Máté tegnap teljesen a padlóra küldött. Történt ugyanis, hogy amíg Bebét etettem Mátém megszólalt mellettem . "Kis kanál, nagy kanál, minden baba így csinál, hogy hamm!" Ez még magában nem lenne meglepő, de azzal együtt, hogy ezt a mondókát utroljára úgy tíz hónapos kora körül mondogattam neki etetésnél, aztán valahogy abbahagytuk, úgy már igen. Akkor úgy tűnt, hogy nem nagyon érdekli, beszélni meg még egyáltalán nem tudott. Mellesleg a mondókát én már úgy elfelejtettem, hogy Bebénél soha nem is mondogattam. Kiselefánt!
3 megjegyzés:
Köszönjük szépen!
A világ felfedezése bizony nagy feladat, és egy ilyen apróság aprókat lépegethet benne előre! De akár kicsiket lép, akár nagyot (meg ha néha sztrájkol is), tüneményes!!!
Máté mamóriája meg fantasztikus! Elárulta magát (nem először): vigyázni kell, nem lehet előtte akármit mondani...
És ha majd a tanév végén Jánosnak lesz ideje ezeket a képeket (és több korábbit) átküldeni e-mail-ban vagy elhozni kártyán, nyomtatok nektek sztárfotókat!
Bocs., a mondókám egy része lemaradt: egyrészt nem lehet Máté előtt akármit mondani, másrészt mondani kell neki minél többet, mert fölszívja, mint egy szivacs, és minél nagyobb az ismeretanyag, annál előbb megtalálja a közlés útjait és eszközeit. Jó másfél éve mondtam először a nagypapának, hogy szerintem Máté igen sokat tud a világról, csak elmondani (és továbbkérdezni) nem tudja valamilyen okból. Igazolva látom ezt a kissé homályos benyomást -- nemkülönben a fejlesztőmunkátokat!
szép!
Megjegyzés küldése