Delej utca ismét

Eljött a Delej utcai felülvizsgálat ideje ismét. Máté ez alkalommal boldogan sétált be, és bár egyedül maradni még nem akart az őt vizsgálókkal, de szívesen együttműködött velük. Először egy asztalhoz ültették és különböző feladatokat adtak neki. Mint késöbb kiderült IQ-t próbáltak nála mérni, ami főként azon bukott el, hogy a finommozgása még nem az igazi így gyorsan elvesztette az érdeklődését a feladat iránt. Nekem már az is nagy eredménynek tűnik a tavalyi évhez képest, hogy balhé nélkül bejött és kooperált feladathelyzetben. Igaz ugyan, hogy néha egy kis bújásért, ölelésért odaszaladt hozzám is. Én addig a pszcihológussal beszélgettem, aki szerint ha Máté szereti ezt az ovit nem kell kimozgatnunk innen. Nagy kő esett le a szívemről, mivel én is nagyon szeretem ezt az ovit. Már az, hogy nem kell végtelen magyarázatokba kezdenem azt illetőleg, hogy mit csinál és miért a fiam, már kincset ér. Végül a beszédét, ami ebben az évben nagyot fejlődött, próbálták felmérni. Sajnos ez azért elmarad az átlagtól, de mivel ilyen szépecskén haladunk és az óvónénik is logopédus, így nyugodt vagyok.
Most lett Máté úr 5 éves. Kezdi kinőni azt a cuki babás kinézetét. Amikor elnyúlik az ölemben már bőven lelóg. Az ünneplésnek ugyan új formáját találta fel. Amíg gyertyát gyújtunk és énekelünk ő nálunk a kertben, Annáéknál pedig az előszobában üldögélt, de azért a torta felfalására bejött és az ajándékokat is szemrevételezte. Idei nagy sláger Bogyó és Babóca valamint egy orka és fóka duett, illetve egy orvosi táska. Amióta ez meg van, azóta érik az állatokat balesetek, általában gázolás történik, és a doktor úr a aszisztenciámmal szorgosan gyógyít. Azt ugyan nem értem, hogy az orrcsepp hogyan jön a gázoláshoz, de hát...

Fogak, fejlődés, gyógyulás

Eddig nagyon aggasztott Bebe fogatlansága. Még a Down listán is rákérdeztem, hogy nem gond-e. A védőnénink már fog röntgent rebesgetett és ez nagyon aggasztott. De Bebe két fogacskát is kinövesztett az elmúlt napokban, pont úgy ahogy listás ismerőseim megjósolták. Persze nagyon nehezen viseli. Egyik este éjfélig zokogott tetemes fájdalomcsillapító ellenére is a kezemben. Mire kinőtt a két kis fog Bebe a szopást is abbahagyta. Nem is hajlandó hallani róla többet. Valószínűleg fájhatott neki néhányszor az evés, és ezért végleg véget vetett az egésznek. Helyette pohárból tanul inni. Jelenleg a felső két metszőfoga jön.
Nyárra nagy fejlődést jósolt nekünk a gyógytornász Éva néni. Bebe egyelőre, erre a jóslatra fittyet hányva, egyszerűen csak jól érzi magát minden megtáltosodás nélkül. Vígan közlekedik a két kezével húzva magát, a lábait még most sem mozgatja hozzá. Tornáztatni viszont nagyon nehéz, mert a csípő erősítésénél kirúgja magát. A tárgyakat viszont egyre gyakrabban adja a kezembe ha elkérem tőle.
Máté kezét nekünk kell kötöznünk. A seb nagy, de szépen gyógyul. Nem szívesen fog még vele, és ha a kötés lepottyan róla kéri, hogy rakjuk vissza.

Zsuzsa néniii, Lobó kutyaaa!

