2009. szeptember 9., szerda

Ez van manapság.

Sok megrovásban részesültem a hallgatásért. Szóval néhány momentummal megörvendeztetlek benneteket.
Bebe jó érzékkel az orrmandula műtétje előtt belázasodott, így mégsem operálták meg. Elnapolták októberre. Szerintem ugyan egyre kevesebb esély lesz arra, hogy épp nem lesz beteg, de majd meglátjuk.
Máté elkezdte az ovit, és nagyon élvezi. Vele együtt 9 auti lesz a csoportban. Jelenleg csak délig jár, aztán itthon élvezi a napot velünk. Így Bebe viszonylag nyugodtan alhat délután. Egyre többet mesél magától is a napjáról amit nem tudunk együtt tölteni. Főleg pletykákat, ki kit lökött fel, ki hányt és ki vette el a homokozóban a lapátot. Jelenleg azzal kisérletezik szépfiam, hogy a tükör előtt a szemén keresztül bejusson a fejébe. Ő mondta. Ezt úgy kívánja kivitelezni, hogy lassan közelít fél szemét behunyva a tükörképéhez.
Bebe pedig rájött, hogy hogyan használhatná Mátét eleven szirénának, ha szeretne a nagy családban egy kis extra figyelmet. Elég ha Mici kedvenc könyvét néhányszor megkaparja felém sandítva, Máté pedig azonnal sivítani kezd " Elviszeeem a rosszcsont Bencééét!" Rosszcsont Bence ekkor felvetetik és a legközelebbi felnőtt vagy testvér által elszórakoztatik. Okos!
Fejlesztésen még nem jártunk sajnos senkivel. A hét végén ugyanis templomba indulva , vendég kórus , kiöltözés stb.. még felakartam kapni Bebét, amikor is a derekam reccs. Én azon ünneplősen visítva elfeküdtem a földön és néha nyögtem egyet a családomnak figyelmeztetésként, hátha arra jár valaki. János, aki épp a fürdőben voltam azonban azt hitte megint Kistejes Fanafan miatt nyögök, így nem rohant elő. Három napig feküdtem, de mostanra egy kicsit jobb lett. Legalább is el tudtam menni Bencével Mátéért.

7 megjegyzés:

Marika nagymama írta...

Remek kölyök Máté is, Bence is! Barnabás nagypapa üzeni, hogy örül Bence szemfülséégének, de kéri, hogy ne bosszantsa sokat a kicsi bátyját.
Hogyan tudod kúrálni a derekadat? - a tizenkét kilós kisgyerek emelgetése nem kimondott terápia... Egyfolytában izgulunk érted, értetek.

Anna írta...

Igazán semmi megrovás, különösen, amitóa tudtam, hogy a derekad kivan, de szó se róla, már minden reggel és minden este megnéztem, hogy van-e valami újság. Aztán kénytelen voltam Jánost felhívni, hogy információhoz jussak. De örülök, hogy helyreállt a virtuális rend.

norka írta...

:) Fotót a csibészekről és a befelé igyekvőkről! :)

anyanya írta...

az agyamba bemászást a tükrön keresztül én is sokáig próbálgattam... szólj légyszi, ha neki sikerült, nekem nem ment, de hátha neki sikerülni fog.

anitasonja írta...

VÉGRE MEGVAGY!!!!!!

Kata írta...

Látom, nálatok is zajlik az élet!:)

Unknown írta...

Sziasztok!
Végre úgy tűnik, sikerült bekerülnöm a legális hozzászólók körébe! Olyan jó legalább virtuálisan találkozni veletek és értesülni rólatok! Szeretettel gondolunk rátok. Balássy Hajni