Ki ez?

Hogy az előző témától egy kicsit lehangolt lelkünket felmelengessük, megkérdezném, hogy ki látható a képen, és minek öltözött az illető. Tippelhettek, legyen egy jó napunk.

Esélyegyenlőség

Mici nem mehetett a héten fejlesztésre. Nem beteg volt, hanem mert a Felzárkózunk Alapítvány fenntartója, vagy az épület üzemeltetője, nem tudom melyik, de nem akar fűteni. Le kellett mondaniuk az órákat és reménykedni abban, hogy egyszer majd lesz fűtés is. Magyarország 2009. esélyegyenlőség.
Rádió riport egy autista kisfiút nevelő anyukáról, aki nem tudja oviba küldeni a fiát mert vagy nincs hely, vagy autistákkal nem tudnak mit kezdeni vagy nem körzetes, vagy... Ami a legszebb volt, hogy jótanácsként azt is mondták neki, hogy ne árulja el, hogy a srác autista, mert így esélytelen, arra hogy bárhova felvegyék. És ez még csak az ovi.
Morgolódok magamban meg rémüldözök. A nagy egyenlőség nálunk úgy néz ki, hogyha van pénzed terápiát fizetni és magán oviba küldeni a srácod, ahol értenek hozzá, kap egy esélyt. Ha nem akkor meg sorry. Morgolódok, mert lelkileg ilyen sajátos igényű gyerekeket nevelni gyakran nehéz, és akkor még nézz szembe azzal, hogy lökdösnek ide meg oda, hogy kérsz, könyörögsz hogy ő is járhasson oviba mint a többi, te pedig dolgozni. Miért tartunk még mindig ott, hogy leírni akarjuk egymást és kockákba gyömöszölni ?Ne lógj ki, és akkor alkotó tagja lehetsz a nagy falanxnak. Már leírtam néhányszor, de újra és újra feljön, hogy azzal hogy leírjuk egymást nem csak a lehetőségeitől fosztott ember veszít, hanem minden alkalommal mi is. Esélyt vesztünk arra, hogy más szemmel lássuk a világot, így rugalmasságot tanulhassunk, hogy egymást segítve mi is feltöltődhessünk. Tanulnunk kell nekünk még a dolgaink súlyozását, tanulnunk hogy ezek az emberek/gyerekek a világ nagy képén egy fontos szín, forma ami nélkül nem lenne olyan a kép amilyennek lennie kéne. Talán nem kéne leradíroznunk őket.

Szösszenetek

Az elmúlt időszak sűrű volt. Először is buli Annáéknál, ahol a csuda duettem a "legjobb" formáját hozta. Máté éhes volt ezért nyűgösködött amíg Anna finomságokkal meg nem tömte, aztán viszont az volt a gondja, hogy nem volt torta a szülinapon. Nem gondoltam én se rá, hogy hoznunk kéne, Máté viszont annál inkább. Végén szegény Annának kellett néhány islerrel meg gyertyákkal megoldania a szitut. Bebe pedig hasfájt aznap délután. Ezektől eltekintve nagyon örültünk mindenkinek, bár Katát nagyon hiányoltuk és Petit is , aki épp a világot mentette nekünk a Greenpeace soraiban. Köszi Peti! Mindent bele! Katának meg gyors gyógyulást!!!

Elkezdődött a várva várt csoport terápia is Bebének. Ezzel a keddünk hivatalosan is a leghercehurcásabb napunkká vált. Reggel indítunk egy lágy csopival, átívelünk egy Dévénybe, aztán haza nagyizni majd vissza egy egyéni fejlesztésre. Az egész nagyon fárasztó mindenkinek, de főleg a csepp Bebének. Másnap egyikünknek sem nagyon akaródzik baba klubb életet élnie, és Bebe nagyon sokat alszik. Ami klassz a dologban az egyértelműen a nagymamázás és nagypapázás. Máté felfedezi az egész függőfolyosót és a szomszédokat.

