A múlt héten jártunk egy kedves ismerősünknél egy kis gyerek legeltetős délelőtti bulin. Máté ugyan nem sokat törődött a meghívottakkal, de azért el volt. Persze elég fájó látni ahogy a többiek élvezik a társaságot, az enyém meg magányosan lődörög. Most most még így jó neki, de ezen még dolgoznunk kell, mert később nagyon nehéz lesz ezen változtatni. Vendéglátónk Nórikája viszont igazi zseni volt Mátéval kapcsolatban, beszélt hozzá, kínálgatta, a nagy igyekezete igazán érdemtelenül maradt elismeretlen.
Másnap elrohantunk a Fair Play boltba, ahol az igazán értelmes, szép és használható gyerekjátékok vásárolhatóak. János utánunk küldte Annáékat, aminek nagyon tudtam örülni. Vicces volt, mert épp ott tartottam a gondolataimban, hogy most milyen jó is lenne Annával vásárolni, amikor a vágyott személy megszólalt mögöttem. Anna vett Bebének egy zenélő dobozt, amit tulajdonképp én szerettem volna kapni, de magamnak soha nem vettem volna meg. Máté azóta nyüstöli, el van ragadtatva a tetején táncoló egerektől. Én meg boldog vagyok, hogy egy gyerekkori álmom végre teljesült.
Aztán vasárnap Annáztunk és családoztunk. Ünnepeltünk Áront, Annát, Bebét, sőt Katinak még a gyereknap is eszébe jutott, így ünnepeltünk gyerekeket is. A menü pangáziusz filé volt, salátával, krumplival és fokhagymás túróval. A pangáziusz eltűnt nyomtalanul, minden egyébbel egytemben, tehát hivatalosan is a Felséges Lakoma kategóriába sorolhatjuk az ebédet. Boriék hoztak az Államokból gigászi gömb alakú nyalókákat, amivel érdekes kísérleteket lehetett folytatni. Ismét nagyon szerettem itt lenni. Csak a fényképezőt hagytuk otthon, úgyhogy képeket fogok tarhálni mindenkitől.
Másnap elrohantunk a Fair Play boltba, ahol az igazán értelmes, szép és használható gyerekjátékok vásárolhatóak. János utánunk küldte Annáékat, aminek nagyon tudtam örülni. Vicces volt, mert épp ott tartottam a gondolataimban, hogy most milyen jó is lenne Annával vásárolni, amikor a vágyott személy megszólalt mögöttem. Anna vett Bebének egy zenélő dobozt, amit tulajdonképp én szerettem volna kapni, de magamnak soha nem vettem volna meg. Máté azóta nyüstöli, el van ragadtatva a tetején táncoló egerektől. Én meg boldog vagyok, hogy egy gyerekkori álmom végre teljesült.
Aztán vasárnap Annáztunk és családoztunk. Ünnepeltünk Áront, Annát, Bebét, sőt Katinak még a gyereknap is eszébe jutott, így ünnepeltünk gyerekeket is. A menü pangáziusz filé volt, salátával, krumplival és fokhagymás túróval. A pangáziusz eltűnt nyomtalanul, minden egyébbel egytemben, tehát hivatalosan is a Felséges Lakoma kategóriába sorolhatjuk az ebédet. Boriék hoztak az Államokból gigászi gömb alakú nyalókákat, amivel érdekes kísérleteket lehetett folytatni. Ismét nagyon szerettem itt lenni. Csak a fényképezőt hagytuk otthon, úgyhogy képeket fogok tarhálni mindenkitől.
2 megjegyzés:
Ha összehasonítod Máté vasárnapi viselkedését azzal, ahogyan elviselte az előző családi összejövetelt, láthatod a haladást. Én legalább is meg voltam hatva, hogy hajlandó volt a tányéromból enni, megmondta, hogy halat kér, nem krumplit, a tortát elfogadta Tomitól is; abban meg én voltam a hibás, hogy nem fogtam fel, az egeres játékot ő szeretné fölhúzni... Persze, hogy bőven van még min dolgozni, de hát csináljátok, nem? Hintás Ágival, a kedves délelőtti bulival, türelemmel és figyelemmel.
Kedves Nagyi! Igen, Máté nagyon szépen halad a verbális kommunikációban. A magymozgása is örvendetesen javul, a játéka is kezd kreatívabb lenni. Összességében szeptember óta sokat fejlődött. Írok is majd erről, ha lesz egy kis időm. Jól esik a bíztatás.
Megjegyzés küldése