épp nem lesz beteg, de majd meglátjuk.
Máté elkezdte az ovit, és nagyon élvezi. Vele együtt 9 auti lesz a csoportban. Jelenleg csak délig jár, aztán itthon élvezi a napot velünk. Így Bebe viszonylag nyugodtan alhat délután. Egyre többet mesél magától is a napjáról amit nem tudunk együtt tölteni. Főleg pletykákat, ki kit lökött fel, ki hányt és ki vette el a homokozóban a lapátot. Jelenleg azzal kisérletezik szépfiam, hogy a tükör előtt a szemén keresztül bejusson a fejébe. Ő mondta. Ezt úgy kívánja kivitelezni, hogy lassan közelít fél szemét behunyva a tükörképéhez.
Bebe pedig rájött, hogy hogyan használhatná Mátét eleven szirénának, ha szeretne a nagy családban egy kis extra figyelmet. Elég ha Mici kedvenc könyvét néhányszor megkaparja felém sandítva, Máté pedig azonnal sivítani kezd " Elviszeeem a rosszcsont Bencééét!" Rosszcsont Bence ekkor felvetetik és a legközelebbi felnőtt vagy testvér által elszórakoztatik. Okos!
Fejlesztésen még nem jártunk sajnos senkivel. A hét végén ugyanis templomba indulva , vendég kórus , kiöltözés stb.. még felakartam kapni Bebét, amikor is a derekam reccs. Én azon ünneplősen visítva elfeküdtem a földön és néha nyögtem egyet a családomnak figyelmeztetésként, hátha arra jár valaki. János, aki épp a fürdőben voltam azonban azt hitte megint Kistejes Fanafan miatt nyögök, így nem rohant elő. Három napig feküdtem, de mostanra egy kicsit jobb lett. Legalább is el tudtam menni Bencével Mátéért.

Nyári nyűglődések

Te olyan vagy, aki nagyon szeretné Afrikát!- mondta egyszer egy kedves férfi nekem a debreceni menekülttáborban egy kiadós beszélgetés után. Minő tévedés, morfondíroztam a napokban. Elég nekem néhány nap harminc celsius felett és máris a halálomon vagyok. Fáj a lábam , az egész valóm olyan mintha mázsás súlyok húznának lefelé. Bármit elvégezni ötszörös energia mivel az agyam teljesen felmondta a szolgálatot. Segítség zombi lettem! Szegény gyerekek sincsenek jobb állapotban. Bezárva töltik a nap nagy részét. Unalom, nyűglődés. Az idejük nagy részét azzal ütik agyon, hogy civakodnak. Mivel mindketten ugyanazt a tárgyalási stratégiát választják, " Földet/ játékot, kifli csücsköt egyebet vissza nem adunk!" kezdődhet a huzakodás és a verseny sikítás. Közben a szemük sarkából lesnek, hogy megyek-e már igazságot tenni. Ha nem veszekednek, akkor vagy Benci egyszerűen csak harsányan nyafog, vagy hurcolnak és szórnak. Mindent, kockát, labdát, kártyát. Ma éjjel összesen öt műanyag állattal aludtam együtt, ebből egy Stegasaurus volt több tüskével. Máté hurcolta az ágyunkba.
Most tekintek csak igazi tisztelettel a légkondicionálatlan kórházakban dolgozó nővérekre és orvosokra, az út és házépítőkre, a földeken dolgozókra.
Remélem mindenki nevében, hogy hamar vége lesz ennek a mini Afrikának. Vissza nekem az életerőmet és kreativitásomat! Vissza az agyamat!!

Szakértők 2.0

Ismét elfogott a kétely. Már írtam januárban egy nagy port kavart bejegyzést erről a témáról. Akaratlanul, de megsértve valakit, akit nem akartam. Tehát most kissé aggódó szívvel állok neki megfogalmazni az aktuális kételyeimet. Már rég óta érlelem, és reménykedem benne, hogy hátha ti okosabbak lesztek nálam. Hátha valahogy rosszul látom a dolgokat, vagy kihagyom az összkép egy kulcsfontosságú részletét, és majd ti világosságot gyújtotok számomra.
Olvastam Szirka ezirányú kalandjait. Szirka, aki egy nagyon jóképességű, okos leányzó ( aki nem hiszi nézze csak meg), ovi előtti szakértésen esett át. Mondhatnám megszakértették. Kiderült, hogy mivel Szirka nem akart együttműködni, ezért nem tudták igazán felmérni. Még a járását sem. Apukája ugyan egy szobában volt vele a felmérés alatt, de őt épp kikérdezték mások.
Ha még jól emlékszem a dologra, valamikor megszüntették az általános iskolákba készülő gyerekek felvételiztetését. ( Nem tudom, hogy ez alól a spec. osztályok kivételek-e.) Némi elbeszélgetésen kívül, úgy emlékszem tudást mérni, felmérni nem lehet. Érthető, stressz helyzetben, márpedig idegen helyen,, idegen embereknek, még ha éppoly kedvesek is, egy 6-7 éves lurkó nagyon rosszul teljesít. Ha egyáltalán... Nem értem, hogy a helyzet amibe a mi gyerekeinket nemhogy 6-7 évesen, de 3 évesen akár beküldik egy szakértőin, mennyiben különbözik az előzőtől. Talán ők jobban megvillantják tudásukat egy ilyen szituációban? Őket meg lehet/szabad ítélni az alapján a pillanatnyi teljesítmény alapján, amit akkor nyújtanak? Lehet felőlük dönteni, reálisan javaslatot tenni az iskoláztatása/ óvodai elhelyezéséről? Ha nem, akkor meg minek ez az egész? Miért nem elég a korai vagy egyéb fejlesztésre járók esetében a gyerekekkel évekig foglalkozó gyógypedagógusok véleménye. Nem bíznak meg bennük? Persze tudom én, hogy ha nem vagyok elégedett kérhetek másik vizsgálatot, másik bizottságot, kitehetem egy újabb vizsgálatihelyzetnek a gyereket. Én valahogy nem érzem ezt igazságosnak. Tudom én, hogy kontrollálni kell néhány esetben a szülők intézmény választását is, hiszen megeshet hogy valaki mondjuk rosszul látja a gyermekét, és nem a képességeknek megfelelő intézmény mellett akar dönteni. De hát akkor sem értem, hogy egy ilyen gyors vizsgálat mennyiben segít a kérdés kibogozásában. A mi bizottságunk teljesen elfogadta Máté esetében a Delej utca véleményét. Tudták, hogy nem tudnak így nem is akartak szakérteni nála. Majd az iskola előtt. De itt van Bebe. Ő messze kikerül gyakran mindent aminek tudatos fejlesztés, vagy munka szaga van. Remekül felfűzi a kis karikákat a mozdonyra , ha ő szeretné, de ha erre komolyan rá akarom venni ellenáll. ( Karika eldob, morog, kacagva elmászik stb..) Ebből mire lehet következtetni majd, hogy nem tudja megcsinálni?
Szóval kérdések és kérdések. Hátha majd ti....