A csoportos terápiát Bori nevű hölgy tartja. Nagyon kedves és nagyon ért hozzánk. Három baba van együtt, és Máté a vad orangután, ahogy magát hívja a gyerekeknek felállított akadályokon heverészve. A múltkori csopi kissé viharos volt a tiszteletbeli taggal, mivel rejtélyes hiperaktivitás tüneteit mutatta fel és le szaladgálva teli tüdőből kiabált. Bori meg énekelt..:)) Próbált..:)) A társaság egyetlen hölgy tagja a Bebével egyidős szöszi kis Dorka és Boldi a szintén szőke herceg. Bebe alájáratban élvezi a dolgot. A Dévény hasonló az eddigiekhez. Éva láttán Bebe rákapcsol és zokogni kezd. Kivéve a szájmasszázson.

A srácokkal ellátogattunk ismét a híres békási játszótérre. Máté először tradicionálisan hintázott, majd kipróbált és felmászott mindenre amire csak tudott. Mintha megnyomtak volna nála egy kapcsolót, az eddigi hard core hintázómból egy csapásra sajtkukac lett. Persze még ki kell találnia, hogy hogyan másszon végig például egy függőhídon. Először próbálta tolatva, aztán guggolva, aztán előre mászva négykézláb. Ezzel tetemesen visszaél persze az őt követő gyerekek türelmével. A csúszdán is hason megy le. Furcsa szokást vett fel mostanában Mici. Minden gyerekhez oda akar menni és megsimogatni. Néha gyengéden, néha izgalmában erősebben. Nem akar tőlük semmit csak megérinteni őket. Akár akarják akár nem. Persze a gyerekek jelzéseit nem érti, így állandóan a nyomában kell lennem hogy tolmácsolhassak neki.

Az eheti csopin részt vett a Baltazár Színház hivatalos fotósa is. Nagyon kedves hölgy volt, aki nagyon kedveli a Downokat, sokat kap tőlük érzelmileg ahogy elmondta.Szerinte nem véletlenül jöttek erre a világra, hanem a bölcseségükkel segíteni minket. Most egy uniós korai fejlesztős programnak kell fotó sorozatot készítenie. Készült Bebéről is néhány kép amit majd elküld nekünk és közzé teszem itt a blogon. Fotósunk nem bírt ellenállni Bebének, így amíg őt gyömöszölte az óra végén, én a fotós pálya lehetőségeiről faggattam Greg miatt.

Vesék

Ma nagy vidoran haladtunk vissza a Down Ambulanciára a vérvétel eredményéért, gondolván, hogy ugyan mi baja lehet ennek a kis vasgyúrónak. A Kis Vasgyúró veséi rossz értékeket mutattak. Na, nem szörnyen rosszat, de arra elegendően rosszat, hogy hasi ultrahangra rendeljenek be bennünket. A legközelebbi időpontot, november 20.-át kaptuk. Addig teendő nincs, csak újabb pisi gyűjtés. Találkoztunk egy új Dadával is. ( Ők a sorstárs segítők.) Kellemes vitába keveredtünk integrált iskoláztatás vagy szegregáció témakörben. Tudom, hogy most sokan hörögve ragadnak majd billentyűzetet, de én valahogy féltem Bencét a kisegítők tempójától és társaságától. Nálunk sokszor azok kerülnek ide, akik szociális téren óriási hátrányosságot mutatnak. Legalább is ezt mondta nekem egy gyógypedagógus nemrégiben. Szóval, nem is tudom, hogy a várható jó hatások amik esetleg érnék itt, igazán kiegyenlítik-e az esetleges rosszakat. Ugye senkinek sem kell elmagyaráznom, hogy ebben a korosztályban kilógni, másnak lenni nem nagy öröm. Ugyan kaphatna egy másfajta bizit a nyolc osztályról, állítólag még szakmunkás is lehetne ( nem értem, másfajta suliból nem lehet valaki az?), de a rizikó elég nagy számomra, aki végig asszisztáltam Gerda sikertelen gimis beilleszkedési kísérleteit. Szóval, mondjuk meg van és valahogy átverekedtük magunkat mindezen ( szakképzőbe sem az a tipikusan jólelkű, nyitott, tehetséges ifjúság szokott menni...), de mondjuk túléltük, akkor még mindig ott van szívem csücske Magyarország, ahol még a vakokat és epilepsziásokat is visszautasítják a munkáltatók, mondván, hogy... vagy nem mondván semmit.
Ehelyett járhatna kiscsoportba az ő társai közé, netán nem egyszem Downként. Nem hajtanák a tanulásban, hanem szép lassan, de biztosan sajátíthatna el mindent amit csak kell. Ne értsétek félre, én nem leírni akarom Bebét, hogy ő azt úgysem tudja, csak a felesleges stressztől óvni. Hiszen mindenki megnézi, hogy milyen iskolába adja be a szemefényét, és nem biztos, hogy a gyakorlógimnáziumok körül kutakodunk feltétlen mindig. Én is szeretném, hogy Bebének tartása legyen, amit a saját hasznossága, elvégzett munkája adhatna, és persze hogy ő egyedüli és megismételhetelen csoda, mint mindenki ezen a bolygón. Nem akarom őt buborékba se zárni, csak bizonytalan vagyok, tanárként és szülőként túl sokat láttam ahhoz, hogy ne lássam olyan egyértelműen harcos vadvirágo módon a kérdést.
Még jó, hogy ezt nem most kell eldöntenem. Addig is gyüjtögetek infókat, meg gondolatokat.

