Ami tulajdonképpen Ráckeve, de valahogy az évtizedek alatt hozzászoktunk, hogy a túlparti Dömsöd után nevezzük a nyaralót. Ami viszont tulajdonképpen anyuék lakása immáron fél éve, mert hogy odaköltöztek az arany nyugdíjjas éveikre. Beb, Máté és én pedig eltöltöttünk náluk egy hetet azzal a szándékkal, hogy többet lehessenek együtt anyuék is az unokákkal ( meg persze azzal, hogy úszhassunk és hajókázhassunk egy kicsit). A srácok és a szúnyogok nagyon élvezték, már hogy a szúnyogok a srácokat, a srácok meg az etetésre körénk gyűlő hattyúkat és kacsákat, no és Máté végre a vizet. Itt sem volt gond, hogy az úszógumival fürödjön egyet, és rendszámtábla is akadt a séták alkalmával. Kedvenc játéka mostanában, hogy megkér arra, hogy írjunk betűket és számokat. Egy szép nap lediktálta a rendszámtáblánkat számostul betűstől. Az oviba idén sajnos nem volt már hely, de hát ez úgyis amolyan hirtelen jött öröm volt, nem is számítottunk rá.
Amióta hazajöttünk Jánoson kitört az allergia, így tüsszög, cseppent, vakar,köhög és fúj, ja és nem alszik. Semmilyen gyógyszer nem hatja meg. Remélem a Balatonnál jobban lesz.
Kedden végre meglátogatott Hajni, András felesége aki itt nálunk volt segédlelkész egy darabig. Nagyon hiányoznak nekünk. Nekem meg főleg a hosszú sétáink. Egyszer még hegyet is másztunk Hajnival egy sétánk alkalmával, mert sikerült valahol olyan helyen kiverekednünk magunkat a faluból, hogy csak így juthattunk vissza.
