Ovi

Az első saját szekrény a munkahelyen.

Megérkeztünk és rögtön le is ragadtunk...

Indulás előtti irodalmi lélekemelés.

Tegnap volt az első nagy napunk az oviban. Persze én jobban izgultam mint mindenki más. Az óvónénik ugyanis tündériek. Rózsa, Szilvi, Bea néni és Erika néni a dadus kedvesen és nyugodtan beszélnek még a legnehezebb esetekkel is. Valóban a gyerek számít nekik, úgy szeretik őket ahogy vannak. Autistának vagy mának. Jó ott lenni és az ember nyugodtan bízza rájuk a gyerekét. Tudom, hogy délben nem az fog várni, hogy "Anyukaaa, a gyerek már megint vagy még most is...!". Rózsa néni ráadásul logopédus is.Már előre fáj a szívem, hogy el kell innen jönnünk előbb vagy utóbb. Öt autista van most Mátéval együtt. Ez magában véve nem baj, csakhogy ők öten remekül el vannak egymás mellett. Sajnos ez nem igen készíti fel Mátét arra, hogy hogyan kezelje a kakaskodó fiúkat vagy azokat a gyerekeket akik ne talán tán barátkozni szeretnének. De ez még odébb van...

Mátét az első nap miután sikerült a röpdétől és a pintyektől eltávolítani, egy hordozható kalitkás pinttyel sikerült bevarázsolnunk a terembe. Ott aztán remekül el volt, mászókázott és játszott a műanyag állatokkal. Bebe pedig nemes egyszerűséggel hagyta magát imádni. kaptunk jelet is, bár se sörényeshangyász, se nyestkutya nem volt a készletben, pedig ezek Máté kedvencei, de egy macival végül beérte.Délután aztán Mici egész végig vissza akart menni az oviba.

Ma már egy rövid időre Bebével ki is jöttünk a teremből. Vártam a sikítást. Vártam úgy másfél óráig, de csak Bea néni jött ki, hogy elmagyarázza hogy mondták Máténak hogy mama majd jön vissza érted, erre ő letottyant játszani tovább. A nap csúcsa azonban Abesz boxer terápiás kutyus látogatása volt. Onnantól kezdve mást nem lehetett hallani csak Mici gyöngyöző nevetését. El is magyarázta nekem , hogy Abesz bekapta a tigrisét, és ő meghallgatta Abesz szívét, és vitte őt pórázon. Szóval az ovi Máténak csúcs. Kutya, madár. Mi kell még a boldogsághoz? Sírni csak egyszer sírt, amikor el kellett jönnie az oviból.

Ába

Bebe első jól érthető szava ami valóban azt is jelenti amit, elhangzott.Ába azaz lába, mondogatta Benci a lábait szemlélgetve. Valahol olvastam, hogy egy kedves apáca egy családnak azt mondta, hogy sokra lehet következtetni abból amit a gyermek először kimond. Én az ábából arra következtetek, hogy Bebe cipőfelsőrész készítő, zokni gyáros vagy masszőr lesz. Reflexológus...:))
Máté pedig határozottan játszik. Keresztmamáéknál Barnussal szeretett a legjobban lenni. Felmásztak a fotelokra és onnan kukucskáltak egymásnak. Máté eljönni sem akart annyira élvezte.

Szobatisztaság

Máté szobatiszta lett. Kicsit kapacitáltuk ugyan itt ott, de tulajdonképpen a maga idejében történt meg minden. Jól bevált nála a jutalmazás és persze sokan beszélgettünk a dologról. De az egészhez kellett némi szerencse is, hiszen a gyomorvírusunk alkalmával egyszerűen túl gyenge és letargikus volt ahhoz, hogy visszatartsa vagy pelust követeljen hozzá, így maradt a WC. Cirka három nap kellett hozzá, hogy teljes legyen a szobatisztaság. Éjjel már régóta az volt. Mindent egybevetve, azt hiszem hogy nem lett volna előnyös előbb erőltetni nála a dolgot. Olyan szép nyugisan volt érdemesebb kezelni a dolgot. Persze mostanában kezd beerősödni a pelenkátlan baba mozgalom. Aki szertné kipróbálni vagy olvasni róla, az Szirka oldalán teheti. Itt a kicsik soha nem viselnek pelenkát, és mivel nincs, ezért nincs mit elhagyni. Érdekes elgondolás, és Szirkáéknál működött is, de azért én azt gondolom nem mindenkinek való ez. Több gyerek között állandó figyelemben részesíteni egy csecsemőt nem mindenki tud. Aztán, ha nem megy jön a lelkiismeretfuradlás meg a többi. Közben a dolgok talán kevesebb stressz nélkül is megtörténnének a maguk idejében. Szerintem a módszert alapos mérlegelés után érdemes csak kipróbálni. Én például még sohase láttam Bebén, a kezdetekben sem, hogy jelezné a pisilési szándékát. De lehet, hogy csak nem figyeltem elég erősen.

