Ismét elfogott a kétely. Már írtam januárban egy nagy port kavart bejegyzést erről a témáról. Akaratlanul, de megsértve valakit, akit nem akartam. Tehát most kissé aggódó szívvel állok neki megfogalmazni az aktuális kételyeimet. Már rég óta érlelem, és reménykedem benne, hogy hátha ti okosabbak lesztek nálam. Hátha valahogy rosszul látom a dolgokat, vagy kihagyom az összkép egy kulcsfontosságú részletét, és majd ti világosságot gyújtotok számomra.
Olvastam Szirka ezirányú kalandjait. Szirka, aki egy nagyon jóképességű, okos leányzó ( aki nem hiszi nézze csak meg), ovi előtti szakértésen esett át. Mondhatnám megszakértették. Kiderült, hogy mivel Szirka nem akart együttműködni, ezért nem tudták igazán felmérni. Még a járását sem. Apukája ugyan egy szobában volt vele a felmérés alatt, de őt épp kikérdezték mások.
Ha még jól emlékszem a dologra, valamikor megszüntették az általános iskolákba készülő gyerekek felvételiztetését. ( Nem tudom, hogy ez alól a spec. osztályok kivételek-e.) Némi elbeszélgetésen kívül, úgy emlékszem tudást mérni, felmérni nem lehet. Érthető, stressz helyzetben, márpedig idegen helyen,, idegen embereknek, még ha éppoly kedvesek is, egy 6-7 éves lurkó nagyon rosszul teljesít. Ha egyáltalán... Nem értem, hogy a helyzet amibe a mi gyerekeinket nemhogy 6-7 évesen, de 3 évesen akár beküldik egy szakértőin, mennyiben különbözik az előzőtől. Talán ők jobban megvillantják tudásukat egy ilyen szituációban? Őket meg lehet/szabad ítélni az alapján a pillanatnyi teljesítmény alapján, amit akkor nyújtanak? Lehet felőlük dönteni, reálisan javaslatot tenni az iskoláztatása/ óvodai elhelyezéséről? Ha nem, akkor meg minek ez az egész? Miért nem elég a korai vagy egyéb fejlesztésre járók esetében a gyerekekkel évekig foglalkozó gyógypedagógusok véleménye. Nem bíznak meg bennük? Persze tudom én, hogy ha nem vagyok elégedett kérhetek másik vizsgálatot, másik bizottságot, kitehetem egy újabb vizsgálatihelyzetnek a gyereket. Én valahogy nem érzem ezt igazságosnak. Tudom én, hogy kontrollálni kell néhány esetben a szülők intézmény választását is, hiszen megeshet hogy valaki mondjuk rosszul látja a gyermekét, és nem a képességeknek megfelelő intézmény mellett akar dönteni. De hát akkor sem értem, hogy egy ilyen gyors vizsgálat mennyiben segít a kérdés kibogozásában. A mi bizottságunk teljesen elfogadta Máté esetében a Delej utca véleményét. Tudták, hogy nem tudnak így nem is akartak szakérteni nála. Majd az iskola előtt. De itt van Bebe. Ő messze kikerül gyakran mindent aminek tudatos fejlesztés, vagy munka szaga van. Remekül felfűzi a kis karikákat a mozdonyra , ha ő szeretné, de ha erre komolyan rá akarom venni ellenáll. ( Karika eldob, morog, kacagva elmászik stb..) Ebből mire lehet következtetni majd, hogy nem tudja megcsinálni?
Szóval kérdések és kérdések. Hátha majd ti....
7 megjegyzés:
arra lehet következtetni, hogy kérésre nem csinálja meg és oviban pl. ez fontos szempont lehet.
a járásáról nem emlékszem, hogy írtam volna. inkább az a durva, hogy még arra sem írtak egy tippet, hogy vajon súlyos, közepes vagy enyhe-e - sztem az azért látszik rajta, hogy nem súlyos.
ha az intézménnyel/ben sikerül megállapodni, onnan már nagy baj nem lehet, mert épeszű gyógypedagógus úgysem ez alpján fejleszt. mégis szerencsének érzem, hogy a szakvéleményt senki sem vette igazán komolyan - én az alapján féltem volna felvenni az oviba
Személyes tapasztalataink nem lévén, csak arra szeretnénk biztatni benneteket, hogy minél kevesebb szorongással csináljátok mindazt, amit csináltok és jól csináltok! Drága Mama, Te annyi tapasztalattal bírsz, és annyi szakirodalmat olvastál, hogy valójában szakmabeli vagy már -- biztosan megtalálod a megfelelő intézményt, tudod, mikor kell kiállni a csemetékért, mert a valóság színesebb, mint amennyi egy-egy vizsgálatnál kiderülhet és így tovább. A dolgok többszöri végiggondolása persze szükséges és fontos, de a szorongás csak fogyasztja, fogyasztja az energiákat, és nem igazán visz előre...
