Dínó csontos műzeum= Természettudományi Múzeum

Némó
és

őszinte híve

Mondja kedves Watsonom, Ön mit lát?

Kiástuk!

Neee, a Bogárember és kölyke Kisböde!
böde=katicabogár fajta

Korallzátonyon sétálás.

A méhkirálynő.

Mi változott a tavalyi látogatáshoz képest? Van egy nagyon nagyon jó interaktív rovaros kiállítás. Máté pedig idén már nem sikított ha termet akartunk váltani, és nem borult ki, hogy vannak szabályok a múzeumban amiket be kell tartani. Igen, neki is. Tényleg nagyon élveztük a dolgot. Pocak úr, hogy szabadon keringhetett az óriás termekben, illetve a kitömött állatok részleget favorizálta, valamit a szőke látogató kislányokat. Ha felbukkant egy valamire való fehérnép, Bebe azonnal szélesre tárta karjait és tengerész léptekkel igyekezett az áldozata felé. Sajnos a nyolc évesek sokkal gyorsabbak mint ő. Nem baj Pocak, fogsz te még nőni! Akkor próbáljanak lehagyni!

Vágott verzió

Vágatlan verzió

Máté, Barnus és Pocak. Nem is olyan különbözőek innen.

Ami kimaradt a riportból.( János felrakta Facebook-ra, de remélhatőleg idővel ide is felrakja a híres ATV ripotot.)Nem biztos, hogy a riporter hibája, azt hiszem csak más volt a riport célja mint az én mondandómé.
1. Ők sérült gyerekekről jöttek filmet készíteni, mi nem tartjuk a szó klasszikus értelmében fogyatékosoknak, sérülteknek a gyerekeinket. Elmondtam a riportban, csak nem került bele, hogy nem azért van ez így, mert nem tudunk szembenézni azokkal a területekkel ahol kihívásokkal találkozunk,esetleg nem is akarunk tudni arról hogy Pocak középsúlyos értelmisérült, de nem a hiányosságaikra próbálunk koncetrálni hanem az erősségeikre. Mindegyiknek. Az úgynevezett egészségeseknek is, akiknek szintén vannak kihívásaik. Miért, melyikünknek nincsenek?
Másodszor azért nem gondolunk rájuk így, mert meggyőződésünkből kifolyólag Isten teremtményeit csodáljuk mindenkiben. Pont olyanok és úgy tökéletesek ahogy Ő megalkotta őket. Olyanná téve képességeiket,személyiségüket, hogy a számukra tervezett hivatást be tudják tölteni. Tehát az örökkévalóság szemszögéből ők nem fogyatékosok. Mi az a hivatás amit betölthetnek? Nem feltétlen a pilóta leszek vagy katona, vadakat terelő juhász dologra gondoldok csupán, hanem tágabb értelemben arra a hálóra amiben mi mind összetartozunk. Hatással vagyunk egymásra. Erősségeinkkel és gyengeségeinkkel tanítjuk, hordozzuk egymást. Csiszolunk és csiszolódunk. Ez is hivatás.
2. Nem Down kór. Szindróma. Így helyes, mivel ez egy összetett állapot. Kór, kórság, a magyar nyelvben meglehetősen baljósan cseng. Ne használjuk!
3. Miért tudok mosolyogni? Az ugyan benne volt, hogy a hitem miatt is, és amiatt is mert az emberek jók. Na jó, sok jó van bennünk. Én csodálatos embereket ismertem meg. Akiket soha nem ismernék enélkül a két gyerek nélkül. Hálás vagyok érte!
4.Kimaradt a családra gyakorolt hatás. Nem, nem mentünk tönkre. Viszont kiderült, hogy milyen összetartó családom van. remélem, hogy a nagyobbak megtanulják az erőtlenebbek tiszteletét, a toleranciát, és a szeretet nyelvét a kisebbjeink által. Milyen értékes leckék ezek az életben! Nem?
5. Miért tudok mosolyogni? Mert annak szeretem a gyerekeimet amik ők maguk. Valljuk be őszintén mind nagy elvárásokkal vagyunk újszülötteinkkel szemben. Bevallottan vagy titkosan reméljük, hogy okos esz, és atomfizikus vagy balerina ( mert nekem pl híresen botlábam van), bátor vagy erős, nyelvész vagy bölcsész, méhész vagy kertész. Mindegy, valami nekünk kedves. Aztán lassan kiderül hogy nyelvészünk nem tud helyesen írni, a balerina aranyos, de megbotlik a lábában, az erőművészünk pedig egy született könyvmoly. Elfordulunk tőlük? Jó esetben nem. Annak szeretjük tovább őket amik. Na így volt ez a srácaimmal is. Főleg Bencinél. Gyorsan el kellett temetnem az álmaimat, és hagynom kellett megszületni a fiamat. Látnom kellett megtanulni, levenni a szemüvegemet. Kifosztott lettem? Nem jobban mint bárki. Bebe és Máté bír erősségekkel és gyengeségekkel egyaránt. Szorulnak segítségre ebben és abban . Vannak határaik. Kinek nincsenek?
6.Krisztina nem tudja mi lesz 30 év múlva? Miért van valaki Rajta kívül aki igen? Csak szeretnénk tudni, elképzeljük, de hogy mi lesz azt nem tudjuk. A hídon akkor lehet átmenni, ha odaértünk!-tartja egy mondás.

