Mi történt még..

Megérkezett Máté behívója a Delej utcai Autista Alapítványhoz. Júniusban kell mennünk, addig is kompromittáló felvételeket kell készítenünk Mátéról.
Bebe tovább "makacskodik" az Ilkában. A feladatokat blokkokban oldja meg itthon is, de ott nehezen vonható be a munkába, ha egy feladatot már elvégzett. Egyszerűen nézelődni szeretne csak, vagy esetleg haverkodni Zsófival. Zsófi aggodalmaskodik, én meg nem annyira. Felmerülne az egy átlagos 10 hónaposnál, hogy ejnye ennek a gyereknek a feladattudata nem elég erős.Vagy esetleg, hogy már megint csak egy kicsit akart olyasmit játszani amit én akartam? Nem hinném. Bebe különleges helyzete viszont nem csak minket, de az ővele foglalkozókat is stresszeli egy kicsit néha. Évának, a Dévényes gyógytornásznak adok ebben igazat, fejlesztjük, megteszünk érte amit tudunk, többet úgyse tehetünk. És ne felejtsük, hogy ahogyan Bebe nem egy kórkép, éppúgy nem egy gyógypedagógiai eset, hanem kisbaba. Akit szeretnünk kell, és élnünk vele egy családként, neki is csak egy gyerekkora van. Milyen szörnyű lenne, ha ezt úgy kéne megélnie, hogy soha nem vagyunk elégedettek a teljesítményével.