Nyári nyűglődések

Te olyan vagy, aki nagyon szeretné Afrikát!- mondta egyszer egy kedves férfi nekem a debreceni menekülttáborban egy kiadós beszélgetés után. Minő tévedés, morfondíroztam a napokban. Elég nekem néhány nap harminc celsius felett és máris a halálomon vagyok. Fáj a lábam , az egész valóm olyan mintha mázsás súlyok húznának lefelé. Bármit elvégezni ötszörös energia mivel az agyam teljesen felmondta a szolgálatot. Segítség zombi lettem! Szegény gyerekek sincsenek jobb állapotban. Bezárva töltik a nap nagy részét. Unalom, nyűglődés. Az idejük nagy részét azzal ütik agyon, hogy civakodnak. Mivel mindketten ugyanazt a tárgyalási stratégiát választják, " Földet/ játékot, kifli csücsköt egyebet vissza nem adunk!" kezdődhet a huzakodás és a verseny sikítás. Közben a szemük sarkából lesnek, hogy megyek-e már igazságot tenni. Ha nem veszekednek, akkor vagy Benci egyszerűen csak harsányan nyafog, vagy hurcolnak és szórnak. Mindent, kockát, labdát, kártyát. Ma éjjel összesen öt műanyag állattal aludtam együtt, ebből egy Stegasaurus volt több tüskével. Máté hurcolta az ágyunkba.
Most tekintek csak igazi tisztelettel a légkondicionálatlan kórházakban dolgozó nővérekre és orvosokra, az út és házépítőkre, a földeken dolgozókra.
Remélem mindenki nevében, hogy hamar vége lesz ennek a mini Afrikának. Vissza nekem az életerőmet és kreativitásomat! Vissza az agyamat!!

Szakértők 2.0

Ismét elfogott a kétely. Már írtam januárban egy nagy port kavart bejegyzést erről a témáról. Akaratlanul, de megsértve valakit, akit nem akartam. Tehát most kissé aggódó szívvel állok neki megfogalmazni az aktuális kételyeimet. Már rég óta érlelem, és reménykedem benne, hogy hátha ti okosabbak lesztek nálam. Hátha valahogy rosszul látom a dolgokat, vagy kihagyom az összkép egy kulcsfontosságú részletét, és majd ti világosságot gyújtotok számomra.
Olvastam Szirka ezirányú kalandjait. Szirka, aki egy nagyon jóképességű, okos leányzó ( aki nem hiszi nézze csak meg), ovi előtti szakértésen esett át. Mondhatnám megszakértették. Kiderült, hogy mivel Szirka nem akart együttműködni, ezért nem tudták igazán felmérni. Még a járását sem. Apukája ugyan egy szobában volt vele a felmérés alatt, de őt épp kikérdezték mások.
Ha még jól emlékszem a dologra, valamikor megszüntették az általános iskolákba készülő gyerekek felvételiztetését. ( Nem tudom, hogy ez alól a spec. osztályok kivételek-e.) Némi elbeszélgetésen kívül, úgy emlékszem tudást mérni, felmérni nem lehet. Érthető, stressz helyzetben, márpedig idegen helyen,, idegen embereknek, még ha éppoly kedvesek is, egy 6-7 éves lurkó nagyon rosszul teljesít. Ha egyáltalán... Nem értem, hogy a helyzet amibe a mi gyerekeinket nemhogy 6-7 évesen, de 3 évesen akár beküldik egy szakértőin, mennyiben különbözik az előzőtől. Talán ők jobban megvillantják tudásukat egy ilyen szituációban? Őket meg lehet/szabad ítélni az alapján a pillanatnyi teljesítmény alapján, amit akkor nyújtanak? Lehet felőlük dönteni, reálisan javaslatot tenni az iskoláztatása/ óvodai elhelyezéséről? Ha nem, akkor meg minek ez az egész? Miért nem elég a korai vagy egyéb fejlesztésre járók esetében a gyerekekkel évekig foglalkozó gyógypedagógusok véleménye. Nem bíznak meg bennük? Persze tudom én, hogy ha nem vagyok elégedett kérhetek másik vizsgálatot, másik bizottságot, kitehetem egy újabb vizsgálatihelyzetnek a gyereket. Én valahogy nem érzem ezt igazságosnak. Tudom én, hogy kontrollálni kell néhány esetben a szülők intézmény választását is, hiszen megeshet hogy valaki mondjuk rosszul látja a gyermekét, és nem a képességeknek megfelelő intézmény mellett akar dönteni. De hát akkor sem értem, hogy egy ilyen gyors vizsgálat mennyiben segít a kérdés kibogozásában. A mi bizottságunk teljesen elfogadta Máté esetében a Delej utca véleményét. Tudták, hogy nem tudnak így nem is akartak szakérteni nála. Majd az iskola előtt. De itt van Bebe. Ő messze kikerül gyakran mindent aminek tudatos fejlesztés, vagy munka szaga van. Remekül felfűzi a kis karikákat a mozdonyra , ha ő szeretné, de ha erre komolyan rá akarom venni ellenáll. ( Karika eldob, morog, kacagva elmászik stb..) Ebből mire lehet következtetni majd, hogy nem tudja megcsinálni?
Szóval kérdések és kérdések. Hátha majd ti....

