A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karácsony. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karácsony. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. január 3., szombat

Karácsony


Idén kambodzsai karácsonyt tartottunk a srácokkal. Az ötlet egy főzős agyatlanságból jött, és nálunk Greg pörgette ki a földgömbön a megfelelő országot Kambodzsáról túl sok érdemleges infót ugyan nem sikerült gyűjtenünk, főként nem a helyi jellegzetes ételekről. Szóval maradt a keleti konyha verzió. Két napig főztünk Greggel húsosat, Gerivel vegásat. Aztán este a összegyűlt a fa alatt egy halom strandpapucsos, rizskalap utánzatos, strandkendős alak hogy elénekelje a Mennyből az angyalt... Greg szerint pot úgy festettünk, mint amikor az amerikaiak megpróbálják kitalálni milyenek is a magyarok és beöltöznek csikósnak. De azért jót ettünk a mindenféléből este.

Idén Mici is jobban viselte a karácsonyt. Örült a játékoknak és a fának is.

Aztán jött a sok meglepetés Nagymamáéknál, és Katáéknál. Nagy a család, és ilyenkor olyan jó végre együtt lenni. Miközben Borival elénekeltük a Kiskarácsonyt, én titkon rettenetesen örültem hogy ezek az emberek az én családom.

2007. december 31., hétfő

Karácsony Béláékkal

Végül csak összejött. Hektikus volt , mint mindig a buli. Zajongó gyerekekkel és papír halmokkal. Máté most egyáltalán nem akadt ki. Egy lépés előre!! Sőt még szóba is állt Andrissal. Hanna ezen ugyan annyira fellelkesedett, hogy azonnal lebirkózta, hátha már ilyet is lehetne vele végre. De nem.

2007. december 30., vasárnap

Nagycsaládos kiskarácsony

Máté kiütötte magát a szőnyegen

Bori kezében jól áll Bebe



A férfi részleg valamit forral...





A család és a terülj,terülj aztalkám.







Már nagyon vártuk, hogy eljöjjön a szokásos nagycsaládos karácsonyozás Annáéknál. Annyira, de annyira jó volt, hogy már most elkezdtem várni a következő karácsonyt. Csupa olyan emberrel eltölteni egy egész délutánt akiket szívből szeretek, ez nagy ajándék. Ez most olyan közhelyesen hangzik, de mit csináljak...Marha mázlis vagyok, hogy ilyen az új családom. Csak azt bánom, hogy távol lakunk egymástól. Én, aki megrögzött vidéki vagyok, és Pestre is csak akkor megyek ha nagyon kell, hazafelé azt latolgattam, hogy az elkerülhetetlennek tűnő beljebb költözésnek az lesz az egyik legpozitívabb hatása, hogy többet láthatom őket is. Most is volt evészet, és móka meg kacagás, mint általában. Csak Aliék hiányoztak, de nagyon a csapatból.Máté is nagyon vígan volt, egész addig amíg el nem fáradt. és aztán egy kiadós ordítás után el nem nyomta a buzgóság a szőnyegen.
Nagypapáéktól megkaptuk a családi krónikák harmadik epizódját. Innen tudtam meg, hogy Anna Bence lett volna, ha fiúnak születik. Én és Bence ezért bevesszük tiszteletbeli Bencének. Amúgy is nagy élmény olvasni ezeket a feljegyzéseket. Nagyapa stílusa, és a tény hogy ennyi mindent elraktározott nekünk tényleg nagyon nagy élmény. Főleg nekem, akinek a dédnagyszüleinek a neve sem jutott örökül.