Legyünk pozitívak!

Régóta nem jártam én sem a saját házam táján, mivel Bebe nem az egyszerű korszakát éli. Dióhéjban, pakol, rombol, dobál, életveszélybe kerül és persze mindezt a kétévesek ( na jó, ő már három)természetes bájával. Néha a hajam az égnek áll, de már kifejlesztettem olyan szuper hallást és érzékelést mint ami a Superman filmekben Superman sajátja, tudok lábbal gyereket dajkálni és kézzel közben főzni. Az én kriptonitom a kialvatlanság.Most pedig várom a filmes ajánlatokat a következő Superwoman főszerepre.
Na és ezután amiért pozitívak lehetünk. Árvai Gabi kisfia is egy jó integráló oviba került egy kis kitérő után. Éljen, éljen a XIV. kerületi Zöld Lurkók Óvoda, és főként a dolgozói! Bizony igazat kell adnom Gabinak abban, hogy a hozzáálláson áll vagy bukik minden. De ahol a mi kis különlegességeinket lerázzák, lekezelik ott biztosak lehetünk abban, hogy az alkalmanként problémás korszakukat élő, esetleg nyughatatlanabb gyerekkel is ez történik. A hozzáállás miatt.
Tartozom három iskolával is ahol jól kezelik az integráció nehéz, de nagyon szép feladatát.
Deák Diák Általános Iskola. Ide Olivér jár, és az első osztály túlélése után szépen szárnyal felfelé iskolai és filmes karrierje. Láttátok a tévében?
Norka barátnőm által ajánlott Klebersberg Kúnó Ált. Isk. és Gimnázium. Második kerület, de úgyszintén jóhírű.
A harmadik pedig a bábozó atyával ellátott Kolping Általános Iskola és Gimnázium a Váci úton. Nekik van spec épértelmű auti csoportjuk , a Csillag csoport, egy zseniális tanítónénivel akinek a saját gyermeke is idejár. A csoportból alkalmanként integrálnak egy egy órára vagy teljes időre is gyerkőcöket. Minden srácnak saját személyi segítője van egy lelkes fiatal személyében. Az arra alkalmas gyerekek pedig a normál osztályokban is tanulhatnak. A tapasztalatok szerint ők is jól teszik a dolgukat. A bábozó atyáért pedig személyesen is odavagyok így a képek alapján. Már félre ne értsétek, a bábozós atya bábozós módszeréért ami abszolúte gyerekbarátnak tűnik.
Szóval lehet ezt így is kérem! Ahol a szívetek ott a kincsetek!- mondta Jézus. Kérdés, hogy az integrálók hajlandóak-e a szívüket beletenni a dologba. Mint azért látni akadnak ilyenek is. Szóval ha valaki ovit vagy sulit keres, talált az írja csak le bátran ide. Segítsünk egymásnak így is!

Bréking!

Így evett.

Bebe nem eszik. Tegnap dél óta tart a sztrájk. Bármit is kínálok. Nem. Amúgy jókedvű, vidám, és szokásosan csirkefogóskodik. De enni azt nem. Tudom, majd megéhezik...De ő Bebe, aki még a másik ember tányérjába is belekezd gondolkodás nélkül ha ebéd közben elfogy a tányérjából az adag.

A verseny tovább dúl.

Timakka új jelölttel csapott a húrok közé. Bocs a képzavarért! Ismerjétek meg a Mákvirág ovit!

Új jelöltünk verhetetlen specialitása az embervásár. Eljönnek a spec oviba, válogatnak a jelöltek között, és gyors ítélettel lohasztják le a lelkes szülőket, miszerint egy gyermek nem változik fél év alatt. Már ez a summás kijelentés is sokat sejtett szakmai hozzáértésükről, hozzáállásukról. A szakmai alázatról pedig az árulkodik, hogy nem hajlandóak elfogadni egyetlen valódi szakértő véleményét sem. Átgondolni sem. Próbát tenni sem. Összefoglalva, jönnek , látnak, válogatnak, visszamennek. Ja , és kiosztanak.

Összetehetjük a kezünket, hogy Timakka fia fennakadt a szigorú szűrőn, és alkalmatlannak találtatott, mert így most egy másik integrált oviban vígan beilleszkedve élhet.