Mátéságok

Máté komoly vizsgálatnak vetette alá gepárdot, a műanyag állatkát. Mélyen a szemébe nézett, majd így szólt, " Nyisd ki a szádat!" Belekukkantva mindnet rendbentalált. " Most reagálnod kell!"- szólította fel a nyilván betgeskedő állatot.
Mostanában, ha nem tud valamilyen érzelmet kifejezni, nem talál rá pontos szavakat, egyszerűen valamilyen versből próbál odaillő idézetet mondani. Íme kettő ezek közül. Az alap helyzet, hoyg Mici megrémül a macskától, és bömbölve ordítja: " Jajgat a féreg,nehogy elnyelje!"
" Vigyázz, nehogy bajbaessél!" . Az első idézet Gryllus Vilmostól, a második Zelk Zoltántól származik. Ez az egész azért nagyon érdekes nekem, mert láthatólag Máté egyrészt jól értelmezte a vers részletek mondandóját, másrészt ezt még egy igen zaklatott helyzetben is jól alkalmazta.

Bebe füle ismét valamint kétségek és hátborzongások

Pénteken Bebe és én ismét nekilódultunk a Bethesda fülészetének. Röpke, fiatal lányos remények nyiladoztak szívemben amikor azt gondoltam, hogy se január se február nincs tehát nem lehet olyan sok beteg, ráadásul mindenki nyaral , így biztos hamar végzünk. Hát nem, kérem nem. Ugyan nincs januári füles idő, és így nincs sok beteg, valóban sokan nyaralnak is,de ez az orvosokra is igaz. Így jó doktorunk három ember helyett volt kénytelen dolgozni. Ismét cirka három óránkba került bejelnetett időponttal együtt egy negyed órás, vagy talán még annyi időt sem igénylő vizsgálat. Bebe szépen viselte, csak a végén nyüglődött amikor már nagyon éhes és álmos volt. Játszottunk, énekeltünk. A helyzet a következő. A dobhártyája mögött még mindíg ott a folyadék.Felajánlottak egy júliusi időpontot a dobhártyaműtétre. Orrmandula kétséges, mondjam meg én hogy horkol-e sokat éjjel. Most aztán itt ülök a nagy lelki konfliktussal, műtessek vagy ne. Az orrmandula négy éves kor előtt ha kiveszik hajlamos visszanőni. Ugyanakkor Bebe arcüregében gyakran hetekig keringenek a bacik ami lehet, hogy a nagy orrmandula miatt van. Ráadásul jajj vérzik és egyáltalán ....Még Laci dokival konzultálok.
A végkimerülés határán vergődő dokink már jövő hét után műtötte volna négyszázötvenhatodikként aznap, de én visszariadtam. Szegény alig áll a lábán, legyen inkább szeptemberben a műtét, közvetlen a vakációja után. Ráadásul három hétig a környéken kellett volna maradnunk,ami az augusztusi mega családi nyaralás miatt lehetetlen. Egy vagy két éjszakát bent fogunk aludni. Én egy remek dönthető hátú széken. Viszek könyvet, és sok sok kávépénzt, hogy ne aludjak bele a kiságyba. Elképzelésem sincs a következőkről. 1. Hogyan győzzem meg Bencit arról, hogy nem ehet és nem ihat hat óráig a műtét előtt. Etekintetben nem ismer tréfát! . 2.Ugyanez műtét után. 3. Hogy fog Benci elaludni a kórházban hat másik gyerek között a nyüzsiben.

Vasárnap: Siófoki Képriport

Történtek mindenféle izgi dolgok szerda óta, majd Mama elmeséli, én most egy képes beszámolóval szolgálnék sokadik kötelező siófoki kirándulásunkról (Máté szívesebben etet hattyút és megy ki a mólóra a strandra járásnál). Képek az alábbi linken:

http://www.facebook.com/album.php?aid=2026522&id=1031894352&l=db540d356b

Illetve különleges eseményként hekkeltünk; szegény halnak esélye nem volt, közel egy kilós súlya ellenére percek alatt elfogyott, amint az a képen látható. Van egy olyan érzésem, hogy leszármazottaim anyai ágon piranha-génekkel is rendelkezhetnek...

Szerda: Tíz év, veszprémi állatkert

Szerdán egyrészt tízévesek lettünk (Mama+én), másrészt a kedvező időjárásjelentésre tekintettel úgy döntöttünk hogy ma lesz a napja hogy meglátogatjuk a veszprémi állatkertet. A szokatlanul szervezett logisztikai tervezésnek köszönhetően kicsivel fél kilenc után már úton voltunk (egyéb napokon ilyenkor szoktunk másik oldalunkra fordulni, ha a fiatalok hagyják), és így a kilences nyitás után nem sokkal már benn is voltunk a kapun; gyakorlatilag egy lélek nem volt, pedig a nap szépen sütött. Mondjuk mire kifele jöttünk tizenegy körül már volt tömeg rendesen.

Két kedvenc új állatunk a vízidisznó (mivel erősen hasonlít otthoni kedvenc tengerimalacainkra) és a sivatagi róka, akinek na evét Máté többféleképpen mondja (pl sír a tavi róka). Utóbbiból két példányt láttunk, az egyik fel-alá rohangált egy többé-kevésbé állandó nyolcas útvonalon a két összenyitott ketrecben (Mama szerint ő is biztos autista), a másik pedig meredten figyelte különböző pontokról. Mivel a rókákok üveg mögött voltak, nem tudtam őket lefotózni, de a linken található néhány kép a többiekről. Tavalyi nagy kedvenceink a prérikutyák csapatépítő tréningen lehettek valahol, mert színüket sem láttuk, csak az üres lyukakat sikerült lencsevégre kapni, és a csíkosfarkú makik is elvonultak jöttünkre.

http://www.facebook.com/album.php?aid=2026198&id=1031894352&l=ebf0734a05

Vasárnap: privatizáltuk a világosi strandot.

