Mostanság két orvosi vizit dömping között henyélünk idehaza. Leszertném zavarni a sok vizsgálatot szeptember előtt, mert aztán biztos, hogy csak valaki fejlesztése helyett tudok elmenni audiológiára meg ambulanciára. Hétfőn azért már lezavartunk egy neurológiát. Áldott tudatlanság! A másnap bombátalanításra lezárt terep közepén áll a kórház. Bebe megérezve a helyzet súlyát, hogy Balázs doki néninek nem tudunk majd újdonságokkal szolgálni, gyorsan négykézlábra állt és többször felült ami őt magát is nagyon meglepte. A titok nyitja az volt, hogy egy óriási matracot terítettem le naki a hálóban és ezen már hajlandó volt produkálni. Biztos a szőnyeg túl kemény volt neki. Szóval a csípője erősen javul a doki szerint, de a bokája még gyenge, ezért nem tud felállni. Kaptunk rá egy olyan gyakorlatot, hogy a kivitelezéséhez szteroid injekciókra lenne szükségem, hogy a kellő izomtömeget felszedjem magamra. Bebe utálja így ellenáll ahogy csak tud. Máté addig is olvasni tanul. A kisbetűket a nagybetűk formájából levezeti ha tudja.