Drágáim! Ez nem a mi szégyenünk, nem a gyermekeink szégyene, hanem annak a gyanúsan fejpénz orientált integrációnak nevezett valaminek, ami ma szeretett hazánkban működik.

Na de. Arra gondoltam, hogy ne csak a negatívumokról beszéljünk. Ha valaki tud valóban jól integráló intézményről, pedagógusról emeljük őket egy kicsit a piadesztálra. Meséljünk arról is hogyan és miként oldották meg a kihívást, és miért jó ott gyereknek lenni. Ha akarjátok küldhetitek emailben is pestikriszta kukac té onlájn hu címre. Hátha tanulnak az intézmények ebből is.

Az iskolák akikre nem vagyunk büszkék.

Egy ma délutáni visszautasítás után ami egy egyszerű általános által ért Máté személyét illetőleg, ( "na azért ilyenek nálunk nincsenek"), megteszem az első ellenlépést és megalapítom az akikre nem vagyunk büszkék díjat. Ezt azon iskolák nyerhetik el auti felnőttek/gyerekek részéről, amelyek a teljes előítélet és lelki homály állapotában reagálnak/tak rájuk, illetve képesek voltak megfelelő szintű kifinomult módon bizonyítani a kooperatív képességeik teljes hiányát. Feltétlen kritérium, hogy az elutasítás előtt ne ajánljanak fel személyes találkozót, és ne lássák a gyereket Kedveseim, ne hagyjuk magunkat! Nevessünk mi a végén!

A kezdő duó:

Palánta Iskola Pilisvörösvár ( bevallottan sni-s gyerekek integrált oktatását vállaló iskola, de mivel már láttak egy autit nem kérnek belőle többször).

Kalász Suli Budakalász ( bár itt csak egyelőre az iskolatitkár mutatott megfelelő szintet, nincs nagy kedvem az igazgatóval is megismételni a csevejt) Nálunk hangzott el, hogy na azért ilyenek nálunk nincsenek. Szintén vállal sni-s kisfickókat, már amennyiben nincs sok baj velük ezek szerint.

A díjazók vállalják, hogy memoárjaikban megemlítik azon intézmények nevét, akiknek az égegyadtavilágon semmit sem köszönhetnek. Az első páros ütős, de nem reménytelen felülmúlni.

Skanzen képekben elregélve.

Ebédszünet.

Kukorica derce.

Kinek a pap, kinek a papné. Avagy ki hol szeret ülni.

Az egyik udvaron szabadtéri játszodát leltünk.

Lépcsőn pihen Mosi és Gazdája.

Megcsodáltuk a mályvákat is, és üldögéltünk a kispadon.

Komposztálódtunk. De az is lehet, hogy ez egy vonat.

Újra itthon.

Újra itthon vagyok! Már úgy értem, hogy a bőrömben. Hosszan hallgattam, mert a nyár minden percét a kereséssel és önmagunk szétszórt darabkáinak összerakosgatásával töltöttem. Nem sokat csináltunk, mégis sokat tettünk a nyáron. Volt persze nyaralás a Balatonon, de főként az erdőt jártuk a gyerekekkel és csak beszélgettünk és beszélgettünk. ( Máté bezéde, minő érdekesség, sokat javult:) ) Megint egymásba kapaszkodtunk, megint együtt mozdulunk. Jó újra itthon lenni a bőrömben.

Az ügy érdekében lemondtam néhány fejlesztést. Nem vállaltuk a szupernek ígérkező, de újabb napot elfoglaló mozgásfejlesztést. Egy napra tettük a csoport és egyéni terápiát Bebének, és Máténak megtartottuk a csütörtöki Kati nénit a Delej utcában. Így működni látszik a dolog.