Vasárnap miután elvonult a délutáni vihar, csapatostul kiszálltunk a világosi strandra hogy na most már aztán fürdeni fogunk, mert a víznek melegnek kell lennie, és már negyedik napja itt vagyunk, és különben is. A víz több mint meleg volt, lélek viszont nem volt egy sem, beleértve a pénztárost. Képek a lenti linken.

http://www.facebook.com/album.php?aid=2026024&id=1031894352&l=b27e529925

Ha Balaton, akkor élünk mint hal a vízben. Már megjártuk Siófokot és végrehajtottuk a tradícionális hattyúetetést.

Ki mivel etet. Én kenyérrel, Máté pedig néhány műanyag állatkával is megkínálta a madarakat. Ezáltal gazdagodott a világképe, ugyanis rá kellett hogy döbbenjen, hogy a Balcsi nem gyerekmedence amiből könnyű kihalászni barmit. A Balcsi mély. Aztán meglátogattuk a japán kertet, ahol Bence kertrendezésbe kezdett, Máté pedig boldogan hajigált tovább ez alkalommal mar kifogyván a játékokból, megmaradt a kavicsoknál.

Mi pedig végre csináltunk magunkról egy közös képet.

Máté persze kiválóan emlékszik mindenre tavalyról. Ez gyorsan kiderült, amikor előzetes szoktató látogatást tettünk az egyenlőre üres strandon. Gondoltuk, elkerülendő a tavalyi jeleneteket, mikor Mici kissé zaklatottan a tömegtől ordítva taposta le mindenki törölközőjét , kivívva ezáltal egy egész strandnyi ember rosszallását, szóval ezt elkerülendő meglátogattuk a strandot. Így legközelebb legalább a hely nem lesz ismeretlen. Házi Memóriabajnokunk egyenesen felkereste a kedvenc táborhelyeit, tábláit, aminek hevesen örvendezett egy ideig (repkedett a kezeivel az örvendés tárgya előtt).

Este pedig általában sütünk. A ma esti különösen jól sikerült, először szénné égett, aztán megázott... De mi megettük. Egy kicsit sárga,egy kicsit savanyú, de a miénk. (Gyengébb idegzetű olvasóinkat kímélendő erről nem készült fotódokumentáció - Papa)

Elutazunk

Elutazunk holnap Balcsira. De addig is egy kis újdonság. Mátét eddig nem nagyon kötötték le a mesék. Mondhatnám, kivette a kezemből a próbálkozásaim tárgyát és határozottan utasított helyre: "Nem olvasunk!" Először a fejbőlmesélésre kapott rá. Mostanában azonban keresztmama Andi Barnusa rákapott Bartos Erika Anna, Peti és Gergő sorozatára. Persze nekünk is kallódott itthon egy példány, amit Mici eddig arra használt, hogy az apró állatkákat kukkolta a képeken, meg persze egy maszatos kisbaba fényképét. Előkaptam, ismét szemrevételeztük a kis maszatost, aztán elkezdtük olvasni. Kiegészítgetve néha a magunk szájaíze szerint. És láss csodát! Máté végighallgatta, aztán egy következőt meg egy másikat is. Annak, aki nem ismeri ezeket a meséket, elmondom, hogy igazából nem is mesék. Bartos Erika családjáról szól, palacsintát sütnek és nyaralni mennek, veszekednek a gyerekek. Szóval csak annyi történik benne, amennyi minden kisgyerekkel. Ezek az első mesék Vekerdy szerint is. Valószínűleg most ért el arra a szintre szövegértésben , hogy élvezni is tud egy bonyolultabb sztorit. Nem tudom persze biztosan, csak azt hiszem így lehet.
Könyvtárba is elmentünk. Bebe már régóta "jár" velem. A gyerekkönyvtáros néni, aki maga is egy Down lánynak a keresztmamája, oda és vissza van érte. Bebe pedig produkálja magát ahogy tudja. Üldögél a könyvtáros ölében és bűvöl. Szóval ez a hölgy kérte, hogy mindenképp vigyem el Mátét is egyszer. Mondtam, hogy hangos egy látogatás lesz, de ő azt se bánta. Joga van neki is itt lenni!-mondta nekem. Szóval felkészültünk, átbeszéltük itthon Micivel milyen is a könyvtár és hogy nem sikítunk. Aztán amikor odamentünk pechünkre egy egész tábornyi gyerek fogadott akik a helytörténeti táborban volta épp. Persze Máté ideges lett, hiszen idegen hely, futkosó gyerekek. Sikított ahogy bírt. Először mert megijedt, aztán mert el kellett jönnünk. Vége lett a könyvtárosnak!-hüppögte. Másodszorra is nekifutottunk, főként hogy kedvenc könyvtárosunk biztatott erősen. Máté ez alkalommal nem sírt, ugyan gyerek is kevesebb volt. A könyvtáros néni halomra hordta neki az állatos lexikonokat. végül én választottam neki, persze egy Bartos Erikát és az általa nagyon hiányolt jakkos könyvet amit előző hónapban is kivettem már neki. Az ilyen könyvtárosoktól szép az élet!

Bebe beteg

Könnyed nyári vírusunk van. Máté kezdte múlt héten, Bebe pedig folytatta ma. Sírás, nyűglődés és láz. Más semmi. Persze így lemaradtunk az évzáróról az Ilkában és az utolsó Krisztánkról is. Szomorú.

Persze a kép októberi, de B. pont így fest most is.

