Mesélek...

A múlt héten jártunk egy kedves ismerősünknél egy kis gyerek legeltetős délelőtti bulin. Máté ugyan nem sokat törődött a meghívottakkal, de azért el volt. Persze elég fájó látni ahogy a többiek élvezik a társaságot, az enyém meg magányosan lődörög. Most most még így jó neki, de ezen még dolgoznunk kell, mert később nagyon nehéz lesz ezen változtatni. Vendéglátónk Nórikája viszont igazi zseni volt Mátéval kapcsolatban, beszélt hozzá, kínálgatta, a nagy igyekezete igazán érdemtelenül maradt elismeretlen.
Másnap elrohantunk a Fair Play boltba, ahol az igazán értelmes, szép és használható gyerekjátékok vásárolhatóak. János utánunk küldte Annáékat, aminek nagyon tudtam örülni. Vicces volt, mert épp ott tartottam a gondolataimban, hogy most milyen jó is lenne Annával vásárolni, amikor a vágyott személy megszólalt mögöttem. Anna vett Bebének egy zenélő dobozt, amit tulajdonképp én szerettem volna kapni, de magamnak soha nem vettem volna meg. Máté azóta nyüstöli, el van ragadtatva a tetején táncoló egerektől. Én meg boldog vagyok, hogy egy gyerekkori álmom végre teljesült.
Aztán vasárnap Annáztunk és családoztunk. Ünnepeltünk Áront, Annát, Bebét, sőt Katinak még a gyereknap is eszébe jutott, így ünnepeltünk gyerekeket is. A menü pangáziusz filé volt, salátával, krumplival és fokhagymás túróval. A pangáziusz eltűnt nyomtalanul, minden egyébbel egytemben, tehát hivatalosan is a Felséges Lakoma kategóriába sorolhatjuk az ebédet. Boriék hoztak az Államokból gigászi gömb alakú nyalókákat, amivel érdekes kísérleteket lehetett folytatni. Ismét nagyon szerettem itt lenni. Csak a fényképezőt hagytuk otthon, úgyhogy képeket fogok tarhálni mindenkitől.

A munka ünnepe munkával ünnepeltetett.

Ugyanis permanensen, öt éve, bontjuk a hátsó tyúkólat. Most már majdnem a finishben vagyunk, és a fiúk és Gerda sittet lapátoltak Gerda új nagy Ő-jével. Bizony, Gerda megismerkedett egy új sráccal, aki bútorokat restaurál és csobánkai. Jó fej, mi is szeretjük. Pépet meg hiányoljuk, úgy hozzánk nőtt az elmúlt másfél év alatt. De hát, mit tehetünk? Viszont a szerelem hevében olyan csiga tempóban készül a kisérettségire, hogy max jövőre lesz készen bármivel :(

Azért jutott idő nagypapázni is. Elmentünk a jól ismert városligeti játszótérre nagymamástul és nagypapástul. Sajna felszereltek két hintát, így Máté nem is érdeklődött más iránt igazán. Viszont kergetett galambot nagypapával és learatta az összes pitypangot. A gyerekek szokás szerint teljesen hidegen hagyták, póni barátjával sétálgatott fel és alá. Itthon viszont elmesélte, hogy "Galamboztam a nagypapával, meg hintáztam." Ma is akart menni galambozni nagypapával, de a szürke hétköznapok lecsaptak ismét.

Sütögettünk Andi keresztmamáékkal. Máté itt nagyon jól érezte magát, Bebe nem különben. Mi pedig végre kibeszélgettük magunkat. Johanna pedig búcsúzóul szedett egy csokor pitypangot Máténak, amivel este kiérdemelte a "Johanna aranyos, hozott neked virágot" minősitést.

Keresztmamáék Mátéja és Bebe. ( A képen elrejtettünk egy Barnust is.)


Keresztmamáéktól Johanna és Máté, valamint Bebe és Mama

A neurológián már hétfőn jártunk. Itt kiderült, hogy Bebének már csak a csípője hipotón egy kicsit és a doktor néni szerint hamarosan mászni is tud majd. Máté addig is Márta mamáéknál mulatta az időt, és élvezte anyu isteni főztjét. Este pedig ismét beszámolt nekem a történtekről :" Megijedtél az Andristól. Kész a vacsora."