2010. szeptember 13., hétfő

Újra itthon.




Újra itthon vagyok! Már úgy értem, hogy a bőrömben. Hosszan hallgattam, mert a nyár minden percét a kereséssel és önmagunk szétszórt darabkáinak összerakosgatásával töltöttem. Nem sokat csináltunk, mégis sokat tettünk a nyáron. Volt persze nyaralás a Balatonon, de főként az erdőt jártuk a gyerekekkel és csak beszélgettünk és beszélgettünk. ( Máté bezéde, minő érdekesség, sokat javult:) ) Megint egymásba kapaszkodtunk, megint együtt mozdulunk. Jó újra itthon lenni a bőrömben.


Az ügy érdekében lemondtam néhány fejlesztést. Nem vállaltuk a szupernek ígérkező, de újabb napot elfoglaló mozgásfejlesztést. Egy napra tettük a csoport és egyéni terápiát Bebének, és Máténak megtartottuk a csütörtöki Kati nénit a Delej utcában. Így működni látszik a dolog.


Máténak azóta volt egy felülvizsgálata is az autiban. Ez alaklommal egyedül volt a vizsgáló pszichológussal. Sztahanovi jellemét ismét megvillantotta, mivel a feladatos azstaltól csak külön könyörgésre volt hajlandó felállni és játszani menni. Ő még látott kikészített feladatokat, addig meg nem szokott távozni. Az eredmény: a beszéde sokat javult, a kéztő gyengesége viszont nem ( ez a fránya kis izomcsoport kéne de nagyon majd a kézíráshoz), feladattudata kiváló, a mozgása nem, a bonyolultabban megfogalmazott , több szempontú feladatoknál még elvérzik ( itthon nem, de az idegen környezet ezek szerint még megzavarja). Javaslat: maradjon 8 éves koráig az oviban, ha lehet ebben, és járjon külön tornára. ( Nem nagyon látom lehetőségét se annak, hogy Mátéval usziba járjunk, mivel Bebe is itt van, sem pedig annak, hogy a torna szárazföldi változatát gyakoroljuk, mivel hogy rám hárul az egyéni fejlesztésének egy része, így a délutánjaink éppen elfogadhatóak így, és még a kötetlen séta is belefér.Szóval marad az alapozó terápia az oviban és az önálló egyensúlyozás a farönkökön.


Bebó is ügyesedik. Már egész szépen járdogál. Új szava a kör -kö. Persze egyre akaratosabb, ahogy ez ebben a korban már csak lenni szokott. De még mindig ugyanaz az elbűvölő sármőr is egyben.


Ui: a képek nyáron készültek ama balatoni nyaraláson. Igen a karcsú, sellőszerű

lény Bebe mögött én vagyok, vizesen és kissé fáradtan a folyamatos cúszdára emelgetéstől.

3 megjegyzés:

norka írta...

Ez a legjobb hír! :) Éljen otthontadó bőröd! :)

Alma írta...

Próbáltátok már az alapozó mozgásterápiát? Mi nagyon sokat köszönhetünk neki: Barnusnak kínszenvedés volt a legegyszerűbb forma lerajzolása is, most elsőben pedig szépen írogatja a pici vonalkákat, írásjeleket, kicsit nehézkesebben, mint egy másik gyerek.Menő Manó Alapítvány honlapján lehet érdeklődni, és az ár sem barátságtalan.

Kata írta...

De jó!:)
Már hiányoltalak benneteket!
Jelenleg én vagyok "magamon kívül".:P
(De ezek szerint van remény, hogy egyszer visszatalálok magamhoz!)