Máté

Így, nemes egyszerűséggel. El akartam mesélni az előrehaladásunkat szociális téren. Miután sokat beszélgettünk arról, hogy barátnője Bogica fél az egyik kisfiútól aki néha ellöki, megbeszéltük mi is egy barát dolga ilyen vészhelyzetben. Nevezetesen, barátok megvédelmezése. Bogi és Levi épp szerették egymást, olyan sikerrel, hogy egymáson végezték a földön. Bogica alul, Levi pedig rázuttyant. Máté, aki nyilván Levit jóval bíztatóbb ellenfélnek találta, mint a másik nálánál nagyobb kisfiút, a tettek mezejére lépett. " Nem bántjuk a Bogit!"- utasította helyre Levit.
Ma , amúgy iskola látogatásra indultam. Megnéztem egy általános iskola és gimnázium berkein belül működő autista csoportot. Tanító néni csillagos ötös, a segítők szintén. A termet egy kicsit aprónak találtam, de hát ez van. Epochális rendszerben tanítanak, jelenleg 2.-4. osztályosokat. A bibi csak annyi volt, hogy a bizonyos negyedikesek az életkoruk alapján inkább hatodikosok. Az egyikőjük hiperaktív és néha nagyot kurjantva rácsap az asztalra vagy valakire. Ez pedig egy fele akkora kicsinek meglehetősen hátborzongató élmény lehet. De ez is megoldódni látszik, mivel a nagyok és a kicsik széttelepülnek. A nagyok jövőre komoly felsősök lesznek. A szaktanárok pedig ellátogatnak a csoportba a tervek szerint, már azoknál a tárgyaknál ahol nem integráltan vesznek részt az órákon. Amúgy a srácok helyesek, novella pályázatot nyertek ha jól emlékszem ketten is. Szóval nagyon sok van bennük, amit itt nem hagynak veszendőbe menni. Összesen öten alkotják az osztályt. Délutánonként zene és művészeti terápiájuk van. Szóval a hely bíztató, bár persze addig még van vagy 2-3 évünk. De én már most gyűjtögetek.
Amúgy tényleg döbbenetes élmény volt . Ha az utcán találkozol velük, talán azt mondod hogy ezeknél a gyerekeknél aztán tényleg se kép se hang. Kényszermozgások, kurjongatások... Aztán elolvasod a saját szerkesztésű újságjukat, amiben egymásról írnak és ledöbbensz. Az emberismeretükön, a szókincsükön, ami szerintem jóval meghaladja sz életkorukat. Ennyit a látszatról.

2. gyertya

Bebe 2 éves lett. Csoda szerencsések vagyunk, hogy ő velünk van. Amit a legjobban szeretek benne, az a hihetetlen gyengédsége, és a kommunikatívsága. Mostanság, ha nem figyelek eléggé az üzletekben a pracliját nyújtogatja, és kétségbeesetten könyörög az elhaladóknak, hogy " Hamm, hamm!". És lehet ennek ellenállni? Valamelyik nap csapkodás közben engem is eltalált a kezével. Ijedten megállt, rám nézett, aztán megsimogatott és a biztonság kedvéért meg is ölelgetett. Isten éltessen kis Bebe!

Nyári napok.

Azon néhány szép nyári napon beüzemeltük a medencét. Bebe tavaly óta igazi hablegénnyé nőtte ki magát. Olyan elégedett volt a helyzettel, hogy amikor lilán kihúztam, amire fordultam egyet ruhástul ült vissza. Persze egy kis banánnal lekenyerezhető volt, és hajalndó volt szárazon vergődni egy kicsit. Na jó, bocs a képzavarért!

Bebe, és amit már tud. No, meg Máté is.

Bebe sokat tanult az utóbbi időben. Hogy mit mond a cica, az oroszlán és a malac. Mutatja és mondja is ha éhes. Próbálja kimondani, hogy mama és cica. Igazi egyéniséggé kezd válni. Ő a legszociábilisebb gyerekem vitathatatlanul. Integet, méghozzá két kézzel a feje felett, miközben a fejecskéjét félrehajtja. Mindenkit szeret és mindenkivel tud kapcsolatot létesíteni. Irtó méregbe tud gurulni, ha elfogy a kajája. Ilyenkor ordít, nem sír csak ordít.Mátéért oda van, és Máté is érte. Persze kizárt dolog, hogy Mici megossza a játékait vele. Ha a közelébe kerülne Benci, ellentmondást nem tűrő hangon felszólít, "Vigyem innen a rosszcsont Bencit!".
Puszit dob/ad. Feláll és rettentő sebességgel mászik egy furi módon.
Mátét szeptembertől felvették a Delejbe egyéni terápiára. Aznap nem megyünk oviba. Orsi közbenjárt egy kicsit értünk, így kerülhettünk a Vígh Kati listájára. Nagyon remélem, hogy ez szépen beindítja majd Máté mostani fura kommunikációját.

Hogy mik vannak!

Ez itt Kistejes Fanfan, az új cicánk. Mint minden, nálunk még a macska sem a szokott módon "sül el" . Kistejes hiperaktív, bájos és önfejű. Máté pedig retteg tőle. Őt kell a macstól félteni, nem a cicát tőle. Azt nagyon szereti amikor biztos távolban Kistejes mórikálja magát, de ha a közelébe megy, azonnal kitör a pánik. Talán majd ha lenyugszik és nő egy kicsit Fanfan...

Fent, Máté megfogalmazása szerint, a bebábozódott Fanfan látható.

Vírusok

Utolért bennünket megint egy vírus. Máté már vasárnap belázasodott, azóta is fáradékony, náthás, köhögős. Bebe viszont tegnap kezdte a lázat. Egész nap a kezemben lógott és nyögött. Jön a hosszú hétvége és tarsolyunkban egy halom beteg. Legalább lesz alkalmunk rendberakni az elszabadult angolparkot, ami a kertünk lenne.

Névnap avagy varjúsat, károgósat

Avagy mennyibe kerül egy jó gyerekjáték. Ezt a kérdést tette fel egy blog bejegyző kedves ismerősöm. Felsorolta mi mindennel játszik az ő kisfia. Máté névnapjára varjút kért, károgósat, fészkeset tette még hozzá. Varrtam neki egyet, ágat szedtünk az erdőből, cserép meg éppen akadt itthon. Tényleg, mennyibe is kerül egy gyerekjáték ? Ez itt most néhány száz forintba. (Jó, lehet, hogy itt- ott hagy kívánnivalót maga után a varjú.) Viszont a népszerűsége töretlen.