Kriszta Drága,
Ne stresszeld előre Magad ilyeneken!
egyébként nekem nem a vizsgálattal magával van bajom, mármint, hogy megnézik, hogy mit tud, mert mondjuk az én perverz gyerekem, Oli, kifejezetten imádja a feladatos-felmérős cuccokat. Amivel nekem nagy bajom volt, az az értékelés amit a vizsgálatról írtak... mert a szakértés hiányzott belőle, amit az ember egy végzett pszchomókustól elvárna. Ilyen volt az 5 és 5 esete, amikor feltette a pszicho kérdést a gyereknek, hogy na és 5 ÉS 5 az mennyi? A gyerek rávágta, hogy 55. Mire a pszicho asszondta, hogy nincs kialakult számfogalma. Én meg felvilágosítottam a pszichot, hogy de pont az éppen van, mert a kérdés az volt, hogy 5 és 5 az mennyi és nem az, hogy 5+5 az mennyi.
A legfontosabb szerintem, hogy sikerüljön egy jó helyet találnod Bebének, ami nem lesz könnyű, mivel nem tudod a 2 gyereket egyidőben a város 2 külön pontjára eljutatni sajnos. --> szerintem ez sokkal szomorúbb, hogy miközben az integrációtól hangos minden, egy család a 2 gyerekét nem tudja legalább egymáshoz közeli intézményekben elhelyezni.
Szia Kriszta,
Póth Zsuzsi erre mit mondana?
...és teljesen kizárt, hogy Mici ott maradjon iskolában is?hiszen annyira jól éreztétek magatokat....Szerintem beszélj még Zsuzsival, én nagyon bízom az ő szakmai/emberi hozzáállásában...
Általános véleményem a szakértők munkájáról az, hogy túl kevés szakember van, és aki van, az olyannyira túl van terhelve, hogy esetükben a minőségi munka néha valóban illúzióvá válik...
Marika nagymama véleménye a szorongásról, teljesen egyezik az enyémmel!!!lazíts egy kicsit és nyugodtan legyetek magatokra büszke azért, hogy ilyen mesebeli családotok van!!!
Köszi mindenkinek! Mindenesetre tényleg kicsit szorongó vagyok ezügyben.
Anitasonjának: Sokat beszélgettem erről Zsuzsival. Szeptemberbe megy egy ilyne kisfia mint Máté suliba, de előre félti. Ő szeretne egy osztályt a mi sulinkba mómegnyitni. ahol a spektrum zavarosok tanulhatnának a megfelelő módszerrel. Ezért még a Kolpingot is meglátogatta az igazgatóhelyettesünk és megkérte az ottani tanítót, hogy tartson egy kis előadást itt is. A normál osztályunk általában tele van viselkedés zavaros lurkóval, azt meg egyáltalán nem ajánlják Micinek.
Nem is a suli kérdése izgatott engem itt ( talomba tartok már két iskolát is), hanem hogy előtte felmérik a gyerekeket. A stressz, és az hogy tényleg értelmes okból kell- e kitenni ennek magunkat. Mennyire fest ez reális képet a gyerekről, ha meg nem fest ( mert a szakértők túlterheltek , egyszeri alkalom stb...) akkor meg minek ez az egész cécó. Ezen morfondíroztam.
Drága Kriszta, valami nagyon fontosat kifelejtettem!!!!!!
Isten éltessen sokáig!!!!!
szeretettel ölellek és puszanita
Ha már szakértők. Engem minden egyes helyen másnak diagnosztizálnak, kezd poén lenni a dolog. Voltam már borderline, "egyéb magatartászavar", legújabban meg "szkizotípiás rendellenesség", Krisztáéknál meg aspie, és sztem ez utóbbi az igaz, mert nem egy 15 perces "interjú" után döntötték el. Ja, és minden szakértőnek megvan a maga kedvence: a borderline-os pasi arról győzködött, hogy az egyik kedvenc időtöltésem tulajdonképpen fáj nekem, csak nem akarok tudomást venni róla, a szkizotípiás néni meg azon lovagolt végig, hogy miért nem vagyok szerelmes. Na ezek miatt már képtelen vagyok komolyan venni a szakértők legnagyobb részét.
Gyöngyszem Attwoodtól (pedig ő még egész rendes): http://wecount2.blog.hu/2009/08/01/hogy_mi
Megjegyzés küldése