Mátéságok

Máté komoly vizsgálatnak vetette alá gepárdot, a műanyag állatkát. Mélyen a szemébe nézett, majd így szólt, " Nyisd ki a szádat!" Belekukkantva mindnet rendbentalált. " Most reagálnod kell!"- szólította fel a nyilván betgeskedő állatot.
Mostanában, ha nem tud valamilyen érzelmet kifejezni, nem talál rá pontos szavakat, egyszerűen valamilyen versből próbál odaillő idézetet mondani. Íme kettő ezek közül. Az alap helyzet, hoyg Mici megrémül a macskától, és bömbölve ordítja: " Jajgat a féreg,nehogy elnyelje!"
" Vigyázz, nehogy bajbaessél!" . Az első idézet Gryllus Vilmostól, a második Zelk Zoltántól származik. Ez az egész azért nagyon érdekes nekem, mert láthatólag Máté egyrészt jól értelmezte a vers részletek mondandóját, másrészt ezt még egy igen zaklatott helyzetben is jól alkalmazta.

Bebe füle ismét valamint kétségek és hátborzongások

Pénteken Bebe és én ismét nekilódultunk a Bethesda fülészetének. Röpke, fiatal lányos remények nyiladoztak szívemben amikor azt gondoltam, hogy se január se február nincs tehát nem lehet olyan sok beteg, ráadásul mindenki nyaral , így biztos hamar végzünk. Hát nem, kérem nem. Ugyan nincs januári füles idő, és így nincs sok beteg, valóban sokan nyaralnak is,de ez az orvosokra is igaz. Így jó doktorunk három ember helyett volt kénytelen dolgozni. Ismét cirka három óránkba került bejelnetett időponttal együtt egy negyed órás, vagy talán még annyi időt sem igénylő vizsgálat. Bebe szépen viselte, csak a végén nyüglődött amikor már nagyon éhes és álmos volt. Játszottunk, énekeltünk. A helyzet a következő. A dobhártyája mögött még mindíg ott a folyadék.Felajánlottak egy júliusi időpontot a dobhártyaműtétre. Orrmandula kétséges, mondjam meg én hogy horkol-e sokat éjjel. Most aztán itt ülök a nagy lelki konfliktussal, műtessek vagy ne. Az orrmandula négy éves kor előtt ha kiveszik hajlamos visszanőni. Ugyanakkor Bebe arcüregében gyakran hetekig keringenek a bacik ami lehet, hogy a nagy orrmandula miatt van. Ráadásul jajj vérzik és egyáltalán ....Még Laci dokival konzultálok.
A végkimerülés határán vergődő dokink már jövő hét után műtötte volna négyszázötvenhatodikként aznap, de én visszariadtam. Szegény alig áll a lábán, legyen inkább szeptemberben a műtét, közvetlen a vakációja után. Ráadásul három hétig a környéken kellett volna maradnunk,ami az augusztusi mega családi nyaralás miatt lehetetlen. Egy vagy két éjszakát bent fogunk aludni. Én egy remek dönthető hátú széken. Viszek könyvet, és sok sok kávépénzt, hogy ne aludjak bele a kiságyba. Elképzelésem sincs a következőkről. 1. Hogyan győzzem meg Bencit arról, hogy nem ehet és nem ihat hat óráig a műtét előtt. Etekintetben nem ismer tréfát! . 2.Ugyanez műtét után. 3. Hogy fog Benci elaludni a kórházban hat másik gyerek között a nyüzsiben.