Máténak azóta volt egy felülvizsgálata is az autiban. Ez alaklommal egyedül volt a vizsgáló pszichológussal. Sztahanovi jellemét ismét megvillantotta, mivel a feladatos azstaltól csak külön könyörgésre volt hajlandó felállni és játszani menni. Ő még látott kikészített feladatokat, addig meg nem szokott távozni. Az eredmény: a beszéde sokat javult, a kéztő gyengesége viszont nem ( ez a fránya kis izomcsoport kéne de nagyon majd a kézíráshoz), feladattudata kiváló, a mozgása nem, a bonyolultabban megfogalmazott , több szempontú feladatoknál még elvérzik ( itthon nem, de az idegen környezet ezek szerint még megzavarja). Javaslat: maradjon 8 éves koráig az oviban, ha lehet ebben, és járjon külön tornára. ( Nem nagyon látom lehetőségét se annak, hogy Mátéval usziba járjunk, mivel Bebe is itt van, sem pedig annak, hogy a torna szárazföldi változatát gyakoroljuk, mivel hogy rám hárul az egyéni fejlesztésének egy része, így a délutánjaink éppen elfogadhatóak így, és még a kötetlen séta is belefér.Szóval marad az alapozó terápia az oviban és az önálló egyensúlyozás a farönkökön.

Bebó is ügyesedik. Már egész szépen járdogál. Új szava a kör -kö. Persze egyre akaratosabb, ahogy ez ebben a korban már csak lenni szokott. De még mindig ugyanaz az elbűvölő sármőr is egyben.

Ui: a képek nyáron készültek ama balatoni nyaraláson. Igen a karcsú, sellőszerű

lény Bebe mögött én vagyok, vizesen és kissé fáradtan a folyamatos cúszdára emelgetéstől.

Máté olvas és nyelvet újít

Bizony, Máté váratlanul olvasni kezdett. Eddig is tette, de nem olvasott úgy ahogy a nagykönyvben ez áll. Bár a betűket és számokat úgy két éve ismeri a rendszámtábla korszakából kifolyólag, de semmilyen hajlandóságot nem mutatott arra, hogy egybe is olvassa őket. Nem érdekelte a dolog, én meg nem erőltetem az ilyesmit. Az a filozófiám, hogy eltölthetsz kínkeservvel egy fél évet azzal, hogy megpróbálod rávenni a gyereket hogy olvasson, vagy kivárod az idejét és megteszi magától egy hét alatt. ( Ezért is "szerelmem" az Okosbaba program, ahol már néhány hónapos csecsemők trenírozása folyik ezirányban. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy ha ezek az okos babák, akkor a többiek nyilván a buta babák...)

"Szól a kaparinty, az a nagy tarajú..." énekelgette Mici múltkor. Kérdeztem tőle, hogy mi az a kaparinty? A kakas.-mondta a kis Kazinczy.

Új fajt fedeztek fel!

Szakavatott bogarászunk Dr. Sheldon Mici Cooper új fajt fedezett fel. Jórészt a maga szórakoztatása végett keresgélt, mikor ráébredt, hogy a titokzatos Világegyetemben több Mici is létezik. Amit azóta kiderített erről a titokzatos fajról/törzsről:
1. Több Mici is van.
2. Titkos jellel magához tudja hívni őket. (Száj nagyra tát, és a nem fajtársak számára halk sóhajtozásnak tűnő hangot hallat.)
3.Emlősök, ezért Felfedezőnk is tudja szoptatni a kis Miciket.
4. Vastag farkukon ugrálva közlekednek.
5. Csapatban élnek.
6. Barlangokban laknak és nem szeretik az égdörgést.
7. A káposzta a kedvencük, de ha fű van az is jó.
8. A fénytörési sajátosságaik miatt egyedül Máté számára láthatóak. Nekem már többször is mutatta, hogy merről jönnek.
Az új faj avagy törzs neve, a Képzeletbeli Micik.

Mega Találkozó

Csevegett a kispadon.

Szerelmezett...

Kutyát látott...

Nem is olyan régen volt nekünk egy nagy családi találkozónk Anna és Eszter szervezésében. Minden Kühne és azok csatolmányai Bükkszentkereszten töltöttek néhány napot . Még családi póló is volt, fehér és rajta a felirat, hogy Kühne találkozó 2010. Ebben voltunk mind, ami végtelenül mókás volt, mert Bükkszentkereszt nem túl nagy, és ebben különböző csoportokban sétálgatott egy csomó egyenpólós családtag. Valószínűleg valamilyen szekta benyomását kelthettük így első látásra.