Hangzik el több tucatszor egy nap Mátétól. A szerelem nyilvánvaló.A hét végén, mivel János úgy is kiadta az utunkat hogy tanulni tudjon, rátörtünk Zsuzsára. Máté több dolgot is megtanult ez alkalommal. Furcsa tények egy: Bármennyire is szeretnénk autista ösztöneinknek utat engedni és mindent az arcunkhoz érinteni, ez egy kaktusz esetében nem túl bölcs dolog. Zsuzsával ketten próbáltuk az átmenetileg egy tűpárnát formázó Mátét megszabadítani a tüskéktől. Furcsa tények kettő: Vannak furcsa emberek akik még nem jöttek rá, hogy a medencét botorság fürdésre hasznélni, ha kavicsokkal is teleszórhatjuk. Na és persze itt van Lobó. Mind oda vagyunk egymásért, Lobó a vendégekért, én és Máté Lobóért és a házigazdánkért. Nagyon nehezünkre esett haza menni most is. Máté az estét azzal koronázta, hogy először életében hajlandó volt WC-be pisilni. Azóta, hogy sikerült legyőznie ezt az ellenállását is, itthon is a WC-t használja. Sokan könnyít ez azért az életünkön, mivel WC mindenhol van, a bilit hurcolni meg nagyon nehéz.

A nagy szerelem Lobóval eldöntötte a kérdést, hogy a 15 éves Foltink és a 12 körüli Axelünk után a család csakis egy Lobóval bővülhet, mivel János szerint kutya ugye ide kell, Máté meg nem tud nélkülük élni. A kutyák szocializálták, így ha azok rohannak a kerítéshez ugatni Máté is szalad velük és ordít ahogy a torkán kifér. Nem is tudom melyikőjüktől riadnak inkább vissza a betolakodók, Mauglitól vagy a farkas csapattól.

János Kórház feketelistán

Laci doki ragaszkodott hozzá, hogy bármilyen kedvesek is voltak a Jánosban velünk, az ő sebésze is nézze meg a Madarászban Mátét. Elmondta, hogy ő mint Mátyás király, inkognitóban, elvitte az egyik fiát a János sebészetére, és oda aztán ő többet nem megy. Így elmentünk tegnap délután a Madarászba. A dolog ezúttal egy csöppet sem ment zökkenőmentesen. A dokfiatal volt és szimpatikus. Máté már akkor padlót fogott amikor lefektették az asztalra. Ezúttal négy ember fogta le szegénykémet, mert mint kiderült a Jánosban elnézték a körömágyában lévő sebet és nem varrták össze. Ezért vérzett egész éjjel a keze. Persze, ennyi idő után ezt összevarrni már nem lehet csak reménykedni, hogy begyógyul, és nem fertőződik el. A körmét is megpróbálták rögzíteni hátha alánő az új. Persze hogy sikított és szabályszerűen patakogban folyt róla a víz. A végén már én is majdnem elbőgtem magamat. Ekkor jött az amúgy tényleg nagyon szimpatikus orvos egyetlen hülye kérdése. " Anyuka, szófogadó ez a gyerek?" Most mihez képest? Egy tízes skálán? Mi van? Szóval, ezek dübörögtek az agyamban miközben Mici sikított a fülembe. Végül kihúztam belőle, hogy el tudom-e érni, hogy se víz se kosz ne érje a sebet. Ezt tudjuk abszolválni, mert Máté se úszni se homokozni nem szeret. Vasárnap megint megnézik a sebet. Engem már most a rosszullét kerülget. Persze anyuékhoz sem mehetünk Ráckevére a kötözések miatt. Ez Máté miatt nagyon rossz, mert már nagyon várta a hattyúk etetését. És megyünk Balatonra is. Amire meggyógyul, addigra pont vége lesz a nyaralásoknak....

E.R.