Hát ennyi.

Haj jajj

A híres "füri", ahol néha játszani lehet, néha pedig valóságos kínzásoknak vetik alá a család gyermekeit.


A dolog ott indul, hogy Pocak (Bebe) gyűlöli a hajmosást. Máté is, de már rég nem annyira mint egykoron. De Pocak meggyőződése, hogy ez kész terror és horror, az édes mamáját ilyenkor kicserélik az Idegenek valamiféle kegyetlen űrlényre, hogy rajta, Pocakon, tiltott kísérleteket végezzen. Szóval elég ha meglátja a sampont és megérti a hablatyból a fürdés szót már iszkol is elfele. De tegnap, miközben titkon Máté haját mostam szigorúan zárt ajtók mögött, hátha Bebe nem jön rá ezúttal, hogy mi készül, az ajtó kivágódott és ott állt szétvetett lábakkal, mint egy régi western filmhős a kocsma bejáratában, a halálravált és egyben irtó mérges Pocak. Először ordítani kezdett, tovább fokozva az eddig sem karneváli hangulatot a füriben (Máté szavajárása), majd egyenesen nekem rontott és megpróbált arrébb taszigálni. Nyilván menteni próbálta a biztos halálból az addigra habos fejjel szűkölő testvérét. Mint tudjuk, minden jócselekedet elnyeri jutalmát, Pocak perceken belül Máté sorsában osztozott. Mikor mindenki készen volt megpróbáltam a sértődött Pocakot kiengesztelni egy kis puha repülővel ami szépen úszkált is a vízen, eztán távoztam. Mire visszaértem, a kisrepülő roncsai beterítették az egész vizet pont mint a Spektrumos hogyan történt a légikatasztrófa üdítő filmetüdjeiben az óceánt a pórul járt gép roncsai. Mici vihogva a kérdésemre, hogy mégis ki volt ez, sommásan csak ennyit mondott " A Pocak". Nyilván Godzillaként szétmarcangolta az ajándékot, jelezvén hogy mélyen a kis lelkében mit gondol az eljárásról és hogy mire is tartja a lekenyerezési próbálkozásomat. Igazi görög hős jellem!

Volt egyszer egy ákombákom.

Betűk sóban és a varázskönyv.

Betűk papíron festve.

Újabb betűk.

Máté időközben újabb áttörést hajtott végre. Most komolyan néha fogalmam sincs, hogy mi mozgatja Mátét, mi növeli benne az érdeklődést valami iránt. Lényeg, hogy csoda figyelni ahogy kibontakozik belőle apró lépésenként valami. Most épp az írás. Amikor már ott tartottam, hogy Máté soha, de soha nem fog a kezébe ceruzát, akkor kikölcsönöztük a könyvtárból a kellően elvont képekkel és mai költők verseivel ellátott Kerge ABC c. könyvet. Máté azonnal mohón vetette bele magát, és játszi könnyedséggel átugorva a szokásos ez a házam, ez a cica ez meg itten én fázist, rögvest betűket akart írni. Először sóba firkálgattuk. Az első néhány alkalommal olyan görcsben volt az egész karja, hogy szinte nekem is fájt az irányítása. Aztán egyre lazább lett, mostanra épp csak a biztonságérzete kedvéért a könyökét fogom. És ő ír és ír. Persze egymásra másolja a betűket, és vannak formák amik azért nem nagyon sikerednek még. Jelenleg főként ez érdekli. A számolás egyáltalán nem. ( Öööö, lehet hogymégsem MINDEN auti ugyanolyan?)

