Színház és autizmus

Erről az eseményről külön készültem bejegyzést írni, mert nagyon sokat tanultam belőle. A Down Alapítvány minden évben tart a kicsiknek karácsonyi ünnepélyt. Idén a Kolibri Színházban volt egy nagyon jó bábelőadással egybekötve. Tényleg nagyon szuper volt, Bebe teljesen lenyűgözve nézte. A bibi csak Mátéval volt. Neki ugyanis nagyon frusztráló volt a sok gyerek és szülő a pici idegen helyen és nagyon kiborult. Hogy a kétségbeesett bömbölésével ne zavarjuk az előadást a WC-ben húztuk meg magunkat. Az előadás végén viszont szabadon járhatott kelhetett a színpadon és a gyerekek között. Lehetett végre játszani. Itt futott bele Szirkába is. Én ugyan addigra már Bebével foglalkoztam és csak fél szemmel követtem Micit, de Szirka mamája Andi szerint játszottak egyet. Én csak azt láttam sajnos, hogy Szirka milyen angyali türelemmel igyekezett Mátéval felvenni a kapcsolatot. A részletekről Szirkáék oldalán olvashattok.
Elgondolkodtam azonban egy két dolgon. Sejtettem, hogy Mátéval nem teljesen biztos siker egy idegen helyzet. Jelen esetben a színház. De ha időt adunk neki nagyon szépen feloldódik és adaptálódik. Persze addig nincs más mint a feltűnés elviselése. Ráadásul hogy is tanulhatná meg hogy hogyan kezelje a saját frusztrációját, hogyan érezze jól magát egy idegen helyen ha a közvéleménytől való félelmünkben nem is megyünk vele sehová. Tudatosan meg kell tanulnom, hogy hogyan ne érdekeljen a többi ember véleménye Máté produkciójáról.
Máté láthatólag nem élvezte nagyon az előadást. Gondolhatnánk. Csakhogy itthon még ma is arról mesélt, hogy a darabban a cica és a kutya hogyan cseréltek fejet.

Máté a Delejben.

Reggel már hajnalok hasadtán útnak indultunk, számítva a szörnyű forgalomra. A Delej utca elnyerte Máté tetszését. Először is ott volt a játszótér, tényleg apró mászókákkal. Mindent kipróbált és végigmászott. Aztán meg a pszichológus/ gyógypedagógus nénik buborékkal. Mikor végre sikerült berángatnunk az udvarról, egy eredeti kameramannal ellátott vizsgálóba, indításként előadta a tavalyi nem kooperálok ellenben sikítok magánszámot. Aztán sikerült vele az egyik hölgynek szót értenie és néhány feladattal kicsit tesztelnie. Nagyon jól ráhangolódtak Mátéra a vele foglalkozók, és végre nem kellett szabódnom hogy ezt tulajdonképp azért csinálja mert... Nyár végén lesz egy újabb szeánsz, addigra megnézik a videókat és összegeznek. Egyelőre annyit tudtak mondani a beszélgetésből és a tesztből, hogy Máté egy kimondottan jó képességű erős autista jegyekkel bíró srác. A jó képességeit persze nehéz volt mérni, mert most sem kooperál azért teljesen, de az érdeklődésiköréből és abból hogy milyen módon és milyen gyorsan reagált egy olyan dologra amit újonnan kellett megtanulnia, bizakodóak lehetünk ezt illetőleg. Úgy néz ki, hogy marad Pomázon, mivel Ágiék elvégezték a tanfolyamot, és konzultálni fognak a Delejjel egész évben. Feltétlen kelleni fog Máténak mind csoportos mind egyéni fejlesztés.
Ezalatt Bebe hozta a formáját. Édesen mosolygott és türelmesen várta végig az egész vizsgálatot. Tényleg egy hangja sem volt közben.