2008. december 9., kedd
Szobatisztaság
Máté szobatiszta lett. Kicsit kapacitáltuk ugyan itt ott, de tulajdonképpen a maga idejében történt meg minden. Jól bevált nála a jutalmazás és persze sokan beszélgettünk a dologról. De az egészhez kellett némi szerencse is, hiszen a gyomorvírusunk alkalmával egyszerűen túl gyenge és letargikus volt ahhoz, hogy visszatartsa vagy pelust követeljen hozzá, így maradt a WC. Cirka három nap kellett hozzá, hogy teljes legyen a szobatisztaság. Éjjel már régóta az volt. Mindent egybevetve, azt hiszem hogy nem lett volna előnyös előbb erőltetni nála a dolgot. Olyan szép nyugisan volt érdemesebb kezelni a dolgot. Persze mostanában kezd beerősödni a pelenkátlan baba mozgalom. Aki szertné kipróbálni vagy olvasni róla, az Szirka oldalán teheti. Itt a kicsik soha nem viselnek pelenkát, és mivel nincs, ezért nincs mit elhagyni. Érdekes elgondolás, és Szirkáéknál működött is, de azért én azt gondolom nem mindenkinek való ez. Több gyerek között állandó figyelemben részesíteni egy csecsemőt nem mindenki tud. Aztán, ha nem megy jön a lelkiismeretfuradlás meg a többi. Közben a dolgok talán kevesebb stressz nélkül is megtörténnének a maguk idejében. Szerintem a módszert alapos mérlegelés után érdemes csak kipróbálni. Én például még sohase láttam Bebén, a kezdetekben sem, hogy jelezné a pisilési szándékát. De lehet, hogy csak nem figyeltem elég erősen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Gratulálunk Máténak és szüleinek! És egyetértünk: a szelid módszer a nyerő! Meg vagyok győződve arról, hogy az erőltetett, erőszakos módszerekkel szoktatott gyerek is akkor lesz szobatiszta, amikor megérik rá az idegrendszere -- csak szenved vele ő is, meg a mama is. Tulajdonképpen az a kérdés, vajob erre az "edzésre" van-e szüksége a gyereknek. Attól tartok, nincsen...
A pelenkátlan módszerről most hallottam először, és nem értem... Noha azt hiszem, a kisbabák adnak számos olyan jelzést, amelyet nem veszünk észre, mégsem tudom elképzelni, mit csinál a mama, hogy időben észrevegye ezeket a jeleket, ha ugyan vannak. -- Eddig csak indiánokról olvastam, hogy nem volt pelenkájuk, de ők úgy oldották meg a dolgot, hogy a baba alsó testét rendszeresen vastagon bekenték valamilyen zsiradékkal, a bölcsőbe pedig poorá tört tőzeget szórtak, hogy fölszívja a nedvességet. A tőzeget gyakran cserélték, a babákat meg rendszeresen fürdették, aztán újra bezsírozták.
én is azt gondolom, hogy nem való mindenkinek a pelenkátlankodás. akinek stressz meg lelkifurdalás, annak pl. nem :)
különben sok változata létezik, sokan vannak, akik használnak pelust (általában textilt) és amellett "pisiltetnek", mert nekik így nem stresszes. stresszesen ezt nem lehet. különben nem az a 24 órás szoros szemmeltartás, aminek az ember képzelné. hihetetlen, de a gyerek ebben együttműködik az első perctől, és ez a lényeg, az együttműködés, nem a strázsálás meg a mindenképpen minden pisi a bilibe menjen. idővel az is eljön, addig is legyen minél könnyebb.
vannak indiánok, akik nem bölcsőben tartják a babát, hanem a testükön :) ők észreveszik a mocorgásból, ha készül vmi.
Megjegyzés küldése