2009. március 25., szerda

Csigák

Mátéval és Bebével az erdőt jártuk a hétvégén. Gyűjtögettünk, ahogy Máté mondta. Megnéztük ki lakik a kő alatt. Máté örömmel kommentálta, hogy "Szemtelen csigák vannak a kő alatt!" Meztelen csigákat találtunk.

Szüneteltünk

Több okból is. Aki nem hányt az köhögött, aki nem köhögött az taknyos volt. Volt aki mindkettőt és akadt aki felváltva.
Ráadásul Mátém ugyan nagy ovi kedvelő, de néhány hete nagyon anyás lett. Délután kikövetelte hogy csak vele foglalkozzak. Ha a konyhába merészkedtem azonnal pisilnie vagy ennie kellett valamit. Sokat fejlődött. Játékokat szállít Bebének és utána megdícséri magát érte. Mesét hallgat szigorúan waldorfiánus módon. Szóban vagy nagyon jelzés szerű bábokkal illusztrálva. A délutáni foglalkozásokról, amit én tartottam neki, lemondtunk mert nem akarom túlterhelni. Beszélgetünk, mesélünk, énelkelünk. Segít a házimunkákban, legalább is egy kicsit.
Bebe pedig a felállással próbálkozik. Egymásra rak kockákat ( na jó, több kevesebb sikerrel), sánta rókában csúszkál. Kriszta kikísérletezte a "szelíd erőszak" módszerét vele kapcsolatban. Nem engedi elinalni, helyette gyorsan vált és énekel egyet neki. Bebe szerfelett élvezi ezt a társasjátékot. Ő inal, mi megállítjuk.
Szóval, kérlek legyetek velünk most türelmesek amíg az elszakadási sokk tart Micinél.

2009. március 5., csütörtök

Zöld Kakas

Hallottatok már a Zöld kakas iskoláról. Ez egy olyan középiskola ahová a máshonnan kibukott, lemaradt gyerekek járnak. Emberséges hangnem, a személyiségük tisztelete és a a magas szakmai háttér teszi lehetővé, hogy ezek a másoknak nem kellett gyerekek befejezhessék a középiskolát és álmaik lehessenek. Hallgattam őket a rádióban és összeszorult a szívem, hogy hát ezek meg milyen helyes gyerekek a rózsaszín kakastaréjuk meg egyéb skrupulusaikkal együtt. És sok helyen mégsem kellettek, nem akartak velük kínlódni, ők voltak a selejt. "Volt akit megvártunk."-mondja az igazgatónő-." Másfél év rehab után jött vissza, akkor már tisztán a herointól.Ma szociológus. " De hány ember legyintett volna, hogy csak egy drogos. Nem lesz az ilyenből semmi. De tényleg, milyenből is nem lesz semmi, és mi is az a semmi ami nem lesz. Ki a valami, vagy mindenki valaki?
Jó hír az integrációról. Kis késéssel, de végre hallottam az engem aggasztó kitételekről is. Az ezt vállaló tanárok magasabb bérezéséről és szakmai háttér megteremtéséről szóltak a hírek. Reménykedjünk, hogy a mostani válság nem húzza keresztbe a számításokat, mert integrálni kell, kéne, de jól kéne.