Norka barátnémnak eszébejutott, hogy meghívja magához Hintás Ágiékat és minket is. Olyan évzáró gyanánt. Végre jót tudtunk beszélgetni mind. A baj akkor történz amikor Ágiék már hazafele tartottak. A srácok kizúdultak a teraszra és ha jól emlékszem épp befelé tereltük őket, amikor Máté leghátul tanácstalankodva mégis rászánta magát hogy bejön még egy csöppet. A probléma csak az volt, hogy Marci ezt nem látta és jól becsapta maga után a bejárati ajtót aminek a félfájába már Máté belekapaszkodott. ( Egéyz biztos, hogy buta baleset volt, mert Máté a mai napig nem jött rá, hogy hogyan csapódott be az ajtó. Szóval nem látta egymást a két srác.) Egy pillanat alatt lett pánik meg sok vér meg sikítozás. Olyan nagy, hogy még Ágiék is meghallották és visszafordultak. Én teljesen leszerepeltem, mint higgadt hidegvérű anya. A rosszullét kerülgetett mialatt szegény csepp Máté sikított fájdalmában. Rettenetesen messzinek éreztem a kórházat, de még Jánost is aki otthon volt. Éva bekötözte Mátét és nyugtatgatta, én telefonáltam Jánosnak, hogy rohanunk a kórházba, Ági bekapcsolta a cipőmet és berakta Bebét az ülésébe ( még jó, hogy autóval jöttünk). Ezután elrohantunk a kórházba. A János gyereksebészetét Ágiék javaslatára előre értesítettük Máté autizmusáról és sebesüléséről, úgyhogy vártak minket. Rettegtem, hogy mi lesz. Máté akit nem lehet balhé nélkül Laci dokihoz sem bevonszolni, egy fájdalmas beavatkozáson... Jaj! És láss csodát, doktorbácsi elmagyarázta neki, hogy meggyógyítja a kezét. Máté a fájdalomtól persze nagyon sírt, én tartottam a kezemben, de nem dobálta magát, nem kellett hat ember hogy megfékezze, tartotta a sebesült mancsát. Kellett röntgen is a törés kizárására. Ettől is tartottam. Ugye mondanom se kell, nagy gép, idegen hely... Beállították a kezét és úgy hagyta, nem cibálta itt sem, nem rángatta. Elmondták neki mi lesz, és ő kooperált velünk. A doktorbácsit nagyon érdekelte Máté autizmusa, úgyhogy jól kikérdezett a végén bennünket. A végeredmény egy köröm alatti seb, ez vérzett, és egy alul teljesen levált köröm, ami vagy leesik magától vagy le kell szedni. Laci doki szeretné ha az ismerős gyereksebésze venné át innen Mátét. Hétfőn vissza kell mennünk és a kötést leszedik. Hazafelé kapott egy nagy csolit, amit egyszerre tömött a szájába és a vérfoltokat így jőtékonyan bevonta csokoládé foltokkal. Így rögtön barátságosabban nézett ki. Itthon aztán letottyant mellém és gondosan elmagyarázta, hogy neki a kezére csukódott az ajtó, amitől bibije lett és a doktorbácsi meggyógyítja. Majd szemügyrevette a kötését, és megállapította hogy ezt nem szabad piszkálni. Este persze már bosszantotta hogy nem tudja használni a jobb kezét és megpróbált rábeszélni, hogy vegyük le a gézt róla. Ma majd biztos sokat kell neki segíteni a keze miatt.

Máté a Delejben.

Reggel már hajnalok hasadtán útnak indultunk, számítva a szörnyű forgalomra. A Delej utca elnyerte Máté tetszését. Először is ott volt a játszótér, tényleg apró mászókákkal. Mindent kipróbált és végigmászott. Aztán meg a pszichológus/ gyógypedagógus nénik buborékkal. Mikor végre sikerült berángatnunk az udvarról, egy eredeti kameramannal ellátott vizsgálóba, indításként előadta a tavalyi nem kooperálok ellenben sikítok magánszámot. Aztán sikerült vele az egyik hölgynek szót értenie és néhány feladattal kicsit tesztelnie. Nagyon jól ráhangolódtak Mátéra a vele foglalkozók, és végre nem kellett szabódnom hogy ezt tulajdonképp azért csinálja mert... Nyár végén lesz egy újabb szeánsz, addigra megnézik a videókat és összegeznek. Egyelőre annyit tudtak mondani a beszélgetésből és a tesztből, hogy Máté egy kimondottan jó képességű erős autista jegyekkel bíró srác. A jó képességeit persze nehéz volt mérni, mert most sem kooperál azért teljesen, de az érdeklődésiköréből és abból hogy milyen módon és milyen gyorsan reagált egy olyan dologra amit újonnan kellett megtanulnia, bizakodóak lehetünk ezt illetőleg. Úgy néz ki, hogy marad Pomázon, mivel Ágiék elvégezték a tanfolyamot, és konzultálni fognak a Delejjel egész évben. Feltétlen kelleni fog Máténak mind csoportos mind egyéni fejlesztés.
Ezalatt Bebe hozta a formáját. Édesen mosolygott és türelmesen várta végig az egész vizsgálatot. Tényleg egy hangja sem volt közben.