Keszthely, ahogy Greg látta.

A képeket én válogattam, szóval lehet, hogy a sok közül nem a legjobbak kerültek ide. Bocs, a laikus szememért!
Greg, most mondta, hogy ezek még nyers képek. Tessék úgy nézni!

Máté játszik

Igen, bizony! Máté újabban szívesen kergetőzik és barátkozik a nála kisebbekkel. Barnus és Andris az új két kedvence. Valószínűleg érzi, hogy a fizikailag nála gyengébbek nem "veszélyesek" ránézve, és jobban tudja uralni a helyzetet. Mostanában sokat emlegeti Barnust, akit ma meg is látogattunk. Pénteken meg Tomika jön, remélem hasonlóan összemelegednek Mátéval.

Itt van az ősz, itt van újra...

S munkás mint mindig énnekem... Bocs. Mátéval megjártuk a Delej utcát ismét. Egy darabon BKV-val mentünk, mivel beragadtunk egy őrült nagy dugóba. Óriási volt. Láttunk galambokat, meg igazi metrót, és egy jólirányzott húzással amivel Mátét felrántottam a mozgólépcsőre még ezt az alkalmatosságot is megtekintettük. Bármennyire is vágyok azonban a tömegközlekedésre, környezetszennyezési és egyéb sok okból, most is bebizonyosodott, hogy babakocsival vagy a tetemes súlyú Bebével és Mátéval ez egyelőre csak álom marad. Sajnos nálunk elfelejtettek liftet mellékelni a metróhoz, bár úgy tudom ez Párizsban létező öröm a kerekesszékeseknek és a babakocsisoknak.


Na, de vissza a Delej utcához. Ez alkalommal egy bonyolult tesztet végeztettek Mátéval. Különböző játéklehetőségeket kínáltak fel neki, de nem mondták el, hogy mit várnak tőle az adott helyzetben. Érdekes volt, mert azt gondoltam, hogy mutogathatnak neki kockát, hogy " Nézd Máté, ez most egy pohár!", ő biztos nem fog inni belőle, de mindhárom alkalommal hibátlanul végrehajtotta az akciót. Babát viszont nem etetett, tőle akár ott halhatott volna éhen a játék szülinapon az a szegény gyerek. A kertben viszont megtanult egyedül csúszdázni amíg az eredményekre vártunk. Klassz kis csúszda volt lépcsővel a létra helyett.


Írásos vélemény még nincs, de a pszichológus szerint még idén nem lett volna túl jó ötlet az ovi, mivel az új helyzetek még túl nagy stresszel járnak Máténak.

Elkezdődött a pomázi Máté fejlesztés is egyelőre heti egyszer. Máté boldogan vonult be Ágiékhoz, ki viszont nem óhajtott jönni.

Bebe is elkezdte a keddi monstre fejlesztést. Egy napon van most minden neki, csoport, Dévény és egyéni, közt e egy kellemes néhány órás nagyizással. Mi nagyizunk Bebe pedig alszik egyet az egyéni előtt. A baj csak az, hogy az első alkalommal is olyan fáradt volt a csopin, hogy még azt sem bírta végig nemhogy egy Dévényt rá fél órával később. Zsófinál már egyedül ülve manipulált egész ügyesen, a sírós korszak pedig teljesen lecsengett nála mindannyiunk megkönnyebbülésére.

Vannak napok...

