János Kórház feketelistán

Laci doki ragaszkodott hozzá, hogy bármilyen kedvesek is voltak a Jánosban velünk, az ő sebésze is nézze meg a Madarászban Mátét. Elmondta, hogy ő mint Mátyás király, inkognitóban, elvitte az egyik fiát a János sebészetére, és oda aztán ő többet nem megy. Így elmentünk tegnap délután a Madarászba. A dolog ezúttal egy csöppet sem ment zökkenőmentesen. A dokfiatal volt és szimpatikus. Máté már akkor padlót fogott amikor lefektették az asztalra. Ezúttal négy ember fogta le szegénykémet, mert mint kiderült a Jánosban elnézték a körömágyában lévő sebet és nem varrták össze. Ezért vérzett egész éjjel a keze. Persze, ennyi idő után ezt összevarrni már nem lehet csak reménykedni, hogy begyógyul, és nem fertőződik el. A körmét is megpróbálták rögzíteni hátha alánő az új. Persze hogy sikított és szabályszerűen patakogban folyt róla a víz. A végén már én is majdnem elbőgtem magamat. Ekkor jött az amúgy tényleg nagyon szimpatikus orvos egyetlen hülye kérdése. " Anyuka, szófogadó ez a gyerek?" Most mihez képest? Egy tízes skálán? Mi van? Szóval, ezek dübörögtek az agyamban miközben Mici sikított a fülembe. Végül kihúztam belőle, hogy el tudom-e érni, hogy se víz se kosz ne érje a sebet. Ezt tudjuk abszolválni, mert Máté se úszni se homokozni nem szeret. Vasárnap megint megnézik a sebet. Engem már most a rosszullét kerülget. Persze anyuékhoz sem mehetünk Ráckevére a kötözések miatt. Ez Máté miatt nagyon rossz, mert már nagyon várta a hattyúk etetését. És megyünk Balatonra is. Amire meggyógyul, addigra pont vége lesz a nyaralásoknak....