Táblák és versek

Máténk új mániái. Este és egyáltalán bármikor meseként csak versek jöhetnek szóba. Kedvencei Weöres Sándor ritmusosai. Most, hogy tv-t se néz csak verset hallgat nagy előnnyel indul a legintellektuálisabb három éves címért.
Új hóbortja a közlekedési táblák. Nagy gyönyörűséggel forgatja, érintgeti az arcához őket. Persze mindegyiknek más Máté neve van. Így este amikor a gondosan maga köré rendezett gyűjteményéből kint marad az összeomlott nappaliban mondjuk a tissurini, nyerc tábla amit azonnal meg kell keresni, bizony össze kell kapnom magamt, hogy vajon melyik melyik és hová bújt el.

Csodák csodája

Így mászik a macska a fára.

Így sétált végig...

Mátéval és Bebével tegnap eljutottunk a játszóra. Máté pedig csodák csodájára kiszállt a hintából és kipróbálta az egyensúlyozó alkalmatosságot. Nem is olyan régen eltöltöttünk egy kis időt az ovisokkal a játszótéren ahol Máténak nagyon tetszett, hogy a gyerekek mindenfélét csináltak. Most meg ő is ki akarta próbálni a dolgot. Kis lépés ez egy gyereknek, de nagy lépés Máténak :) Utánoz és kipróbál! Egészen ügyesen egyensúlyozott végig, ami szintén nagy szó, csak a végén kellett lesegíteni, meg az elején fel. És ha még ez nem lenne elég, az önkormányzatnál a csüggedt kérésemre, hogy köszönjön, váratlanul integetett és sziázott. Este kitört a balhé a Duplo tulajdonjoga felett ( Máté olvasatában minden az övé) és rettenetes ordítozásba kezdett, amitől viszont Bebét törte ki a frász. Szépen bevittem a szobájába, és elmagyaráztam néki, hogy más is játszhat néhány darabbal, és nem lehet így ordítozni, mert ez fáj más ember fülének, valamint hogy csak akkor lehet velünk ha nem kiabál. Később amikor megkérdeztem tőle az esti vetkőzésnél, hogy miért kellett a szobájában lennie, összefoglalta, hogy mert nem veszünk el mindent és nem sikítozunk ennyire. Ilyet se hallottam még tőle! Pontosan értette a kérdést, a történéseket, sőt válaszolni is hajlandó volt.

Kompromittáltunk és közben ettünk.

Az ünnep ez alkalommal Norkáék pörköltje mellett teljesedett ki. Most már nekünk is rá kéne jönnünk mi az az étel amiben mi is jók vagyunk, mert az mégis csak tarthatatlan, hogy bennünket jól lakatnak, mi meg nem tudunk előhozakodni semmivel. A fiúk nagyon jól kijöttek egymással. Marci és Máté is nagyot fejlődött önmagához képest. Az első randiknál Máté javarészt visított ha Marci megközelítette, most már verbálisan igyekezett dirigálni , Marci pedig ráérzett Máté igényére, hogy a szuverenitását ne zavarják, és békésen kezelte a helyzetet. Szóval a srácok már tök jók. Azért csináltunk néhány felvételt Mátéról, hogy hogy viselkedik gyerekekkel.
Kissé rendbe sikerült raknunk a kertet is. De, most kedves Naplóm be kell fejeznem a történetet, mivel Mátém hangos sikítozás közepette szeretné nyomkodni a gépet. Ilyenkor bármit ami e keze ügyébe kerül azonnal megnyom, töröl.Később tehát folytatom, most meg kell keresnem a neten egy mókusos videót.

Kis kanál, nagy kanál...

Máté tegnap teljesen a padlóra küldött. Történt ugyanis, hogy amíg Bebét etettem Mátém megszólalt mellettem . "Kis kanál, nagy kanál, minden baba így csinál, hogy hamm!" Ez még magában nem lenne meglepő, de azzal együtt, hogy ezt a mondókát utroljára úgy tíz hónapos kora körül mondogattam neki etetésnél, aztán valahogy abbahagytuk, úgy már igen. Akkor úgy tűnt, hogy nem nagyon érdekli, beszélni meg még egyáltalán nem tudott. Mellesleg a mondókát én már úgy elfelejtettem, hogy Bebénél soha nem is mondogattam. Kiselefánt!