22-én lesz az iskola előtti felülvizsgálat, ahol megpróbáljuk a plusz egy évet kérni Máténak. Nagyon kéne az az egy év, mert ezeknek a kis izmoknak és a koordinációjának, a kudarctűrésének, a kommunikációjának mind mind idő kellene még hogy beérjenek. Ebben kb egyet is értünk a Delej utcával, a bökkenő csak az, hogy a nem túl profi Dohány utca a szakértőink, akinek jogában áll a döntést meghozni. Eddig ugyan tartották magukat a Delej szakvéleményéhez, de mivel náluk minden aszerint dől el, hogy aznap mire ébrednek,vagy az aznapi szakértő milyen infó birtokában van, ez elég aggasztó. Szóval kéretik mindenkinek az egyedi identitása és meggyőződése szerint drukkolni, imádkozni, esetleg mindkettőt.

Táncoljunk, vígadjunk, csodálkozzunk, szeressünk!

Ez pedig az új felfedezettem. Ebben a tánccsoportban Down és nem Down táncosok egyaránt láthatóak.Még mondják, hogy nem tud teljes életet élni aki ilyen olyan szindrómás. Tudjátok min gondolkodtam? Hogy aki ebben hisz, talán az nem képes teljes életet élni, mert hogy is lehet egy élet teljes anélkül, hogy valakiben nem a lehetőséget, hanem a hiányosságokat keressük. Csodás kis plusz kromoszóma!

Anjali Dance Company

Christmas Food Court Flash Mob, Hallelujah Chorus - Must See!

Bár elmúlt már karácsony, de ezt látnotok kell!

Mama hogy megy be az a nagy elefánt...

Máté minden reggel gondosan megválogatja, hogy melyik kedvence kísérje el az oviba. Van úgy hogy Züzü, az óriás méh jön velünk. A szekrényt pedig nem egészen erre tervezték. Azért az óvónénik arcát is szívesen megnézném amikor mit sem sejtve kinyitják a szekrényajtót.

Pandémiás központ, és Bálintgazdulás

A kiskert. Step 1.

Ilyen a lázas Bebe.

Azok lettünk, már pandémiás központ. Köhög, orrfolyik, hasát fájlalja, torkát is. Mára már én is. Jaj! De hát ilyen a február.

Bebe meg ráadásul nem is eszik csak joghurtot. Kieszik minket a vagyonunkból! El tudjátok képzelni az nap hány joghurt. Uniós támogatást fogok kérni rá.

Na de, így állunk a kiskert pojecttel. Ma sikerült elvetnem néhány magot. (Az a sok kis doboz Bebe felett.) Most várom a palánták kikelését. Idén sárgarépával, az egzotikum kedvéért céklával, kevesebb cukkinivel, és fűszer és gyógynövényekkel próbálkozunk. Majd meglátjuk,de a földműves génjeimet nem hallgattathatom el. Addig is várom a tavaszt.

Mindennapok

Kutyafülű Aladár uzsonnázik.

Alkot.

Itt láthatóak a mindennapok. Máté mindennapjai, mert Bebe velem tengeti egyelőre. Bár ha az ovi környékére kerül, és sikerül elérnie valahogy be is engedjék a csoportszobába ( mivel igen cuki tud lenni, ha akar általában sikerül is neki), kirángatni szinte lehetetlenség. Beül, magyarázni és szervezkedni kezd azonmód, miközben egy csapat auti gyerkőc tanácstalanul bámul reája. Pudge-Bebe született vezér.

Itt látható tehát Máté munka és farsangolás közben új csoportjában. Úgyse találjátok ki minek akart idén öltözni. Tejszínnek a terápiás kutyának. Mivel elvi okoból nem kedvelem a vásároljunk jelmezt metódust, mi állítottuk elő Tejszínt. Jövőre már Bebét is öltöztethetem be. Lehetne fánk, esetleg hurrikán ( ha értitek a célzást).