Máté a tiszteletbeli ovis

Norka barátnőm kapacitálására végül felhívtam a helybéli ovit Máté ügyében. Végig gondoltam a dolgot ezerszer. Mátét egész napra nem szívesen hagynám oviban, ha elviszem valahová messzebbre integrált csoportba, ha fel is veszik, elmenni érte délben lehetetlen lesz. Marad tehát az egész napos ovi. Ha felveszik, mert azt is hallottam már, hogy Óbudára csak odavalósiakat vesznek fel. Arról nem is beszélve milyen megterhelő lesz az két gyereknek naponta utazgatni jó messzire. Mindezt a problémát pedig még fejeljük meg azzal, hogy bele kéne kalkulálnom a fejlesztéseket, az egyetlen autónkra János iskoláját... Huhh.. Szóval telefonáltam a vezetőnőnek. Kedves volt és segítőkész. Már most be kéne íratnom Mátét, hogy amire ő oviba kerül ( öt évesen), addigra ki tudjanak egy kis létszámú csoportot harcolni az önkormányzattól. Lenne hozzá szakemberük meg egyre több gyerekük is. Már csak pénz kéne... Szóval megyek a pótbeíratkozásra, viszek egy kis prezentációt Mátémról, mert nem világos sok embernek, hogy nem csak Rainman-ek léteznek, és ha autizmusról hallank rögtön, finoman szólva, betojnak. Mi lesz a csoporttal, hogy fogják ők ezt kezelni, jajj...!!!!
Máté még most is lázas. Délután Laci doki látogatás.