Állatkert és névnapok

Anyu legeslegfinomabb málnás habrancsa egy kissé leamortizálódva a névnapi gyűlésen.

Máté szemlét tart.

Az ádáz időt kijátszva a szünetben jártunk az Állatkertben. A tavaly nyárihoz képest óriási volt az élmény. Míg tavaly Mátét nem nagyon hozta lázba a földikutyán kívül semmi, addig most negyed órákra lecövekelt az érdekesebb kifutók előtt. Uncsi állatnak minősült a kenguru, izgisnek a sisakos kazuár. Itt volt egy kis vitánk, mert Máténk sehogy sem akarta elhinni, hogy a kazuár nem valami mutáns óris kakas. A sziamang majom is nagy elismerést kapott, csak azon háborgott kissé, hogy néhány tudatlan látogató a sziamangot lecsimpánzozta. Az igazi aranyérmesek a fókák voltak ugráltak, úszkáltak. Mátét csak nagy keservesen lehetett arrébb vonszolni. A kecskéktől sem riadt meg egy percre sem, ami azért nagy szó mert volt olyan ovis kirándulásunk, amin a nála nagyobb gyerekeket az ölemben menekítettem ki a állatsimogatóból annyira megijedtek.

A szünetben aztán nekiálltunk hóesésben tyúkólat bontani. Nem mondom, elvben sokkal de sokkal egyszerűbbnek tűnt a dolog.

A névnapi ajándékozásnál is nagy előrelépés történt. Máté a karácsonyi ajándékokat személyes sértésnek tekintette. Hetekig álltak az új játékok mire hajlandó volt elfogadni a puszta létezésüket. Most, a már említett szakkönyvben olvasottak szerint jártunk el. A Fakopáncs bolt honlapján már hetekkel előre kinéztük, megbeszéltük mit fog kapni. Aztán elmentünk együtt és megvettük. Persze kibontani vagy játszani csak a névnap után lehetett velük, de így már tudott örülni a dolgoknak. Mindent lehet, csak egy kicsit másként!

Nagycsaládos kiskarácsony

Máté kiütötte magát a szőnyegen

Bori kezében jól áll Bebe

A férfi részleg valamit forral...

A család és a terülj,terülj aztalkám.

Már nagyon vártuk, hogy eljöjjön a szokásos nagycsaládos karácsonyozás Annáéknál. Annyira, de annyira jó volt, hogy már most elkezdtem várni a következő karácsonyt. Csupa olyan emberrel eltölteni egy egész délutánt akiket szívből szeretek, ez nagy ajándék. Ez most olyan közhelyesen hangzik, de mit csináljak...Marha mázlis vagyok, hogy ilyen az új családom. Csak azt bánom, hogy távol lakunk egymástól. Én, aki megrögzött vidéki vagyok, és Pestre is csak akkor megyek ha nagyon kell, hazafelé azt latolgattam, hogy az elkerülhetetlennek tűnő beljebb költözésnek az lesz az egyik legpozitívabb hatása, hogy többet láthatom őket is. Most is volt evészet, és móka meg kacagás, mint általában. Csak Aliék hiányoztak, de nagyon a csapatból.Máté is nagyon vígan volt, egész addig amíg el nem fáradt. és aztán egy kiadós ordítás után el nem nyomta a buzgóság a szőnyegen.
Nagypapáéktól megkaptuk a családi krónikák harmadik epizódját. Innen tudtam meg, hogy Anna Bence lett volna, ha fiúnak születik. Én és Bence ezért bevesszük tiszteletbeli Bencének. Amúgy is nagy élmény olvasni ezeket a feljegyzéseket. Nagyapa stílusa, és a tény hogy ennyi mindent elraktározott nekünk tényleg nagyon nagy élmény. Főleg nekem, akinek a dédnagyszüleinek a neve sem jutott örökül.