Remek tíz nap volt. Kisimultunk, meg egymásra találtunk megint. A nagy hajtás nem nagyon kedvez a párkapcsolatoknak sem, szóval nagyon kellett már ez a lazítás mindenkinek. De most mesélek.
Mátéval első alkalommal rémes volt a strand. Arra azért számítottam, hogy új hely meg sok ember plusz a víz megzavarhatja. Meg is zavarta. Először is dobálni akart a vízbe, ami ugye nem gond. Kivéve, hogy nem úgy van kiépítve a part hogy egyedül is elengedhessük és a strand bejárata is nyitott volt. Szóval Máté ezerrel, megbolydulva rohant a strand egyik végéből a másikba kavicsért az embereket és törülközőket rendre tereptárgyaknak tekintve. Tehát áthaladt rajtuk szembrebbenés nélkül. Én, amíg János a úszógumit és a labdát meg egyebeket fújt fel, kezemben az utazástól elcsigázott és nyűgösködő Bebével rohantam Mici után és könyörögtem, hogy ne lépjen már rá mindenkire és a törülközőkre. Válasz rettentő sikoltozás volt. Néha futtomban elkaptam egy egy jelentőségteljes pillantást a nyugodtan lángosozó szülőktől, miszerint két nagy pofon kéne ennek a kölöknek oszt majd mindjárt... A vízben először teljesen megmerevedett a kis teste ijedtében , de aztán az úszógumiban biztonságban érezte magát és megjött a kedve a dologhoz. Úgyhogy Jánossal lilulásig fürödtek aztán velem még kékülésig. Bebe viszont annyira utálta a nagy, hideg vizes fürdőt, hogy első alkalommal a félelemtől a Balcsi közepén kikapcsolt és egyszerűen elaludt a kezemben. Később már akkor is sírva fakadt, ha a lépcső felé indultam vele, úgyhogy hagytam az egészet és jól éreztük magunkat a pléden helyette. Ő nénikre vadászott a vigyorával, vagy elgondolkodva könyvet lapozgatott, amitől a fent említett nénik olvadozni kezdtek rögtön. A hétvégeken a strandra kiköltözött egy ugrálóváras is. Máté teljesen felajzva magyarázta, hogy " Sublótok vannak rajta!" Meg is mutatta, hogy a vár oldalára két tekebábu van festve hasonló szemekkel és arcvonásokkal, mint az egyik mesekönyvében a fiókos hasú Sublót hercegnőnek. A második strandolás már nyugodtabban telt nálunk is. Máté megismerte a terepet és lelkesen magyarázgatta magának, hogy " Nem lépünk a nénik törülközőjére!" Innentől mi is sörözős lángosozós család lettünk.
Máté persze tanulmányait bővítgeti. Meséltem már az új mániáról, a táblákról. Legyen az közlekedési, vagy rendszámtábla ő elragadtatva tapogatja . A rendszám táblákról jelenleg a betűket és a számokat tanulja néha pedig összeolvas egy két betűt. A legcsodásabb dolog számára vízi tábla volt a 120cm kiírással, amit minden strandolásnál meg kellett érinteni.
Azon a néhány hűvösebb napon pedig kirándulgattunk. Meglátogattuk az örök sláger Tihanyt. Most az átlagnál is túrista ízűbb volt. Viszont leltünk édes hirdetményeket egy étterem és egy bolt tábláján. Közkinccsé teszem, mert egy órát röhögtünk Jánossal. Magyaros étterem vendégcsalogatója: Borjú pörkölt- young buffalo stew. ( Szótár pedig nincs ...) Bár lehet, hogy tényleg ifjú bivalyt főztek aznapra. Boltban: Akció-Action. ( Bár ez meg lehet, hogy németül volt csak a mi angolos szemünket szúrta. Mindenesetre jól elszórakoztunk egy boltban történő lehetséges action-ökön.) A kilátás szép volt, bár Máté utálta mert akárhogy is dobált a falról a távoli Balatonba nem tudott beletalálni. Sétálni viszont szeretett.
Siófokon pedig parkoztunk és kacsákat etettünk. Mici el volt ragadtatva mindkettőtöl. A parkban lévő tó partján kavicsok is voltak és oda is lehetett menni velük a vízhez, így Máté mértékkel ez egy tökéletes hely volt. Bebe persze aludt egy jót, aztán meg vígan nézdegélte a tavat.
Jártunk a Veszprémi Állatkertben is. Maga az állatkert nem túl szerencsésen egy szűk völgyben van, ami a kifutók méretét eléggé behatárolja. De a környék mesésen szép. Érdemes távolabb parkolni, mert akkor végig lehet sétálni az erdő és a patak mentén. Mi is ezt tettük. Ugye patak, víz, híd, kavics és Mátét alig tudtuk elcibálni. Visszafelé Bebe kocsijába tettük és toltuk, Bebét meg én hordoztam magamra kötözve, ami Máténak ugyan nagyon tetszett, de az én gerincemnek és ízületeimnek a cirka 10 kilós Bebe már nem annyira. Ezt csak másnap jelezték a csontjaim. Persze az állatkertben Máté élt mint hal a vízben ( hehe), és otthon gondosan elmagyarázta, hogy láttunk prérikutyát, ami bár hasonlít mégsem wombat, és gólyát meg nyuszit és teknőst, meg kengurut ami ugrált.
Esténként sütögettünk a kertben. Ez szintén Mici kedvence volt. Itthon is többször indítványozta már, hogy menjünk tüzet rakni.
Szóval mindent egybe vetve, jó kis nyaralás volt.
A nagyok pedig itthon maradtak és eszük ágában sem volt utánunk jönni. Szerintem nagyon élvezték, bulit tartottak majd három napig suvickoltak. A ház még áll a party után is, a károk pedig enyhék. A nagyok tényleg irtó rendesek voltak, egy szavunk sem lehet.