Máté játszik

Igen, bizony! Máté újabban szívesen kergetőzik és barátkozik a nála kisebbekkel. Barnus és Andris az új két kedvence. Valószínűleg érzi, hogy a fizikailag nála gyengébbek nem "veszélyesek" ránézve, és jobban tudja uralni a helyzetet. Mostanában sokat emlegeti Barnust, akit ma meg is látogattunk. Pénteken meg Tomika jön, remélem hasonlóan összemelegednek Mátéval.

Az első " bizonyítvány"

Tegnap Zsófinál jártunk. Az óra legelején megcsináltunk egy hivatalos tesztet amit a Bárczi állított össze a gyerekek fejlődésének mérésére. Finommotorikából nagyon jó lett Bebe, kommunikációból még egy kicsit az átlag felett is van, logika és gondolkodásból is jeleskedett, egyedül a nagymozgás olyan nyögve nyelős hármaska. Ilyenkor látni mennyit fejlődött. Az órán nevetve dolgozott végig húsz percet. Nagyon meg is dicsérgettük. Máté pedig szépen engedte, hogy Bebe is játszon azzal amivel ő. Amikor a kis poharakra ( olyan egymásba illeszthető pohárkák) került a sor , kijelentette, hogy azt kéri. Mondtuk neki, hogy Bebe kihúzza és odaadja neki amivel végzett. Szépen letelepedett mellénk és várta, hogy Bebe mikor adja a poharakat.
Kedvet kaptam arra, hogy Máté tavaly szeptemberi szintjét amit gondosan dokumentáltam összevessem a mostanival, és így kaphasson ő is " bizonyítványt".
Játék:
Csak néhány féle játékkal játszik.- Vannak kedvencek, de nagyon sok mindennel játszik már.
Csak egy részlete érdekli a játéknak.- Maga a tárgy érdekli.
Nem utánoz gyerekeket.- Figyeli és ha úgy látja, utánozza őket a későbbiekben.

Rigolyák:
Nem nyúl bele a dolgokba ( étel, tészta, gyurma) .- Kézzel eszik, gyurmázásért nem rajong, de azért kipróbálja. Homokozik.
Nem szereti az ismeretlen helyeket, helyzeteket. Nem ül se bilire se WC-re. - Már nem sír ha idegen helyre megyünk be. Bilizünk, de a WC még túl nagy falat.
Persze ez a témakör azért nincs teljesen letudva:)
Inger feldolgozás
Fél bizonyos hangoktól.- Kevesebb hangtól fél, de azért ez megmaradt nála.
Nem nyúl bele a vízen kívül semmibe.- Babozik, homokozik még csak lapáttal, de nem töri ki a frász ha homokos lesz a keze.

Mozgás
Csak hintázik.- Egyensúlyoz, kis csúszdára felmászik.
Ha mi fogjuk a kezét kisebb emelkedőkre fellép pl: járdára. - Épp ma láttam, hogy az emeletre nem mászva, hanem állva ment fel. Lefele is lemegy egyedül lépcsőn, bár még nem váltott lábbal.
Babásan fut.-Futunk és robogunk.
Nem próbál ki játékszereket a játszótéren. sőt pánikba esik, ha felrakjuk. - Most úgy látom, hogy amire megért az idegrendszere azt vígan kipróbálja. Csak ki kell várni a dolgot.
Nem is próbálja magát lökni kismotoron. - Kismotorozunk.
Nem nyitja ki az ajtókat.- Bárhová bemegy csapot és kilincset is használ.
Ügyes vagy Máté! Ügyes vagy Bebe!

