Eddigi ténykedéseimet, hogy személyes hitemből akár egy szikrányit is átadhassak a legkisebbeknek, főként a szeretet átadására szorítottam. Ez talán mindennek a kezdete és vége, szóval az irány azért annyira nem volt rossz. Kedves történet az akkor már aggastyán János apostolról, hogy amikor tanítványai unszolták, hogy prédikáljon az istentiszteleten rendszerint már csak erre az egy mondatra szorítkozott " Gyermekeim, szeressétek egymást!".
Szóval, én is "csak" szerettem őket, mivel Mátét egyáltalán nem izgatta egy láthatatlan Lélek jelenléte eddig, Bebe hát ő meg csak kicsike. Mostanra viszont fordult a kocka. Az evés előtti és esti imákat számon tartják, mi több Bebe igazi kultuszminiszterként, ha észleli hogy valaki ima nélkül kezdene enni az asztalnál, a kis kezeit összekulcsolva fixírozza az illetőt amíg az észbe nem kap. Máté pedig esténként végeérhetetlen hálaadó alkalmakkal örvendeztet meg. Meg akar köszönni Jézusnak mindent ami csak az eszébe jut ( cipőt, játékot, Bebét stb...) Általában azzal a misztikus kijelentéssel zárja , hogy " Bent van a Jézus!"
6 megjegyzés:
......:*).....
Nagyon örülök, hogy végre újra itt vagytok a virtuális térben, nagyon hiányoztatok már. János szűszavú információi a facebookon csak arra voltak jók, hogy egyre inkább érezzem a közvetlen kapcsolat hiányát.
....uhhh....
Jó ideje nem jártam erre, ezek szerint nem is kellene? Fogyatékosságot kihasználó gyerekkori indoktrináció, ez azért még engem is meg tudott lepni. Wow.
:-(
Kedves Meredith! Ha mégis visszajönnél:
Szeretettel üdvözlünk a szabadon gondolkodók táborában!
Kérlek, gondolj bele a következőkbe is:
1.) A mérlgelésnél érdemes különválasztani a hitet, a vallás szabályrendszerét és az intézményrendszerét.
2.) Az őszinte hit élni segít.
3.) "indontrináció" nélkül nincsen nevelés.
4.) A cselekvések rendszeres, megbízható ismétlődése is segít a fejlődésben. Itt Bence jókedvvel gyakorolja a várakozást, amit nem is olyan könnyű megtanulni.
Egyebekben jó egészséget, sok-sok toleranciát és empátiát kívánok!
Üdvözlettel
Marika nagymama
Kedves Merdith!
Ha te nem szeretnéd indoktrinálni a gyermeked, ne tedd, hiszen ebben áll a szabad választás joga. Elgondolkodtató, hogy hol kezdődik az indoktrináció és hol végződik. Annak fogahtó-e fel, hogy márpedig ikolába magyünk, vagy hogy köszönünk az utálatos szomszédnak is... Te is bizonyára adsz át értékeket a tieidnek, olyan dolgokat amiket te fontosnak tartasz, téged segítenek az eligazodásban. Hogy aztán késöbb a felnövekvők mit tartanak meg és mit vetnek el a csokrodból, az megint csak a szabad döntés kérdése. Épp így van itt is. Ha ismernéd a gyerekeimet, biztos tudnád, hogy több szabadgondolkodó is akad köztük. És ez nem baj, sőt nem bánt engem. Istennek ugyanis nincsenek unokái csak gyermekei. Ezt is tiszteletben tartjuk.
Az hogy a fogyatékosságukat kihasználnám bármiben is... Hát minimum azért kikérném magamnak, de csendesen arra kérnélek ehelyett, hogy olvasd végig a blogot, és ha ez a kép alakult ki benned rólam, hogy kihasználom őket, úgy kérlek hogy fejtsd ki bővebben. Másrészről számomra a gyermekim nem fogyatékosok.Speciális igényűek esetleg.Harmadrészt pedig, a nem spec igényű gyermekimet is hasonló szellemben neveltem fel, átadva a saját hitemet, és elfogadva segíteni őket abban, hogy megtalálják a sajátjukat. Ha ez bűn vagy elfogadhatatlan számodra, kérlek csak próbálj együtt élni a gondolattal abban a szellemben, hogy én is igyekszem tiszteletben tartani a tiédet.
Ha kicsit tágabban gondolkozol még az alternatív pedagógiák is ismerik ennek az életkornak a vonzalmát a mitológiához, mesékhez. Természetesen számunkra ezek nem egyenértékű dolgok a Hófehérkével, de tény hogy a gyermekkor egy bizonyos szakaszába érve elkezdődik ez a mítikus gondolkodás. A fejlődés egy lépcsőfoka. Itt annak is örülhetnél,ha megpróbálnál kicsit elvonatkoztatni a "fúj vallásos nevelés"témakörétől, hogy ebbe beleléptek az enyémek is.A gondolkodásuk, Mátéról van itt most ebben a vonatkozásban főleg szó,nagyot fejlődött. Bebe, a rituálét élvezi. Én hiszem, hogy több és szebb lesz az életük ettől. :)
1. Valóban, bár mondjuk az se biztos, hogy jó, ha vki felnőttkorára is megtartja a képzeletbeli barátait, az intézményrendszer stb nélkül.
2. Miért kéne mindenáron élni?
3. Tudom, ezért (is) nem lesz gyerekem. De azért szvsz különbség van a "köszönj a csúnya bácsinak is (mert különben szociális pária leszel és nem tudsz elhelyezkedni, ergo éhenhalsz)" meg a "XY viselkedés nem tetszik a főnöknek, ergo tartózkodj tőle, és azoktól, akik művelik (ez főleg abban az esetben necces, ha amúgy az adott viselkedés nem árt senkinek)" között.
4. Ez mondjuk igaz. ...és? :-)
Amúgy végigolvastam a blogot. Legalábbis jó ideje követtem. De eddig ez a téma nem nagyon jött elő.
(A nem-PC fogalmazásért a speciális igényű gyerekekkel kapcsolatban elnézést, de én ilyen szóhasználati finomságokon nem szoktam fennakadni. Biztos mert aspergeresként hiányzik belőlem az empátia.)
Megjegyzés küldése