E.R.

Norka barátnémnak eszébejutott, hogy meghívja magához Hintás Ágiékat és minket is. Olyan évzáró gyanánt. Végre jót tudtunk beszélgetni mind. A baj akkor történz amikor Ágiék már hazafele tartottak. A srácok kizúdultak a teraszra és ha jól emlékszem épp befelé tereltük őket, amikor Máté leghátul tanácstalankodva mégis rászánta magát hogy bejön még egy csöppet. A probléma csak az volt, hogy Marci ezt nem látta és jól becsapta maga után a bejárati ajtót aminek a félfájába már Máté belekapaszkodott. ( Egéyz biztos, hogy buta baleset volt, mert Máté a mai napig nem jött rá, hogy hogyan csapódott be az ajtó. Szóval nem látta egymást a két srác.) Egy pillanat alatt lett pánik meg sok vér meg sikítozás. Olyan nagy, hogy még Ágiék is meghallották és visszafordultak. Én teljesen leszerepeltem, mint higgadt hidegvérű anya. A rosszullét kerülgetett mialatt szegény csepp Máté sikított fájdalmában. Rettenetesen messzinek éreztem a kórházat, de még Jánost is aki otthon volt. Éva bekötözte Mátét és nyugtatgatta, én telefonáltam Jánosnak, hogy rohanunk a kórházba, Ági bekapcsolta a cipőmet és berakta Bebét az ülésébe ( még jó, hogy autóval jöttünk). Ezután elrohantunk a kórházba. A János gyereksebészetét Ágiék javaslatára előre értesítettük Máté autizmusáról és sebesüléséről, úgyhogy vártak minket. Rettegtem, hogy mi lesz. Máté akit nem lehet balhé nélkül Laci dokihoz sem bevonszolni, egy fájdalmas beavatkozáson... Jaj! És láss csodát, doktorbácsi elmagyarázta neki, hogy meggyógyítja a kezét. Máté a fájdalomtól persze nagyon sírt, én tartottam a kezemben, de nem dobálta magát, nem kellett hat ember hogy megfékezze, tartotta a sebesült mancsát. Kellett röntgen is a törés kizárására. Ettől is tartottam. Ugye mondanom se kell, nagy gép, idegen hely... Beállították a kezét és úgy hagyta, nem cibálta itt sem, nem rángatta. Elmondták neki mi lesz, és ő kooperált velünk. A doktorbácsit nagyon érdekelte Máté autizmusa, úgyhogy jól kikérdezett a végén bennünket. A végeredmény egy köröm alatti seb, ez vérzett, és egy alul teljesen levált köröm, ami vagy leesik magától vagy le kell szedni. Laci doki szeretné ha az ismerős gyereksebésze venné át innen Mátét. Hétfőn vissza kell mennünk és a kötést leszedik. Hazafelé kapott egy nagy csolit, amit egyszerre tömött a szájába és a vérfoltokat így jőtékonyan bevonta csokoládé foltokkal. Így rögtön barátságosabban nézett ki. Itthon aztán letottyant mellém és gondosan elmagyarázta, hogy neki a kezére csukódott az ajtó, amitől bibije lett és a doktorbácsi meggyógyítja. Majd szemügyrevette a kötését, és megállapította hogy ezt nem szabad piszkálni. Este persze már bosszantotta hogy nem tudja használni a jobb kezét és megpróbált rábeszélni, hogy vegyük le a gézt róla. Ma majd biztos sokat kell neki segíteni a keze miatt.