2008. január 25., péntek

Szaknévsor

Máté sikerrel elsajátította a családtagok nevét. Itt ott van még egy kis zavar atekinteteben, hogy ha az Andris Balázsi, és az ő mamája Béla, akkor miért nem Balázsi Bélának hívják. A napokban azon kaptam, hogy azt susogja maga elé, hogy " Ferenczy Marika nagymama, Ferenczy Marika nagymama..."Gerdáék Vogl nevével sokáig küzdött. Egy ideig poénra vette a dolgot és vicces nevekkel helyettesítette . Így lett Gerda Vasorr Gerda, vagy Gergő Rosszfog Gergő.
Az érzelmeit is mostanában izgisen fejezi ki. Asszociál a kedvenc meséire, dalaira, és a kb. azonos érzelmi töltetű részeket alkalmazza a szitura. Így lett a már az említett farkaaas a félelem jele, a bánaté pedig a bluesos hangnemű Macska ül a háztetőn.. dal. Édes volt, hogy miközben Ági próbálta rávenni szerdán arra, hogy igenis neki is le kell ülnie, addig Máté néha panaszosan belesírt a világba, hogy " Macska űűűűl."

3 megjegyzés:

Marika nagymama írta...

Nagyon meg vagyok tisztelve! Köszönöm szépen!
-- Hogy stilszerűen az állatos hasonlatoknál maradjak, Máténk időnként egy-egy pillanatra megmutatja oroszlánkörmeit... Emellett persze okozhat gondot a módszer megválasztása a további fejlesztéshez. Meg lehet fogalmazni egy-két mondatban, hogy mi a probléma?

Mama írta...

A probléma az, hogy Máténak semmilyen feladat tudata nincsen. Továbbra is csak azt teszi amit ő jónak lát. A kérésre nem figyel. Nem követi figyelemmel, hogy vajon a többiek mit is rajzolnak, ha neki futkározni van kedve. Ez tudom, nem hangzik nagyon drámaian, de ha mindezt egy oviban vagy egy suliban teszi, akkor már nagyon is az. Ha szeretném, hogy valamit megtanuljon pl.vetkőzni akkor rámenősnek kell lennem. Nem mehet kádba addig amíg le nem vette a ruháit. Mostmár profin, minden szó nélkül megy a dolog, de minden új szitunál ez nem várható el egy pedagógustól 25 másik mellett.

Marika nagymama írta...

Értem, természetesen így van, és abban is igazatok van, hogy záros határidőn belül szeretnétek közösségbe adni az ifjúurat. -- Elgondoltam, mennyi szenvedés juthatott az Aspergeres gyerekeknek és még oly jószándékú szüleiknek, amikor még nem volt ismeretes, hogy az ilyen gyerek nem "rossz," nem is buta, csak más...