2008. január 25., péntek
A keddünk még mindig passz...
Úgy értem, hogy legalább már értem mi Bebe gondja a fejlesztésen. Rettentően utálja a Dévényezést, a helyhez pedig sajnos ezt köti. Zsófit is szerencsétlenségemre ehhez kötötte. Tehát most is sztrájkolt egy nagyot. Bezzeg Áginak Máté fejlesztésén egyáltalán nem sírt. A megoldást egyelőre még nem tudom. Ötletek jöhetnek kedves olvasók!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Eddig nem hallottam olyan babáról, amelyik nem tiltakozott a kezelés ellen, de utána hamar megnyugodtak, és szemlátomást használt nekik. Aki kezeli Bebét, annak nincs ötlete, hogyan lehet Téged megnyugtatni egy kicsit?
Engem nem Bebe kezelés alatti tiltakozása zavar jórészt, hanem, hogy emiatt december eleje óta a fejlesztéssel sem haladunk. Ez az én nagy bajom. Persze, nem tagadom, hogy vadrózsás szívvel nézem végig Bebe panaszkodását, sőt... De hosszútávon neki lesz így jobb. Azt sem nézném vígabban, ha másfél évesen még mindig csak feküdne.
Persze, de hamarabb túljuttok ezen a fázison, ha Te kevesebb szorongással nézed a dolgokat, bármily nehezek. Bebe figyel, igyekszik, érdekli a világ. Azt hiszem, ezek az apróságok sokkal többet fölfognak a körülöttük levő a világból, mint amennyit fölteszünk róluk, Bebe is megérzi, hogy Mama, aki a biztonság, a forrás és a jó érzés, most szorong, akkor jaj mi következik?! Mintha egymás aggodalmait erősítenétek, pedig hát Te minden lehetőt megteszel a jövő érdekében, nem kellene szoronganod...
Megjegyzés küldése