Te olyan vagy, aki nagyon szeretné Afrikát!- mondta egyszer egy kedves férfi nekem a debreceni menekülttáborban egy kiadós beszélgetés után. Minő tévedés, morfondíroztam a napokban. Elég nekem néhány nap harminc celsius felett és máris a halálomon vagyok. Fáj a lábam , az egész valóm olyan mintha mázsás súlyok húznának lefelé. Bármit elvégezni ötszörös energia mivel az agyam teljesen felmondta a szolgálatot. Segítség zombi lettem! Szegény gyerekek sincsenek jobb állapotban. Bezárva töltik a nap nagy részét. Unalom, nyűglődés. Az idejük nagy részét azzal ütik agyon, hogy civakodnak. Mivel mindketten ugyanazt a tárgyalási stratégiát választják, " Földet/ játékot, kifli csücsköt egyebet vissza nem adunk!" kezdődhet a huzakodás és a verseny sikítás. Közben a szemük sarkából lesnek, hogy megyek-e már igazságot tenni. Ha nem veszekednek, akkor vagy Benci egyszerűen csak harsányan nyafog, vagy hurcolnak és szórnak. Mindent, kockát, labdát, kártyát. Ma éjjel összesen öt műanyag állattal aludtam együtt, ebből egy Stegasaurus volt több tüskével. Máté hurcolta az ágyunkba.
Most tekintek csak igazi tisztelettel a légkondicionálatlan kórházakban dolgozó nővérekre és orvosokra, az út és házépítőkre, a földeken dolgozókra.
Remélem mindenki nevében, hogy hamar vége lesz ennek a mini Afrikának. Vissza nekem az életerőmet és kreativitásomat! Vissza az agyamat!!
3 megjegyzés:
Mi is teljesen készek vagyunk!!!!
Nálunk is ugyanaz az szitu, mint nálatok. Bent a lakásban senki nem találja a helyét.
Folyamatos nyafogás, nyerítés, ordítás.:P
Hát, egy Stegivel együtt aludni, nem lehet túl kellemes!:):P
Jobban jártál volna, ha az is a Balatonban végzi a hattyúk mellett!:DDDDDD
Puszi nektek!
És kitartás!
(Magamnak is ezt mondogatom folyton!!!)
Drága visítozós, civakodós aprónép! És a hőság ellenére kreatív és humorát megőrző Mamájuk! Sok erőt és türelmet kívánunk nektek; majd csak elmúlik ez a hőség! Jönnek még hideg, nyúlós őszi esők is... Brrrr!
Barátnőm, T. mesélte, hogy amikor Laoszban (trópuson!) dolgoztak, a gyerekeik meg kicsik voltak, ők sem bírták a házban, a fák árnyékában pancsoltatták a csemetéket egy nagy lavórban, de úgy, hogy nemcsak sapkát adtak rájuk. hanem vékony vászon, hosszú ujjú inget és nadrágot, ez segített elviselni a meleget, sőt, az is jó volt, hogy vizes lett ez a "napozó" ruha.
kitartás NagyGörcsMama:)
puszi
Megjegyzés küldése