Nehéz napok a Mici nevű bolygón

Nehéz napokat élünk mostanság. Mici elbizonytalanodott. Amint már írtam eddig is ragaszkodott a teljes figyelemhez ha itthon volt, de ez mostanra permanenes rettegéssé fajult. Fél mostanában mindentől és mindenkitől. Gyerekektől válogatás nélkül, új helyzetektől, új helyektől. Ismét nehézkessé vát az orvos meglátogatása, vagy egy cipő megvásárlása, bármiféle gyerektársaság pedig teljesen kilőve. Máté ismét mantráz" Nem bánt, nem bánt!", menekül és a kezemen lóg. Játszótérre csak akkor megyünk, ha egyedül lehetünk. A programot szinesíti mostanra az elégedetlenkedő pillantások sokasága. Gyermekeik fülét befogó anyák, és a neveletlenségről előadó nagymamák fűszerezik az előadást és ne is beszéljünk a "majd én megmutatom neki, hogy hogy kell ezt elintézni egy gyerekkel" nénikről. Hiába, Máté kinőtte a "majd kinövi, minen három éves ilyen hisztis" korszakát. Mindenkinek pedig csak nem tarthatok kimerítő gyógypedagógisi előadást. Hát igen, majd túl leszünk ezen is. Olyan Mátéval az élet mint a hullámvasút, most lejtmenet van, de megyünk mi még felfele is. De tudjátok mit? Lehet ám ebből is tanulni és fejlődni. Tanulni, hogy Mátét lássuk minden helyzetben, ne Máté reflexióját másokban. Tanulni önmérsékletet, humorérzéket, alázatot ( a jó értelemben véve). Persze lehet depresszióba dőlni is, és engem megvert az Isten érzésbe temetkezni. Én még most is hiszek abban, hogy van döntésünk.

Csigák

Mátéval és Bebével az erdőt jártuk a hétvégén. Gyűjtögettünk, ahogy Máté mondta. Megnéztük ki lakik a kő alatt. Máté örömmel kommentálta, hogy "Szemtelen csigák vannak a kő alatt!" Meztelen csigákat találtunk.

Szüneteltünk

Több okból is. Aki nem hányt az köhögött, aki nem köhögött az taknyos volt. Volt aki mindkettőt és akadt aki felváltva.
Ráadásul Mátém ugyan nagy ovi kedvelő, de néhány hete nagyon anyás lett. Délután kikövetelte hogy csak vele foglalkozzak. Ha a konyhába merészkedtem azonnal pisilnie vagy ennie kellett valamit. Sokat fejlődött. Játékokat szállít Bebének és utána megdícséri magát érte. Mesét hallgat szigorúan waldorfiánus módon. Szóban vagy nagyon jelzés szerű bábokkal illusztrálva. A délutáni foglalkozásokról, amit én tartottam neki, lemondtunk mert nem akarom túlterhelni. Beszélgetünk, mesélünk, énelkelünk. Segít a házimunkákban, legalább is egy kicsit.
Bebe pedig a felállással próbálkozik. Egymásra rak kockákat ( na jó, több kevesebb sikerrel), sánta rókában csúszkál. Kriszta kikísérletezte a "szelíd erőszak" módszerét vele kapcsolatban. Nem engedi elinalni, helyette gyorsan vált és énekel egyet neki. Bebe szerfelett élvezi ezt a társasjátékot. Ő inal, mi megállítjuk.
Szóval, kérlek legyetek velünk most türelmesek amíg az elszakadási sokk tart Micinél.

Zöld Kakas

Hallottatok már a Zöld kakas iskoláról. Ez egy olyan középiskola ahová a máshonnan kibukott, lemaradt gyerekek járnak. Emberséges hangnem, a személyiségük tisztelete és a a magas szakmai háttér teszi lehetővé, hogy ezek a másoknak nem kellett gyerekek befejezhessék a középiskolát és álmaik lehessenek. Hallgattam őket a rádióban és összeszorult a szívem, hogy hát ezek meg milyen helyes gyerekek a rózsaszín kakastaréjuk meg egyéb skrupulusaikkal együtt. És sok helyen mégsem kellettek, nem akartak velük kínlódni, ők voltak a selejt. "Volt akit megvártunk."-mondja az igazgatónő-." Másfél év rehab után jött vissza, akkor már tisztán a herointól.Ma szociológus. " De hány ember legyintett volna, hogy csak egy drogos. Nem lesz az ilyenből semmi. De tényleg, milyenből is nem lesz semmi, és mi is az a semmi ami nem lesz. Ki a valami, vagy mindenki valaki?
Jó hír az integrációról. Kis késéssel, de végre hallottam az engem aggasztó kitételekről is. Az ezt vállaló tanárok magasabb bérezéséről és szakmai háttér megteremtéséről szóltak a hírek. Reménykedjünk, hogy a mostani válság nem húzza keresztbe a számításokat, mert integrálni kell, kéne, de jól kéne.

Nyugaton a helyzet változatlan.

Azzal a különbséggel, hogy most Bebe fekszik el és hörög. Tegnap már nem bírtam cérnával a szenvedését és az éjszakázást, no meg azért kezdtem aggódni, hogy az Ambroxolos kezelés netán kevés és ezért lázas. Elmentünk Laci dokihoz, mindenidők legsármosabb és leggyerekbarátabb orvosához. A megérzésem bejött, antibiotikumra fogták Bebét.
Hétfőn Máté visszatért az oviba. Reggel sírva kereste az udvaron a kettest. Nem éreztem nagy indíttatást arra, hogy ismét kihámozzam magamat a téli felszerelésemből azért a hiú reményért, hogy hátha a mágneses fa kettest keressük. Szóval betereltem az új autónkba Mátét, de egész úton azon törtem a fejem, milyen kettest keresett ennyire. Rájöttem. Általában eddig a másik autónkkal közlekedtünk, és a rendszámtáblánk kettessel kezdődik, mármint hátulról ahogy Máté szerint olvasni illik.

És ez van ma.

Mindenki beteg lett. Bebe éjjel óránként sírt fel, Máté köhög és náthás. Valamint naphosszat alszik.