Vannak napok amikor még felkelni is vétek. Legjobb lenne a nagy családi ágy mélyén meghúzódni a biztonságos párnáink mélyén, egész nap csak ölelgetni a srácokat és megvárni míg a felhők eloszlanak. Na, a mai pont ilyen volt. Csak az a baj, hogy ezt nem tudni még az első napsugaraknál.
A sztori azzal kezdődik, hogy Bebe már fél hatkor talpon volt, majd egy sikeres vizelet vétellel folytatódott, átívelt a mi adminisztrációs tévedésünkből kifolyólag kikapcsolt gázunkon át Greg új iskolai élményeiig. Ebből nem a gáz ( max. kissé szagosak leszünk), hanem Greg az igazán ütős gond. Történt ugyanis, hogy az eddig jó helyen álló, műemlékvédelmi iskolájukra ingatlanbefektetők szemet vetettek, és tettek az eddig is általam nagyra becsült, Sziget gyűlölő újpesti polgármesternek egy visszautasíthatatlan ajánlatot, amit ő készségesen el is fogadott. Így a sulit rövid úton kidobták és áthelyezték egy olyan épületbe, ami kisebb is, és a lokalizációja olyan, hogy oda még a madár se repül be szívesen, mert nem biztos hogy ki is jön a másik végén. Esetleg kijön, de toll nélkül és néhány herkás tűvel a pípjében. Szóval Greg szociológiai tanulmányokat folytat jelenleg a tolerancia és multikultúra témakörében. Már látott egy betörést fényes nappal és futott vesszőt kekeckedők között, valamint rájött, hogy a helyben élők az utcát egyszerre használják küzdőtérnek, WC-nek és korzónak. Az új igazgató a régihez képest már nem toleráns, így a hangulat is más lett a suliban. Ráadásul Greget időről időre előveszi a nagy Kétségbeesés, hogy fotózásból és kreatívoskodásból a tömegkultúra világában nem lehet megélni. Hiába ilyenkor a biztató szó, nem békél. Szóval ilyen egy amolyan nap nálunk, nyűgös, gáztalan, és nagyon nyúlós.

Balaton again, na és az audiológia

A Balcsi olyan balcsis volt megint. Vízibiciklivel meg sok német turistával. Tényleg tudja valaki, hogy a németek normál hangereje miért sok sok decibellel nagyobb mint a miénk? Ja, és Bebével aki révén a második napra megismerkedtünk egy hajóút szervezővel, egy pultos hölggyel és egy horgász bácsival. Máté most nehezebben viselte a nyaralást, ami nem egyenlő azzal, hogy nem élvezte a lubickot meg a sétákat, de nehezen aludt el és sokat sikított. János meg tele lett még indulás előtt csalánkiütéssel, aztán éjszakánként diszkréten fulladozott a WC-ben, hogy ne keltse fel a gyerekeket. Szegényen csak Gerda aszthma gyógyszere segített, majd idehaza az ügyelet szteroidos injekciója. De most már hajlandó meglátogatni végre az allergológust.
Hétfőn rögtön az audiológián kezdtünk. Nyugodtan sétáltunk be, abban hiú reményben hogy itt nem akadhatunk fent, de mégis sikerült. Bebe hallásgörbéje ugyanis egy lapos egyenes, és nem görbül sehova. Ez állítólag azt jelenti, hogy a dobhártya mögött folyadék van. A doktornő szerint hallani azért hall, mert forgatta a fejét a hangok felé, de a folyadék nem kéne oda. Teendő orrcsepp, Fenistil csepp, Calcium ampulla, de csak óvatosan nehogy veseköve legyen. Sokat kéne itatni ( hehe, Bebébe művészet folyadékot belekönyörögni, nemhogy sokat, de egy keveset is). Egy hónap múlva kontroll, ha még mindig van folyadék, akkor nem tudom. Gondolom valamilyen műtéttel eltávolítják.
Szóval a dolgok nem túl fényesek. Eléggé letörtem a kórház-műtét lehetőségétől is. Viszont találkoztam egy régi barátnőmmel a Bethesdába, aki valamilyen titkos receptúrával kenegeti magát (szamártej stb..), mert húsz év alatt semmit sem öregedett. Megpróbálom kicsábítani Csobánkára, túszul ejteni, és kiszedni belőle a titkot.
Mátém ma rájött, hogy jó móka egész nap a csapot nyitogatni. Szóval környezettudatosság mentesen nyitogat, zubogtat és vihorász.