Balaton again, na és az audiológia

A Balcsi olyan balcsis volt megint. Vízibiciklivel meg sok német turistával. Tényleg tudja valaki, hogy a németek normál hangereje miért sok sok decibellel nagyobb mint a miénk? Ja, és Bebével aki révén a második napra megismerkedtünk egy hajóút szervezővel, egy pultos hölggyel és egy horgász bácsival. Máté most nehezebben viselte a nyaralást, ami nem egyenlő azzal, hogy nem élvezte a lubickot meg a sétákat, de nehezen aludt el és sokat sikított. János meg tele lett még indulás előtt csalánkiütéssel, aztán éjszakánként diszkréten fulladozott a WC-ben, hogy ne keltse fel a gyerekeket. Szegényen csak Gerda aszthma gyógyszere segített, majd idehaza az ügyelet szteroidos injekciója. De most már hajlandó meglátogatni végre az allergológust.
Hétfőn rögtön az audiológián kezdtünk. Nyugodtan sétáltunk be, abban hiú reményben hogy itt nem akadhatunk fent, de mégis sikerült. Bebe hallásgörbéje ugyanis egy lapos egyenes, és nem görbül sehova. Ez állítólag azt jelenti, hogy a dobhártya mögött folyadék van. A doktornő szerint hallani azért hall, mert forgatta a fejét a hangok felé, de a folyadék nem kéne oda. Teendő orrcsepp, Fenistil csepp, Calcium ampulla, de csak óvatosan nehogy veseköve legyen. Sokat kéne itatni ( hehe, Bebébe művészet folyadékot belekönyörögni, nemhogy sokat, de egy keveset is). Egy hónap múlva kontroll, ha még mindig van folyadék, akkor nem tudom. Gondolom valamilyen műtéttel eltávolítják.
Szóval a dolgok nem túl fényesek. Eléggé letörtem a kórház-műtét lehetőségétől is. Viszont találkoztam egy régi barátnőmmel a Bethesdába, aki valamilyen titkos receptúrával kenegeti magát (szamártej stb..), mert húsz év alatt semmit sem öregedett. Megpróbálom kicsábítani Csobánkára, túszul ejteni, és kiszedni belőle a titkot.
Mátém ma rájött, hogy jó móka egész nap a csapot nyitogatni. Szóval környezettudatosság mentesen nyitogat, zubogtat és vihorász.

Hohohó, meg egy üveg rum...! Egyik este belehajóztunk a nagy balatoni naplementébe csapatostul. Mindenhol nyüzsögtek a szerelmesek. Bebe viszont , itt ugyan nem látható, felháborodottan sírta végig az egész utat, figyelmeztetve az egymásba feledkező párokat a szerelem eme öt kilós kis következményére. Alighogy partot értünk Bebe megnyugodva elszenderült. Gondolom, ha tehette volna, ő is megcsókolta volna a drága szárazföldet.

Bebe is piacozott, csak belefáradt a sok látnivalóba.

Bebe is felfedezőkörútra indult. "A másik oldalát már ismerem.De mi lehet ezen a felén?"

Ki akar reggelizni ilyen szép időben?

Ez a szálloda kertje. A vége a Balatonnál volt Máté legnagyobb gyönyörűségére. Ez a tény azonban nem könnyítette meg az étkezéseket amelyek szintén itt zajlottak. Máté gyorsan rájött, hogy enni tulajdonképpen rém felesleges időpocsékolás egy ilyen nagyszerű helyen. Nem is értette miért ragaszkodik négy kába felnőtt a kacsák helyett a kávéjához reggelenként, de ha már így van, ő a maga részéről inkább felfedezni indult. Ez persze négy rohangáló felnőttet ( főként a szülőket ) eredményezett. A megfelelő méretű etetőszéket persze csak azutolsó napon fedeztük fel...

Irány a Balcsi!

Felfedeztük a Balatont ! Bátran elindultunk Bebével, Mátéval, és egy olyan halom csomaggal, amit egy utazó sejk harminc háremhölggyel és leszármazottaival is megirigyelhetett volna. Szegény nagyok vonatra kényszerültek, mert a kocsit már teljesen knőttük, ami kis hely maradt oda pedig táskákat és egyebeket szuszakoltunk be. Itt éppen kifújjuk magunkat megérkezés, és cipekedés után.