Terrible twoes

Elérkezett immár hozzánk a nagybetűs dackorszak. Emlékszem, hogy milyen irigykedve figyeltek az anyukák amikor a két éves Máté a hiszti apró jele nélkül távozott a játszótérről. Egy nevelési parafenomén voltam. Voltam. Máté mostanság naponta többször is kipróbálja, hogy ki az erősebb. Ha nem engedek, vagy ő nem akar kiegyezni éktelen visításba tör ki. Tényleg hihetetlen hangerőre és magasságra kapcsolva tombolni kezd. Persze, ha kell az utca közepén vagy Bebe fejlesztésén. Egymásnak feszülnek az akaratok, de ez így van rendjén. Sajnos estére azonban igen csak lemerít a kis dac gombócom, főként hogy délután sem hajlandó aludni. Mindeközben Bebe igazi társasági lénnyé változott, aki ha vágyakozni kezd, márpedig kezd, némi szórakoztatás után, akkor bátyjához hasonló hangerővel kezd rikoltozni. Jó figyelem felkeltő. Nincs olyan ember a szomszédságban aki ne riadt volna fel álmából arra, hogy én a teámat főzöm fent a konyhában, Bebe pedig társalogna. Na, de vissza Mátéhoz. A kaja felett is dúl az állóháború. Rájött a zabpehely trükkre, tehát mostantól azt sem eszik, és tésztát is csak akkor ha úgy van kedve. Az nem jelent semmit, hogy teljes hangerőre kapcsolva ordít, hogy "Tésztááát meg üvegeeet!", mert amikor előkerülök vele akkor nem eszi ám meg. Ma fél háromig csakis két és fél deci kakaót ivott. Persze halál éhes volt, de a tészta minden változatban elbukott Máténál, viszont kért husit és rizs. Jelenleg háromnegyed négy van és békés csendben fogyaszt végre.
Van egy elméletem. Máté valós kora és produkált kora közt másfél évnyi különbség van. Ezért jött most el a Terrible Twoes korszak, mert ő igazából pszichésen annyi.

Tavaszi gazficekségek

A Szörny...

A karnis.

Máté mára jobban lett. Elmúlt a láz és ő megint birtokba vette a kertet. A napokban azonban több gazficekséget is elkövetett. Nagyon örülök neki, de tényleg. Végre úgy működik mint a gyerekek általában. Szóval, megosztom veletek is a nagy örömröket.

Gazficekség 1. Fenn látható a letört karnisunk képe. Ami, ha rajtunk múlik még látható lesz egy darabig... Szóval kedves Máté addig bújkált a fügfgöny mögött, amíg rá nem szakadt az egész. Sírva jött, hogy eltörött, és húzott befelé a szobába.

Gazficekség 2. Szintén fent látható kicsi piros izé, egy azok közül a bodobácsok közül, amit Máté begyűjtött a kertben, gondosan elhelyezte őket a pólóján, és én amikor át akartam öltöztetni a fenevadak szétrajzottak a hálóban. Néha előbukkan egy közülük Máté legnagyobb gyönyörűségére.

Máté a tiszteletbeli ovis

Norka barátnőm kapacitálására végül felhívtam a helybéli ovit Máté ügyében. Végig gondoltam a dolgot ezerszer. Mátét egész napra nem szívesen hagynám oviban, ha elviszem valahová messzebbre integrált csoportba, ha fel is veszik, elmenni érte délben lehetetlen lesz. Marad tehát az egész napos ovi. Ha felveszik, mert azt is hallottam már, hogy Óbudára csak odavalósiakat vesznek fel. Arról nem is beszélve milyen megterhelő lesz az két gyereknek naponta utazgatni jó messzire. Mindezt a problémát pedig még fejeljük meg azzal, hogy bele kéne kalkulálnom a fejlesztéseket, az egyetlen autónkra János iskoláját... Huhh.. Szóval telefonáltam a vezetőnőnek. Kedves volt és segítőkész. Már most be kéne íratnom Mátét, hogy amire ő oviba kerül ( öt évesen), addigra ki tudjanak egy kis létszámú csoportot harcolni az önkormányzattól. Lenne hozzá szakemberük meg egyre több gyerekük is. Már csak pénz kéne... Szóval megyek a pótbeíratkozásra, viszek egy kis prezentációt Mátémról, mert nem világos sok embernek, hogy nem csak Rainman-ek léteznek, és ha autizmusról hallank rögtön, finoman szólva, betojnak. Mi lesz a csoporttal, hogy fogják ők ezt kezelni, jajj...!!!!
Máté még most is lázas. Délután Laci doki látogatás.