Zsófitlanul Krisztával

Elment a mi Zsófink. Elment máshová dolgozni. A Sarokházban kapott teljes állást. Szóval Bebét húsz év múlva visszakapja. Szentül megigértem, hogy megtanítom cipőt kötni addig. Sajnáltam ám nagyon hiszen születése óta Bebe mellett volt, és átéltünk mi együtt mindent. Sorozatos visítást és sztrájkot meg meglóduló munkakedvet. Köszönjük Zsófi!!!
Az új gyógypedagógusunk Kriszti szintén zenész.Van egy öt éves ds. kisfia, Kornél. Ha lehet jó váltásról beszélni, akkor ez az volt. Zsófi mellett figyelgette Bebét két órát, aztán múlt pénteken élesben próbálkoztunk Zsófitlanul. Tökéletesen ment a dolog. Az óra gördülékeny volt, izgalmas és Bebe álmossága ellenére is egész jól produkált. Sőt még beszégetni is volt idő. Továbbra is integráció témakörben érdeklődök mindenkinél. Szóval, Kriszti is egy angyal.Szerintem jól fogunk mi együtt dolgozni.

Farsang

Farsangoltunk az oviban. Sokat törtem a fejemet, hogy mi az amit Máté is hajlandó felvenni és jelmezként funkcionálhat. Azt még sajnos nem értette mi is az a farsang és minek, szóval törhettem a fejemet. Álarc ugye kilőve, furcsa ruha amiben nehéz mozogni úgyszintén, fejdísz soha. Maradtam hát a zebránál, mivel a sapkát már ismeri. A pólóra két teljes tubus tempera ment rá és olyan kemény lett, hogy magától megállt. Kapott egy farkat és voalá a zebra házilag.
Mostanában tonna számra árulják a jelmezeket. Elég besétálni, leakasztani és kész a gyerek. Hol vannak már a szülők akik éjszakába nyúlóan vágtak és ragasztottak. Talán nem néztünk ki olyan csili-vilin, de feledhetetlen volt a dolog. Mint az én Lúdas Matyi jelmezem, amihez anyuék varrták a ludat, ami akkora lett kitömve, hogy csak magam után tudtam vontatni. Szóval, nem szeretem a kész jelmezes dolgot, bár értem én hogy van akinek így könnyebb esetleg nincs ideje sem ereje vágni meg ragasztgatni. Csak valahogy elvész a dolog sava borsa.
A buli amúgy jól sikerült. Máté le se vette a jelmezt és a farkát is eltűrte.
A sulinknak van egy általam ismeretlen rajztanára aki csodákat művel a gyerekekkel. Karácsonykor egy teljes kandallót produkáltak tűzzel, most meg ez fogadott a kapuban. Mindent együtt csináltak és szerintem gyönyörű.

Szösszenetek

A kutya is fázik. A gazda szíve pedig majd megszakad érte. Saját takaróját sem kíméli, hogy "kutyabarátját" kényelemben tudhassa.
Kincs néni és portás társai.
Így mászik Bebe hegyet.

Hobby integráció

Hír: Szeptembertől kötelező lesz integráltan oktatni az enyhe értelmileg akadályozott és minden viselkedészavaros gyereket. Kissé hüledezve, sanda gyanakvással hallgatom a riportot. Megszólalt a Fejlesztőpedagógusok Országos Szövetségének vezetője. Sajnos az iskolákban alig van elég gyógy és fejlesztőpedagógus. Enélkül pedig botorság belevágni a dologba. Hiszen az ilyen gyerekeket meg kell segíteni napi szinten, ha kell mellette kell ülni különben az egész garantált kudarcélmény gyereknek, pedagógusnak egyaránt. Megszólalt a Gyermekek Háza Iskola igazgatónője, aki arról mesélt hogy ők már rég így oktatnak. Persze van náluk a pszichológustól a gyógypedagógusig minden. A legnagyobb feladat mégis az volt, hogy a tanár kollégák fejéből kiverjék a versenyszellemű oktatást, mert az itt nem működhet. Hiszen itt csakis önmagához mérten lehet egy gyereket értékelni. Tartunk mi már a félporoszos rendszerünkben itt? Vajon amikor az integrált gyerek végre felküzdi magát a matek kettesig, ugyanúgy fogják kiemelni mint az osztály ötöseit? Félek kevesen lesznek erre képesek.Hallgatom Vekerdyt, aki szerint az integráció a legjobb dolog integrált gyereknek és az integráló közösségnek egyaránt. Csakhogy, folytatta a pszichológus. Kishazánk pedagógusképzésében még halványan sem szerepelnek minimális gyógypedagógiai ismeretek. Tanáraink, tisztelet a kivételnek ismét, nem tudnak diferenciáltan tanítani, konfliktust kezelni. Mert konfliktus az lesz, tanár-diák, diák-diák, szülő-szülő viszonylatban. Az integrált oktatás kérem egy szakma. Nem igazán működik úgy hogy Magdi néni ezentúl lesz kedves autistákat is oktatni. Hogyhogy mi az az autista? Hát, az új gyerek Magdika aranyos. Nem, nem harap, az a Pistike a párhuzamosban. Ez csak sikít, de azt mindig. Honnan is kéne tudnia hogy mi az a képes feladatlebontás, hogy egy autista gyerkőcnek mi okoz és hogyan problémát. Mesebeli Magdi néni ilyet még soha nem csinált. Aztán persze borítékolható hogy melyik gyerek lesz az, aki padlóra küldi a tan'tó nénit. És ha, akadna is olyan Magdika aki fejleszti magát a témakörben, vajon az egész felsőtagozat hajlandó lesz erre? Mert az nem igen működik, hogy a föci tanár igen, de a töri nem. A megoldás ismét a gyógypedagógiai asszisztens vagy segítő lenne, aki értelmesen tudna közvetíteni a gyerekek és társuk, a tanárok és gyerekek és szülők és tanárok között. Dehát mi csak hobby integrálni szeretnénk, tudunk. Tudom én mennyibe kerülne ez a sok státusz. De enélkül meg minek, hogy a kicsiket több kudarcélménnyel láthassuk el? Lesznek így győztesei ennek a folyamatnak? Remélem mire Máté iskolába kerül már jobban fog működni ez a mostani hűbelebalázs módján felülről történő integráció. De addig mi lesz a Pistikékkel és Balázskákkal?