Voltak azért félelmeink Máté és az ismeretlen rokonok relációját illetőleg. Nem is alaptalanul. Mikor megérkeztünk és őt körülkapta egy hangos és lelkes csoport, teljesen kikapcsolt (melt down ahogy a szakirodalom hívja). Csak hangosan védeni tudta személyes szabadságát. Gyorsan visszavonulót fújtunk a szobába, ahol még a fejét is betakarta az egyenpólókkal, úgy szepegett bent. A közös ebéd után, amin Nagypapa még verset is szavalt, kirándultunk kiscsaládilag, és ez már feldobta őt is. A környék meg a falu tényleg meseszép, olyan Csobánka jellegű, csak rájuk nem eresztettek akkora forgalmat, mint ránk. Este aztán volt tábortűz, ahol minden gyerek ( Annát idézem) szalonnát akart sütni, és minden felnőtt meg akarta tanítani őket erre, meg éneklés is. Máténk, nem túl tiszetelettudóan, de úgy kommentálta a dolgot, hogy " A rokonok ordítanak az udvaron."

Másnap már teljesen helyreállt Máté lelke is. Erzsi nénivel még pacsizni is hajlandó volt.

Bebe... A családi együttléteket egyenesen Bebének találták ki . Élt mint hal a vízben, ahogy látszik. Csak azt volt nehéz eldöntenie kivel is szerelmezzen pillanatnyilag. Teljesen kivirult, és nem győzte jóindulata és szimpátiája minden jelét az összegyűltekre zúdítani. Még azt is eltűrte, hogy a kis Lottit gyömöszöljem egy kicsit, addig ő választott girlfriend-jén Kathrinán csüggöt áhítattal.

Szóval jó volt nagyon. Mert sokan vagyunk, és együtt is tudunk lenni, és ez valami olyasmi ami már nincs ebben a világban vagy nagyon ritka. Az én családomban legalább is nincs ilyen kohézió valamiért. De itt jó volt otthon lenni.

Anna és Eszter, jövőre is mennénk....

Dr. Sheldon Cooper

Máté verse, amit a mega családi találkozó után írt.

Kis galamb, puha galamb, kicsi szőr golyó,

Kis galamb, puha galamb, purr,purr,purr.

Na most, egy kis magyarázat. Dr. Sheldon Cooper egy zseniális sorozat autista tudósa, aki több vonatkozásban is hajaz Mátéra.

1. Mindketten utálják a kutyákat.

2. Mindketten gyermekkori feltalálók. ( Máté legutóbb az elemmel működtethető posztert találta fel.)

3. Félnek Goofytól. Máté ugyan eddig csak egy óriás reklám nyulat látott, de attól elmenekült, gondolom Goffy is a frászt hozná rá.)

4. Őszinték. Néha túlságosan is, ugye értitek...:)

5. Ez csak előzetes jóslás, de gyanítom Máténak is meg fog gyűlni a baja a kortársakkal.

6. Mozgáskultúra.

Mega családi happening... Hamarosan tudósítok erről is.

A fenti kép régi ugyan de azért szeretem.

Collapse

Látta valaki a filmet? Én már csak nagy vonalakban emlékszem rá, főként egy jelenetre. A sok stresszel szembesülő Michael Douglas egy dugó közepén kiszáll az autóból, becsukja az ajtót és egyszerűen elsétál. Na , így éreztem mostanság magamat. Mint Michael Douglas a kormány mögött kiszállás előtt. Már április eleje óta éreztem, hogy baj van velem. A dolgok egyre szürkébbek, egyre csikorgósabbak lettek. Feszült lettem és fáradt. Nem leltem már kedvemet sokmindenbem, sajnáltam magamat bőszen. Persze ráfogtam ám mindenre a problémát. Biztos a frontok, meg az új vérnyomáscsökkentő... És hajtottam tovább a mókuskereket. Aztán jött a nagy összeomlás . Május közepe tájékán egyszer csak nem tudtam aludni többet. Napokig, hetekig két órákkal próbáltam ugyanúgy funkcionálni.( Nem lehet....) Aztán amikor már eléggé kikészültem egyik éjjel kénytelen voltam szembenézni a ténnyel, hogy a testem jelez. Benyújtja a számlát a folytonos rohanásért, stresszelésért. Ezután jött az önvád, csak rám számíthatnak, én nem adhatom fel, Isten rám bízta őket, én meg... Aztán ez is csendesült bennem. Újabb éjjelek jöttek és egy csendes Hang, "Az én igám könnyű...!" Ami hát összetör egyszerűen nem az Ő igája, hanem valami amit mi vettünk meggondolatlanul magunkra, esetleg mások terheltek ránk. Szóval léptem egyet. Jövőre nincs több fejlesztés heti kettőnél. Viszont lesz idő sok szerelmezésre, barátkozásra, nézelődésre, pakolászásra. Ahogy serpák mondták a hegymászóknak egy alkalommal, "Túl gyorsan megyünk, elhagytuk a lelkünket, meg kell várnunk amíg utolér." Hát így hagytuk mi is el a mi lelkünket, most pedig leülünk és megvárjuk a míg minket is utolér a miénk.

