2008. április 4., péntek

Tavaszi gazficekségek

A Szörny...
A karnis.

Máté mára jobban lett. Elmúlt a láz és ő megint birtokba vette a kertet. A napokban azonban több gazficekséget is elkövetett. Nagyon örülök neki, de tényleg. Végre úgy működik mint a gyerekek általában. Szóval, megosztom veletek is a nagy örömröket.


Gazficekség 1. Fenn látható a letört karnisunk képe. Ami, ha rajtunk múlik még látható lesz egy darabig... Szóval kedves Máté addig bújkált a fügfgöny mögött, amíg rá nem szakadt az egész. Sírva jött, hogy eltörött, és húzott befelé a szobába.


Gazficekség 2. Szintén fent látható kicsi piros izé, egy azok közül a bodobácsok közül, amit Máté begyűjtött a kertben, gondosan elhelyezte őket a pólóján, és én amikor át akartam öltöztetni a fenevadak szétrajzottak a hálóban. Néha előbukkan egy közülük Máté legnagyobb gyönyörűségére.

5 megjegyzés:

Marika nagymama írta...

Remek, hogy elmúlt a láza (mitől volt? mit mondott a doki?), és nagyon jó, hogy már gazficekségeket is elkövet! És köszönjük, hogy megosztod velünk ezeket a tavaszi újgonságokat! Nagyon jó olvasni -- akkor is, amikor gondokat osztasz meg velünk -- csak az a kár, hogy nem vagyunk közelebb, és nem tudunk részt venni a tevékenységetekben (tudod, beképzeltek vagyunk, és azt hisszük, hogy nem csak a gondjaitokat szaporítanánk... Most már egyértelmű, hogy a fejlesztő munkának, a sok-sok foglalkozásnak van és lesz eredménye!
Melyik az a könyv, amelyikből az ajándékozás módszerét kilested? (Csak szerzőt, címet, ha lehet, adatokat kérek, meg tudjuk szerezni, a Ti példányotokkal dolgozzatok Ti! A gazficekségek alapján is állítható: érdemes!
Rezignált utóirat
1. a húsvéti látogatásról: úgy meg voltunk lepve és annyira örültünk, hogy nem jutott eszembe a parkettre egy plédet és/vagy lepedőt teríteni Bebe hasacskája alá -- remélem, nem ártott meg neki az idegen mikroflóra, amiből biztosan jutott neki... Legközelebb ne rösteljetek szólni!
2. valamelyik napos délutánon kimentünk Barnabás nagypapával sétálni mentünk, és nosztalgiával pihentünk meg a kicsik játszótere mellett a Városligetben.

norka írta...

Máté! :)))))))) Máté, az óvis! :)))))))
Bodobácsos postot nem mutatom meg Marcinak, nem ám!

Mama írta...

Marika nagyi: a könyvünket szívesen odaadjuk olvasására. Már elég jól átrágtam magamat rajta. Angliából érkezett, úgyhogy nem egy olcsó darab, szóval talán elég egy is a családba.Szomorúan nosztalgiázok én is a játszóterezésről, de talán extra alkalomként összehozzuk, mivel Bebének sajnos ez a legjobb időpont pillanatnyilag. Azért ez még változhat nála is...
Máté egy vírust kapott el, ami torokgyulladást okozott és lázat. A nehezén túl vagyunk. A pléd és a lepedő, hogy egy kicsit megnyugtassalak kb. két percig marad Bebe alatt, mert elgurl róla, vagy addig forog amíg egy kupaccá nem gyűri. Hát ő nem Máté... Az egótokról meg annyit, hogy joggal vagytok "beképzeltek"...
Norka: Nem csodálom, hogy te sem akarsz egy rovarházban lakni. Mi lesz ha ezek elkezdenek szaporodni?? Végül is egy komplett kolóniát hurcolt be az édes.

anyanya írta...

A bodobácsos sztorin majdnem bepisiltem a nevetéstől :) milyen zseniális megoldás!
És persze eszembe jutatta, amikor tavaly Oli egy tücsköt hozott a bejárati ajtónk elé házörzőnek -- és a tücsök őrizte is a házat rendesen -- minden éjjel rémisztően hangos ciripelésbe kezdett...

kedves kedvenc Marika nagymama:
nekem most itthon vannak a Donna Williams könyveim, a Léttelenül (egy önéletrajzi könyv, zseniális) meg az autizmusról egyes szám első személyben...
nagyon, nagyon szívesen kölcsönadom őket... vagy ezek már voltak?
plusz az Oliver Sacks féle Antropólugos a Marson is visszajött hozzám -- ebben két "novella" van autizmusról, de a nem autistások is nagyon érdekesek. Szívesen küldöm ezt is :)

Marika nagymama írta...

Köszönööm szépen mindkettőtöknek a könyveket! Jánoson keresztül előbb-utóbb el is jut hozzánk -- vissza is fogjuk szolgáltatni, további olvasók számára. Donna Williams nevét Attwood könyvéből ismerjük, de nem volt még a kezünkben.
Az időpontokat, Kriszta, természetesen a gyerekek igényeihez igazítsd, amennyire egyáltalán lehet -- mi csak a ráadás vagyunk!
A tücsökért külön üdvözlet Olinak! Kínában a városokban, ahol a szükös hely vagy más ok miatt nem lehet kutyát tartani, kalitkában tartott tücsök a házőrző! A hangját zeneként értékelik, és mivel a szokatlan mozgásokra elhallgat, bizony őrzi a házat.