Bebe "tanul" és Máté beteg

Tegnap jártunk fejlesztődében Bebével. Sajnos a tavaszi szünet alaposan kizökkentette őkelmét. Ismét sírogatott és sztrájkolt, de olyan aranyosan ahogy az tőle telik. Egészen elfordította magát az ölemben, hogy ne is lássa Zsófit, de azért a válla fölött hátra pillogott néha, hogy figyeli-e őt. Amikor sikerült megnyugtatni bevetette az utánozhatatlan Bebe mosolyt. A házi feladatot azért elkértük. Máté az egész procedúra alatt csendben feküdt a földön félig alva. Akkor még nem sejtettem, hogy már magas láza van. Itthon is folytatta a fekvést, ezért gyorsan lázmérőztünk egyet. 39 fok volt. Reggel 38-cal indítottunk. Aztán a lázcsillapító hatására lejjebb ment, de most délutánra már 39,5 lett megint. Szegény enni nem akar, hiába sütöttem neki muffint, de még inni se nagyon ami nagyobb baj. Holnap mehetek Lacihoz, ha ez így megy tovább...
A láztalan pillanataiban azért "dolgoztunk" egy kicsit. Színek szerint kértem, hogy dobáljon egy lukba pálcákat. Egész jól ment. Itt sem a feladat intellektuális kihívása volt a lényeg, hanem a feladat követés.

Mátéság ismét

Az Ilka utcában, ahol Bebe fejlesztődik, van egy aranyos házmester néni. Neki meg van egy aranyos pincsije. Nem olyan ugatós harapós fazon, hanem olyan érdeklődős. Máté amikor nagy gonddal mászott felefelé a lépcsőn múlt kedden, szembe találta magát a pincsivel. Kérdőn nézett rám, hogy vajon ez meg mi lehet. Mondom neki, hogy ez a kutya a pincsi, erre az édesem tüzetesen szemügyre vette az ebet , és kijavított, hogy "Ez a pincsi cica." Nem hagyta magát eltántorítani ettől. Nyilván a szüle csak tévedhet, hiszen látott ő már kutyát itt a faluban, mind nagy volt és ugatós. Ekkora méretű állat nálunk kizárólag a cica lehet. Tehát a pincsi egy cica.

Ha egy üzlet egyszer beindul...

Born to be wild..

Máté viharos sebességgel fedez fel mindent manapság. A hét végén, az eddig szomorúan árválkodó teknőcmotorra pattant. Na, jó egy kicsit azért kapacitáltam. Mostanra lelekesen lökdösi magát fel és alá. Sőt , sőt színezni is elkezdett.

Bebe pedig döbbenetes fürgeséggel iszkol el ha öltözködésre kerül sor. Ripsz ropsz megcsavarodik a pelenkázón és hasra vágja magát. Aztán bírkózunk egy kicsit, de általában ő győz, a harisnya meg élettelenül himbálózik az én kezemen. Némi ringatás és ugrálás után hajlandó csak nekiállni öltözködni. Sokkal mozgékonyabb mint Máté ennyi idősen.

Itt következik a teknősös kép, Bebéről csavarodás közben nincs még képem sajnos.

Máté épít

Igen, végre! Máté minden varázslat nélkül tegnap felépített egy óriási tornyot. Csak úgy, önállóan!Magasabb volt mint ő, ezért az utolsó kockák felrakását rám bízta.Ez az új módszer remélem beválik nála. Ez mindenesetre gyorsan ment.