Az igaz hitrül... (vagy legalább is annak a bontakozásárul)

Eddigi ténykedéseimet, hogy személyes hitemből akár egy szikrányit is átadhassak a legkisebbeknek, főként a szeretet átadására szorítottam. Ez talán mindennek a kezdete és vége, szóval az irány azért annyira nem volt rossz. Kedves történet az akkor már aggastyán János apostolról, hogy amikor tanítványai unszolták, hogy prédikáljon az istentiszteleten rendszerint már csak erre az egy mondatra szorítkozott " Gyermekeim, szeressétek egymást!".

Szóval, én is "csak" szerettem őket, mivel Mátét egyáltalán nem izgatta egy láthatatlan Lélek jelenléte eddig, Bebe hát ő meg csak kicsike. Mostanra viszont fordult a kocka. Az evés előtti és esti imákat számon tartják, mi több Bebe igazi kultuszminiszterként, ha észleli hogy valaki ima nélkül kezdene enni az asztalnál, a kis kezeit összekulcsolva fixírozza az illetőt amíg az észbe nem kap. Máté pedig esténként végeérhetetlen hálaadó alkalmakkal örvendeztet meg. Meg akar köszönni Jézusnak mindent ami csak az eszébe jut ( cipőt, játékot, Bebét stb...) Általában azzal a misztikus kijelentéssel zárja , hogy " Bent van a Jézus!"

Mátéságok és Bebeségek

Máté egyik este kissé lehangoltan jelent meg a nappaliban lefektetés után.- Mi történt Micike?-kérdeztük. -Elaludt a gyertyám, fel kell kelteni.-
Emlékeztek, Máté egy zárható mécses fényénél alszik el. Mostanra túl lettünk a nemalvós korszakon végre. Viszont teljes gőzerővel dúl a mamázós korszak. Az ideje javarészét az ölemben ülve tölti, meséltet és énekeltet magának. Egész csinos népdal repertoárt sajátított már el. Még a hajlítások is pontosan a helyén vannak amikor énekel. Amúgy sem marad el mellőlem egy pillanatra sem. Igen, még a wc ügy is közügy lett. Ha templomba megyek, még késő este is néha kijön ellenőrizni szombat este, hogy nem párologtam-e el.
Nem tudom írtam-e már a Delej utcáról, ahová Máté mostanában heti egyszer egyéni fejlesztésre jár Katihoz. Nagyon szeret ott lenni, Katit pedig teljesen a szívébe zárta. Úgy dolgozik neki mint egy kisméretű sztahanovista. Kati így is becézi. Komoly arccal üldögél az asztalnál, akár háromszor, négyszer 10-12 percet is némi átvezető játékkal körítve, és addig nem áll fel az asztaltól amíg mindent meg nem oldott. Akkor sem ha Kati magára hagyja. Nagyon büszke vagyok rá!
Bencó... Na igen. Először is nekem még nem volt két és fél évesem aki megérezve, hogy aznap rosszul vagyok az ágyra parancsolt és betakart. A beszéddel is haladunk. Cica hoppá!- mondogatja miközben kiköpdösi az ételt az etetőszéke alatt keringő macskáknak. Anya, hamma, búú, oroszlánhang, miáú, kutyaugatás, háp . Ezeket mondja már. Na, meg mostanában lakberendez. Most nem a szétdobált játékokra gondolok, hanem az eltologatott bútorokra. Járni tanul velük.