Bebe az élsportoló valamint egy Kincsről

Bebe most épp a mozgásbeli ugrásnál tart. Arról már írtam, hogy a mi kis Bencinknek nem nagyon fekszik az akadálypályán való kúszás. Mondhatnók, csak fekszik neki, mivel leginkább elnyúlik és nem mozdul a helyéről. Kedden azonban szárnyakat kapott. Olyan katonásan küzdötte fel magát a legvadabb lépcsőkre és ereszkedett a mélybe akár egy mini tengerészgyalogos.
Amúgy a portaszolgálatot látja el hétköznaponként. Van az ovinknak egy igazi Rózsika nénije. Ő a gondnok, s mivel az iskola nyitása óta itt dolgozik, minden bizonnyal még engem is láthatott idejárni pszichológushoz. Szóval családi kincs. Rózsika néni rajong Bebéért és viszont. Rózsika néni eteti Bebét, és igen jóltartja. A gyerekek is jóltartják, ha Bebe a portán üldögél, hamarosan biztosak lehetünk abban, hogy néhány gyerek megkínálja az uzsijából. Mert itt ilyenek a gyerekek. Na, és már most megfelelő kapcsolatot építget Bencink a leendő tanárokkal. Személyes rajongói táborába tartozik a történelem tanár, a gyermekvédelmis hölgy, a logopédusok, na meg az óvónénik és dadusok. Rózsika néni mindenki nagyija. Ha kell korholja a lustábbakat, lekükrebeszél, és dicsér. Büszke arra amit már tudnak, hogy milyen okosak és ügyesek. Rózsika néni egyértelműen kincs.

A helyzet állása

Máté ma az oviban tízórainál körbe szaladgált, és néha rápillantott az asztalra ahol a többiek falatoztak Rózsa nénivel. Végül a következő fordulóban:-Adjatok egy falatot, egész nap csak szaladok! Kapott.
Bebe ezalatt ellátta a portaszolgálatot Rózsika nénivel a portással. Ha az oviba megyünk Rózsika néni előtt kell elhaladnunk, aki rögtön elő is jön az asztala mögül, hogy szert tehessen Bebére. Mostanra Benci komoly társadalmi kapcsolatrendszerrel rendelkezik a suliban mind a gyerekek és a tanerők között. Külön figyelmet fordít a leendő töri tanárral alakuló kapcsolatára, de Szilvi és Rózsa néni sem hagyja hidegen.
Nagyon nincs ínyemre eljönni innen. Ahogy írtam már, itt szívvel lélekkel foglalkoznak a gyerekekkel. Nem múlik el szinte nap, hogy az igazgatónéni vagy a helyettese be ne kukkantana a kicsikhez csak úgy gyönyörködni bennük, hogy ne érkeznének szakemberek látogatóba, hogy jótanáccsal segítsék a munkát. Hol találok én ilyen hátteret Máténak? Hol kap majd ennyi fejlesztést, ennyi kedvességet? Szóval, jó szokásomhoz híven figyelmen kívül hagytam a " Minden napnak a maga baja" jótanácsot és agyalni kezdtem. Az iskoláról is. Persze erről az igazgatóhelyettes is agyal. Talált is ígéretes tanítónénit, már csak az a kérdés hogy az univerzumban összetalálkoznak-e Mátéval. Ha nem erősen elgondolkodtam az otthonoktatáson is. Előnye ugye , hogy nincsenek üresjáratok, sem otthon megtanítandó feladatok, egyéni tempó, autista specifikus módszer alkalmazása. Hátránya, hogy hogyan fog megtanulni boldogulni az emberekkel.
Na,de kis lépésekkel előre! Megtettük az elsőt, aztán majd jön a másik. Kis lépés ez egy gyereknek, de nagy lépés Máténak. (Bocs, ezt nem tudtam kihagyni:))

Bebe füle

Van egy jó hírem és egy rossz.. Kezdjük a jóval. Máté továbbra is szereti az ovit. Sőt, már leülni is hajlandó az asztalhoz reggelizni. Eddig a szőnyegen külön ülve óhajtott volna enni. Nekiláttunk hát az "átnevelésének". Itthon evés kizárólag a konyhában az asztalnál, és megfejeltük egy "Social story"-val a dolgot. Ez úgy néz ki, hogy sk. rajzolt képregénnyel próbálom szemléltetni a problémát és a helyes eljárást. Ezt aztán többször átolvassuk. Egy másik felfedezésem, tudom talán a többi autistát nevelő szülőnek banális lesz, dehát én erre most jöttem rá... Szóval, sokat szenvedtünk mindannyian attól, hogyha kiadtuk az ukászt hogy öltözés vagy más, akkor Mátét szabályos frász törte ki és sikítani kezdett. Aztán maradt a küzdés. Mostanában előrevetítem a dolgokat. Nézheted a könyved, de amikor visszajövök átöltözünk!- ez általában segít. Egyszerűen idő kell neki, hogy rákészüljön a dolgokra. Ebben mondjuk rám hasonlít. Engem is kiakaszt a kapkodás. Íme az én kis jellemformálóm. Tudatosan kell lassítanom a kedvéért. Ami jó neki is és nekem is, meg az egész családnak. Ki szeret egy stresszelős mamával egyezkedni? Tehát, a lassítástól csudák csudájára eltűntek a sikítások, néha egy kis morgolódássá szelídültek a dolgok. Ilyenek a gyerekek, meg kell keresni a kis kulcsot egy problémára és jöhet a csoda!

És most a rossz hír. Ma voltunk audiológián Bebével ismét. Sajnos a görbe még most is egyenes. Ez arra utal, hogy a dobhártya mögött folyadék pang. A megoldás, ha egy hónapig nem mozdul a folyadék, egy orrmandula kivétel és egy kis metszés a dobhártyákon. Persze altatásban, de akkor is... Hál' istennek a Bethesda vállalja. Ez jó, mert szeretem ezt a kórházat. Engem még nem ért itt atrocitás. Gondolom szerencsém is volt, de eddig lélekkel gyógyítottak bennünket itt. Szóval, lehet drukkolni és izgulni. Én már most azt teszem:(

Ovi

Az első saját szekrény a munkahelyen.

Megérkeztünk és rögtön le is ragadtunk...

Indulás előtti irodalmi lélekemelés.