Új módszer

Torony helyett csoportosítás

A képes napirend

Megérkeztek az OSI által szponzorált könyveink Angliából . Zseniálisak. De van köztük egy leg leg. Játék,nevetés és tanulás autista spektrumzavaros gyerekekkel. Végre egy olyan könyv ami kézzelfoghatóan elmagyarázza a miérteket és hozzá a hogyanokat is. Nem voltam rest, rögtön neki is álltam a megvalósításnak. Hát így elsőre egy napirend (sk. képes), és több játékos doboz sikeredett. Van már egy dobozunk autókkal és úttal, egy színezős, és egy baba házas. Az egyik ötlet az volt, hogy kössük össze azt a tevékenységet amit már szeret azzal amit tanítani akarunk. Így kezdtünk buborékot eregetni míg Duplo tornyot gyártottunk. Máté eddig ha elő mertem venni a Duplot, felháborodva sivított, és azonnal visszarakta mind egy szálig a kockákat. Mostanra már építettünk egy nagy tornyot, le is döntöttük. Ma azonban egy kicsit nyögve nyelősen ment a dolog. Hiába buborék, hiába lelkesítő ének Máté a fent látható csoportosítást hajtotta inkább végre. Végül egy másik készlet kockából volt hajlandó építkezni. A mai projectünk volt még a baba ház is. Anyuka és nagy fiú csak fukorászni akartak, de fogat mosni nem. De leült és hozzányúlt a dologhoz. Nem is rossz ez elsőre.

A lényeg az, hogy ami más gyereknek jórészt ösztönösen is megy, azt Máténak meg kell tanítani. Rá kell vezetni, hogy ez vagy az a tevékenység is tud vicces lenni. Enélkül a tapasztalat nélkül nem lesz képes egy közösségbe bekapcsolódni, mert nem érti miért is lenne jó neki ez a játék vagy most mit csinálnak a többiek, és neki mit kéne ebben a helyzetben tennie. Ez egy kicsit kimozgatja a napi ciklikus tevékenykedéséből. Persze van azért ideje csak úgy is játszani, de most nagyon ráfeküdtünk erre. Holnaptól megpróbálunk alap feladatokat is csinálni.

Felhívtam a nagy Delej utcai központot és ez alkalommal hősiesen kiharcoltam, hogy álljanak szóba velünk. Orsi csütörtökön beszél Katival, aki Oli ottani gyógypedagógusa. Persze így is azt mondták, hogy majd talán egy fél éven belül megnézik a gyereket.

Szaknévsor

Máté sikerrel elsajátította a családtagok nevét. Itt ott van még egy kis zavar atekinteteben, hogy ha az Andris Balázsi, és az ő mamája Béla, akkor miért nem Balázsi Bélának hívják. A napokban azon kaptam, hogy azt susogja maga elé, hogy " Ferenczy Marika nagymama, Ferenczy Marika nagymama..."Gerdáék Vogl nevével sokáig küzdött. Egy ideig poénra vette a dolgot és vicces nevekkel helyettesítette . Így lett Gerda Vasorr Gerda, vagy Gergő Rosszfog Gergő.
Az érzelmeit is mostanában izgisen fejezi ki. Asszociál a kedvenc meséire, dalaira, és a kb. azonos érzelmi töltetű részeket alkalmazza a szitura. Így lett a már az említett farkaaas a félelem jele, a bánaté pedig a bluesos hangnemű Macska ül a háztetőn.. dal. Édes volt, hogy miközben Ági próbálta rávenni szerdán arra, hogy igenis neki is le kell ülnie, addig Máté néha panaszosan belesírt a világba, hogy " Macska űűűűl."

A szarvas füvet eszik

Máté mostanában az állatvilág táplálkozási szokásaiban merült el. Gerdát azzal sokkolta a napokban, hogy amikor este Geri kijelentette, hogy "Máté, a medve mézet eszik." Máté egy lapos pillantással helyreigazította " ...meg madár tojást,meg halat, meg málnát, meg szedret."Most az emberszabású majmok a

leg legek

azezamajomacsimpánz,ezamajomagorilla,ezamajomazorángután.

Útirányt is váltottunk a legnagyobb örömömre. Mostanában az erdőben sétálunk keresztmamáék felé. Az egyik ilyen csavargásunk alatt Máté elfáradva lehuppant egy erdei pihenőnél és elgondolkodva kijelentette, hogy " A szarvas füvet eszik." Azzal, nosza tépett is magának néhány szálat és elrágcsálta.

Azon tűnődtem, hogy valamelyik internetes portálon néhány kismama azon siránkozott, hogy mennyire ingerszegény a vidéki élet és ők aztán soha nem költöznének ki a fővárosból. Persze nem vagyunk mind ugyanolyanok , de nekem a városi élet valahogy az ingerszegényebb. És gyanítom hogy Máté is osztozik ezen véleményemben. A Nagyok szerint javíthatatlan falusi vagyok. Biztos a paraszti génjeim...