Ma van reggeltől estig a szülinapom, avagy neveljünk zebra csikót

Bizony, bizony Bebe egy éves lett. Nagyon gyorsan eltelt ez az év. Ma reggel azon merengtem, hogy egyszer láttam egy filmet amiben valaki visszaküldhette magát a múltba, hogy ott kijavítson ezt-azt. Ha én visszamehetnék a múltba az egy évvel ezelőtti reggeli ágyam mellé teleportálnék. Többet bizony nem sírnék belülről könnyek nélkül, aztán itthon soha nem látott intenzitással napokig. Gyönyörködnék én is és nagyon örülnék Bebének. Azt hiszem, hogy engem a Isten megáldott négy gyönyörű és fantasztikus gyerekkel ( ha soha többé nem adna mást, már akkor is túladta volna magát), a végére pedig a legkülönlegesebb ajándékát tartogatta. Számunkra Bebe egy naponként a szívünket melengető ajándék. Senki úgy örülni nem tud annak, ha csak hozzászólunk mint ő. Úgy mosolyogni, adni és élvezni az életet mint Benci. Hosszú utat jártam be én is anyaként ebben az évben. Bencinek és Máténak köszönhetőleg tudatosabb anya lettem, tanulgatom, hogy minden ember csak önmagához viszonyítható, hogy az élet úgy ahogy van ajándék, hogy meg kell látnunk egymást. Ha filozofálhatok egy kicsit akkor szellemi síkon tanulom általuk, hogy a valódi szabadság abból fakad, hogy a dolgokat az életünkben elfogadjuk, megforgatjuk és felhasználjuk arra, hogy valami pozitívumot hozzunk ki belőle. Ha nem így teszünk csak bámuljuk a köldökünket, a sötétebbnél sötétebb gondolatainkat, félelmeinket amíg azok rabjaivá nem válunk. Olyan ruhaujj feltűrős mentalitásról beszélek most, itt a szitu, mit lehetne vele kezdeni hogy hasznunkra váljon. Persze ehhez idő kellett, túljutni a félelmeken és a mai napra koncentrálni. ( Néha nekem is jobban megy, néha meg rosszabbul. Igaz Norka?) De a csapásirány meg van.
Isten éltessen Bebe! Köszi, hogy eljöttél ! Köszi mindenkinek, hogy velünk voltatok ebben az évben is!