Terrible twoes

Elérkezett immár hozzánk a nagybetűs dackorszak. Emlékszem, hogy milyen irigykedve figyeltek az anyukák amikor a két éves Máté a hiszti apró jele nélkül távozott a játszótérről. Egy nevelési parafenomén voltam. Voltam. Máté mostanság naponta többször is kipróbálja, hogy ki az erősebb. Ha nem engedek, vagy ő nem akar kiegyezni éktelen visításba tör ki. Tényleg hihetetlen hangerőre és magasságra kapcsolva tombolni kezd. Persze, ha kell az utca közepén vagy Bebe fejlesztésén. Egymásnak feszülnek az akaratok, de ez így van rendjén. Sajnos estére azonban igen csak lemerít a kis dac gombócom, főként hogy délután sem hajlandó aludni. Mindeközben Bebe igazi társasági lénnyé változott, aki ha vágyakozni kezd, márpedig kezd, némi szórakoztatás után, akkor bátyjához hasonló hangerővel kezd rikoltozni. Jó figyelem felkeltő. Nincs olyan ember a szomszédságban aki ne riadt volna fel álmából arra, hogy én a teámat főzöm fent a konyhában, Bebe pedig társalogna. Na, de vissza Mátéhoz. A kaja felett is dúl az állóháború. Rájött a zabpehely trükkre, tehát mostantól azt sem eszik, és tésztát is csak akkor ha úgy van kedve. Az nem jelent semmit, hogy teljes hangerőre kapcsolva ordít, hogy "Tésztááát meg üvegeeet!", mert amikor előkerülök vele akkor nem eszi ám meg. Ma fél háromig csakis két és fél deci kakaót ivott. Persze halál éhes volt, de a tészta minden változatban elbukott Máténál, viszont kért husit és rizs. Jelenleg háromnegyed négy van és békés csendben fogyaszt végre.
Van egy elméletem. Máté valós kora és produkált kora közt másfél évnyi különbség van. Ezért jött most el a Terrible Twoes korszak, mert ő igazából pszichésen annyi.

Tavaszi gazficekségek

A Szörny...

A karnis.

Máté mára jobban lett. Elmúlt a láz és ő megint birtokba vette a kertet. A napokban azonban több gazficekséget is elkövetett. Nagyon örülök neki, de tényleg. Végre úgy működik mint a gyerekek általában. Szóval, megosztom veletek is a nagy örömröket.

Gazficekség 1. Fenn látható a letört karnisunk képe. Ami, ha rajtunk múlik még látható lesz egy darabig... Szóval kedves Máté addig bújkált a fügfgöny mögött, amíg rá nem szakadt az egész. Sírva jött, hogy eltörött, és húzott befelé a szobába.

Gazficekség 2. Szintén fent látható kicsi piros izé, egy azok közül a bodobácsok közül, amit Máté begyűjtött a kertben, gondosan elhelyezte őket a pólóján, és én amikor át akartam öltöztetni a fenevadak szétrajzottak a hálóban. Néha előbukkan egy közülük Máté legnagyobb gyönyörűségére.

Állatkert és névnapok

Anyu legeslegfinomabb málnás habrancsa egy kissé leamortizálódva a névnapi gyűlésen.

Máté szemlét tart.

Az ádáz időt kijátszva a szünetben jártunk az Állatkertben. A tavaly nyárihoz képest óriási volt az élmény. Míg tavaly Mátét nem nagyon hozta lázba a földikutyán kívül semmi, addig most negyed órákra lecövekelt az érdekesebb kifutók előtt. Uncsi állatnak minősült a kenguru, izgisnek a sisakos kazuár. Itt volt egy kis vitánk, mert Máténk sehogy sem akarta elhinni, hogy a kazuár nem valami mutáns óris kakas. A sziamang majom is nagy elismerést kapott, csak azon háborgott kissé, hogy néhány tudatlan látogató a sziamangot lecsimpánzozta. Az igazi aranyérmesek a fókák voltak ugráltak, úszkáltak. Mátét csak nagy keservesen lehetett arrébb vonszolni. A kecskéktől sem riadt meg egy percre sem, ami azért nagy szó mert volt olyan ovis kirándulásunk, amin a nála nagyobb gyerekeket az ölemben menekítettem ki a állatsimogatóból annyira megijedtek.

A szünetben aztán nekiálltunk hóesésben tyúkólat bontani. Nem mondom, elvben sokkal de sokkal egyszerűbbnek tűnt a dolog.

A névnapi ajándékozásnál is nagy előrelépés történt. Máté a karácsonyi ajándékokat személyes sértésnek tekintette. Hetekig álltak az új játékok mire hajlandó volt elfogadni a puszta létezésüket. Most, a már említett szakkönyvben olvasottak szerint jártunk el. A Fakopáncs bolt honlapján már hetekkel előre kinéztük, megbeszéltük mit fog kapni. Aztán elmentünk együtt és megvettük. Persze kibontani vagy játszani csak a névnap után lehetett velük, de így már tudott örülni a dolgoknak. Mindent lehet, csak egy kicsit másként!