Tegnap volt az első nagy napunk az oviban. Persze én jobban izgultam mint mindenki más. Az óvónénik ugyanis tündériek. Rózsa, Szilvi, Bea néni és Erika néni a dadus kedvesen és nyugodtan beszélnek még a legnehezebb esetekkel is. Valóban a gyerek számít nekik, úgy szeretik őket ahogy vannak. Autistának vagy mának. Jó ott lenni és az ember nyugodtan bízza rájuk a gyerekét. Tudom, hogy délben nem az fog várni, hogy "Anyukaaa, a gyerek már megint vagy még most is...!". Rózsa néni ráadásul logopédus is.Már előre fáj a szívem, hogy el kell innen jönnünk előbb vagy utóbb. Öt autista van most Mátéval együtt. Ez magában véve nem baj, csakhogy ők öten remekül el vannak egymás mellett. Sajnos ez nem igen készíti fel Mátét arra, hogy hogyan kezelje a kakaskodó fiúkat vagy azokat a gyerekeket akik ne talán tán barátkozni szeretnének. De ez még odébb van...

Mátét az első nap miután sikerült a röpdétől és a pintyektől eltávolítani, egy hordozható kalitkás pinttyel sikerült bevarázsolnunk a terembe. Ott aztán remekül el volt, mászókázott és játszott a műanyag állatokkal. Bebe pedig nemes egyszerűséggel hagyta magát imádni. kaptunk jelet is, bár se sörényeshangyász, se nyestkutya nem volt a készletben, pedig ezek Máté kedvencei, de egy macival végül beérte.Délután aztán Mici egész végig vissza akart menni az oviba.

Ma már egy rövid időre Bebével ki is jöttünk a teremből. Vártam a sikítást. Vártam úgy másfél óráig, de csak Bea néni jött ki, hogy elmagyarázza hogy mondták Máténak hogy mama majd jön vissza érted, erre ő letottyant játszani tovább. A nap csúcsa azonban Abesz boxer terápiás kutyus látogatása volt. Onnantól kezdve mást nem lehetett hallani csak Mici gyöngyöző nevetését. El is magyarázta nekem , hogy Abesz bekapta a tigrisét, és ő meghallgatta Abesz szívét, és vitte őt pórázon. Szóval az ovi Máténak csúcs. Kutya, madár. Mi kell még a boldogsághoz? Sírni csak egyszer sírt, amikor el kellett jönnie az oviból.

Ába

Bebe első jól érthető szava ami valóban azt is jelenti amit, elhangzott.Ába azaz lába, mondogatta Benci a lábait szemlélgetve. Valahol olvastam, hogy egy kedves apáca egy családnak azt mondta, hogy sokra lehet következtetni abból amit a gyermek először kimond. Én az ábából arra következtetek, hogy Bebe cipőfelsőrész készítő, zokni gyáros vagy masszőr lesz. Reflexológus...:))
Máté pedig határozottan játszik. Keresztmamáéknál Barnussal szeretett a legjobban lenni. Felmásztak a fotelokra és onnan kukucskáltak egymásnak. Máté eljönni sem akart annyira élvezte.

Színház és autizmus

Erről az eseményről külön készültem bejegyzést írni, mert nagyon sokat tanultam belőle. A Down Alapítvány minden évben tart a kicsiknek karácsonyi ünnepélyt. Idén a Kolibri Színházban volt egy nagyon jó bábelőadással egybekötve. Tényleg nagyon szuper volt, Bebe teljesen lenyűgözve nézte. A bibi csak Mátéval volt. Neki ugyanis nagyon frusztráló volt a sok gyerek és szülő a pici idegen helyen és nagyon kiborult. Hogy a kétségbeesett bömbölésével ne zavarjuk az előadást a WC-ben húztuk meg magunkat. Az előadás végén viszont szabadon járhatott kelhetett a színpadon és a gyerekek között. Lehetett végre játszani. Itt futott bele Szirkába is. Én ugyan addigra már Bebével foglalkoztam és csak fél szemmel követtem Micit, de Szirka mamája Andi szerint játszottak egyet. Én csak azt láttam sajnos, hogy Szirka milyen angyali türelemmel igyekezett Mátéval felvenni a kapcsolatot. A részletekről Szirkáék oldalán olvashattok.
Elgondolkodtam azonban egy két dolgon. Sejtettem, hogy Mátéval nem teljesen biztos siker egy idegen helyzet. Jelen esetben a színház. De ha időt adunk neki nagyon szépen feloldódik és adaptálódik. Persze addig nincs más mint a feltűnés elviselése. Ráadásul hogy is tanulhatná meg hogy hogyan kezelje a saját frusztrációját, hogyan érezze jól magát egy idegen helyen ha a közvéleménytől való félelmünkben nem is megyünk vele sehová. Tudatosan meg kell tanulnom, hogy hogyan ne érdekeljen a többi ember véleménye Máté produkciójáról.
Máté láthatólag nem élvezte nagyon az előadást. Gondolhatnánk. Csakhogy itthon még ma is arról mesélt, hogy a darabban a cica és a kutya hogyan cseréltek fejet.

Karácsony

Idén kambodzsai karácsonyt tartottunk a srácokkal. Az ötlet egy főzős agyatlanságból jött, és nálunk Greg pörgette ki a földgömbön a megfelelő országot Kambodzsáról túl sok érdemleges infót ugyan nem sikerült gyűjtenünk, főként nem a helyi jellegzetes ételekről. Szóval maradt a keleti konyha verzió. Két napig főztünk Greggel húsosat, Gerivel vegásat. Aztán este a összegyűlt a fa alatt egy halom strandpapucsos, rizskalap utánzatos, strandkendős alak hogy elénekelje a Mennyből az angyalt... Greg szerint pot úgy festettünk, mint amikor az amerikaiak megpróbálják kitalálni milyenek is a magyarok és beöltöznek csikósnak. De azért jót ettünk a mindenféléből este.

Idén Mici is jobban viselte a karácsonyt. Örült a játékoknak és a fának is.

Aztán jött a sok meglepetés Nagymamáéknál, és Katáéknál. Nagy a család, és ilyenkor olyan jó végre együtt lenni. Miközben Borival elénekeltük a Kiskarácsonyt, én titkon rettenetesen örültem hogy ezek az emberek az én családom.