A munka ünnepe munkával ünnepeltetett.

Ugyanis permanensen, öt éve, bontjuk a hátsó tyúkólat. Most már majdnem a finishben vagyunk, és a fiúk és Gerda sittet lapátoltak Gerda új nagy Ő-jével. Bizony, Gerda megismerkedett egy új sráccal, aki bútorokat restaurál és csobánkai. Jó fej, mi is szeretjük. Pépet meg hiányoljuk, úgy hozzánk nőtt az elmúlt másfél év alatt. De hát, mit tehetünk? Viszont a szerelem hevében olyan csiga tempóban készül a kisérettségire, hogy max jövőre lesz készen bármivel :(

Azért jutott idő nagypapázni is. Elmentünk a jól ismert városligeti játszótérre nagymamástul és nagypapástul. Sajna felszereltek két hintát, így Máté nem is érdeklődött más iránt igazán. Viszont kergetett galambot nagypapával és learatta az összes pitypangot. A gyerekek szokás szerint teljesen hidegen hagyták, póni barátjával sétálgatott fel és alá. Itthon viszont elmesélte, hogy "Galamboztam a nagypapával, meg hintáztam." Ma is akart menni galambozni nagypapával, de a szürke hétköznapok lecsaptak ismét.

Sütögettünk Andi keresztmamáékkal. Máté itt nagyon jól érezte magát, Bebe nem különben. Mi pedig végre kibeszélgettük magunkat. Johanna pedig búcsúzóul szedett egy csokor pitypangot Máténak, amivel este kiérdemelte a "Johanna aranyos, hozott neked virágot" minősitést.

Keresztmamáék Mátéja és Bebe. ( A képen elrejtettünk egy Barnust is.)


Keresztmamáéktól Johanna és Máté, valamint Bebe és Mama

A neurológián már hétfőn jártunk. Itt kiderült, hogy Bebének már csak a csípője hipotón egy kicsit és a doktor néni szerint hamarosan mászni is tud majd. Máté addig is Márta mamáéknál mulatta az időt, és élvezte anyu isteni főztjét. Este pedig ismét beszámolt nekem a történtekről :" Megijedtél az Andristól. Kész a vacsora."