Tegnap jártunk fejlesztődében Bebével. Sajnos a tavaszi szünet alaposan kizökkentette őkelmét. Ismét sírogatott és sztrájkolt, de olyan aranyosan ahogy az tőle telik. Egészen elfordította magát az ölemben, hogy ne is lássa Zsófit, de azért a válla fölött hátra pillogott néha, hogy figyeli-e őt. Amikor sikerült megnyugtatni bevetette az utánozhatatlan Bebe mosolyt. A házi feladatot azért elkértük. Máté az egész procedúra alatt csendben feküdt a földön félig alva. Akkor még nem sejtettem, hogy már magas láza van. Itthon is folytatta a fekvést, ezért gyorsan lázmérőztünk egyet. 39 fok volt. Reggel 38-cal indítottunk. Aztán a lázcsillapító hatására lejjebb ment, de most délutánra már 39,5 lett megint. Szegény enni nem akar, hiába sütöttem neki muffint, de még inni se nagyon ami nagyobb baj. Holnap mehetek Lacihoz, ha ez így megy tovább...
A láztalan pillanataiban azért "dolgoztunk" egy kicsit. Színek szerint kértem, hogy dobáljon egy lukba pálcákat. Egész jól ment. Itt sem a feladat intellektuális kihívása volt a lényeg, hanem a feladat követés.
2 megjegyzés:
jobbulást.
bence zsivány!
ma énekeltem a kisbencés dalt (nálunk nem megverte, csak kiporolta megy), de marci kijavított, szerinte ez a szöveg:
egyszer volt egy kemence,
belebújt a kis bence,
kormos volt a kemence,
fekete lett kis bence.
meglátta a kriszti néni,
nem ismert a fiára,
becsukta a kemencét,
kiporolta kis bencét.
Ez nagyon aranyoos... El vagyok olvadva! Nálunk a verekedős Bence nóta után egy monológ jön: " De mi nem verekszünk. De nem nem, de nem ám! És miért nem? " " Mert az fáj!"- mondja Máté. Fő a kondícionálás:))
Megjegyzés küldése