Több okból is. Aki nem hányt az köhögött, aki nem köhögött az taknyos volt. Volt aki mindkettőt és akadt aki felváltva.
Ráadásul Mátém ugyan nagy ovi kedvelő, de néhány hete nagyon anyás lett. Délután kikövetelte hogy csak vele foglalkozzak. Ha a konyhába merészkedtem azonnal pisilnie vagy ennie kellett valamit. Sokat fejlődött. Játékokat szállít Bebének és utána megdícséri magát érte. Mesét hallgat szigorúan waldorfiánus módon. Szóban vagy nagyon jelzés szerű bábokkal illusztrálva. A délutáni foglalkozásokról, amit én tartottam neki, lemondtunk mert nem akarom túlterhelni. Beszélgetünk, mesélünk, énelkelünk. Segít a házimunkákban, legalább is egy kicsit.
Bebe pedig a felállással próbálkozik. Egymásra rak kockákat ( na jó, több kevesebb sikerrel), sánta rókában csúszkál. Kriszta kikísérletezte a "szelíd erőszak" módszerét vele kapcsolatban. Nem engedi elinalni, helyette gyorsan vált és énekel egyet neki. Bebe szerfelett élvezi ezt a társasjátékot. Ő inal, mi megállítjuk.
Szóval, kérlek legyetek velünk most türelmesek amíg az elszakadási sokk tart Micinél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése