Vesék

Ma nagy vidoran haladtunk vissza a Down Ambulanciára a vérvétel eredményéért, gondolván, hogy ugyan mi baja lehet ennek a kis vasgyúrónak. A Kis Vasgyúró veséi rossz értékeket mutattak. Na, nem szörnyen rosszat, de arra elegendően rosszat, hogy hasi ultrahangra rendeljenek be bennünket. A legközelebbi időpontot, november 20.-át kaptuk. Addig teendő nincs, csak újabb pisi gyűjtés. Találkoztunk egy új Dadával is. ( Ők a sorstárs segítők.) Kellemes vitába keveredtünk integrált iskoláztatás vagy szegregáció témakörben. Tudom, hogy most sokan hörögve ragadnak majd billentyűzetet, de én valahogy féltem Bencét a kisegítők tempójától és társaságától. Nálunk sokszor azok kerülnek ide, akik szociális téren óriási hátrányosságot mutatnak. Legalább is ezt mondta nekem egy gyógypedagógus nemrégiben. Szóval, nem is tudom, hogy a várható jó hatások amik esetleg érnék itt, igazán kiegyenlítik-e az esetleges rosszakat. Ugye senkinek sem kell elmagyaráznom, hogy ebben a korosztályban kilógni, másnak lenni nem nagy öröm. Ugyan kaphatna egy másfajta bizit a nyolc osztályról, állítólag még szakmunkás is lehetne ( nem értem, másfajta suliból nem lehet valaki az?), de a rizikó elég nagy számomra, aki végig asszisztáltam Gerda sikertelen gimis beilleszkedési kísérleteit. Szóval, mondjuk meg van és valahogy átverekedtük magunkat mindezen ( szakképzőbe sem az a tipikusan jólelkű, nyitott, tehetséges ifjúság szokott menni...), de mondjuk túléltük, akkor még mindig ott van szívem csücske Magyarország, ahol még a vakokat és epilepsziásokat is visszautasítják a munkáltatók, mondván, hogy... vagy nem mondván semmit.
Ehelyett járhatna kiscsoportba az ő társai közé, netán nem egyszem Downként. Nem hajtanák a tanulásban, hanem szép lassan, de biztosan sajátíthatna el mindent amit csak kell. Ne értsétek félre, én nem leírni akarom Bebét, hogy ő azt úgysem tudja, csak a felesleges stressztől óvni. Hiszen mindenki megnézi, hogy milyen iskolába adja be a szemefényét, és nem biztos, hogy a gyakorlógimnáziumok körül kutakodunk feltétlen mindig. Én is szeretném, hogy Bebének tartása legyen, amit a saját hasznossága, elvégzett munkája adhatna, és persze hogy ő egyedüli és megismételhetelen csoda, mint mindenki ezen a bolygón. Nem akarom őt buborékba se zárni, csak bizonytalan vagyok, tanárként és szülőként túl sokat láttam ahhoz, hogy ne lássam olyan egyértelműen harcos vadvirágo módon a kérdést.
Még jó, hogy ezt nem most kell eldöntenem. Addig is gyüjtögetek infókat, meg gondolatokat.