Vasárnap: Siófoki Képriport

Történtek mindenféle izgi dolgok szerda óta, majd Mama elmeséli, én most egy képes beszámolóval szolgálnék sokadik kötelező siófoki kirándulásunkról (Máté szívesebben etet hattyút és megy ki a mólóra a strandra járásnál). Képek az alábbi linken:

http://www.facebook.com/album.php?aid=2026522&id=1031894352&l=db540d356b

Illetve különleges eseményként hekkeltünk; szegény halnak esélye nem volt, közel egy kilós súlya ellenére percek alatt elfogyott, amint az a képen látható. Van egy olyan érzésem, hogy leszármazottaim anyai ágon piranha-génekkel is rendelkezhetnek...

Szerda: Tíz év, veszprémi állatkert

Szerdán egyrészt tízévesek lettünk (Mama+én), másrészt a kedvező időjárásjelentésre tekintettel úgy döntöttünk hogy ma lesz a napja hogy meglátogatjuk a veszprémi állatkertet. A szokatlanul szervezett logisztikai tervezésnek köszönhetően kicsivel fél kilenc után már úton voltunk (egyéb napokon ilyenkor szoktunk másik oldalunkra fordulni, ha a fiatalok hagyják), és így a kilences nyitás után nem sokkal már benn is voltunk a kapun; gyakorlatilag egy lélek nem volt, pedig a nap szépen sütött. Mondjuk mire kifele jöttünk tizenegy körül már volt tömeg rendesen.

Két kedvenc új állatunk a vízidisznó (mivel erősen hasonlít otthoni kedvenc tengerimalacainkra) és a sivatagi róka, akinek na evét Máté többféleképpen mondja (pl sír a tavi róka). Utóbbiból két példányt láttunk, az egyik fel-alá rohangált egy többé-kevésbé állandó nyolcas útvonalon a két összenyitott ketrecben (Mama szerint ő is biztos autista), a másik pedig meredten figyelte különböző pontokról. Mivel a rókákok üveg mögött voltak, nem tudtam őket lefotózni, de a linken található néhány kép a többiekről. Tavalyi nagy kedvenceink a prérikutyák csapatépítő tréningen lehettek valahol, mert színüket sem láttuk, csak az üres lyukakat sikerült lencsevégre kapni, és a csíkosfarkú makik is elvonultak jöttünkre.

http://www.facebook.com/album.php?aid=2026198&id=1031894352&l=ebf0734a05

Vasárnap: privatizáltuk a világosi strandot.

Vasárnap miután elvonult a délutáni vihar, csapatostul kiszálltunk a világosi strandra hogy na most már aztán fürdeni fogunk, mert a víznek melegnek kell lennie, és már negyedik napja itt vagyunk, és különben is. A víz több mint meleg volt, lélek viszont nem volt egy sem, beleértve a pénztárost. Képek a lenti linken.

http://www.facebook.com/album.php?aid=2026024&id=1031894352&l=b27e529925